A fundamentalizmusban nincs különbség

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

A fundamentalizmusban nincs különbség

2017. szeptember 12. - 14:24

 

A keresztény fundamentalizmus és az iszlám fundamentalizmus!

Analógiák.

Az erőszak és béke vallása.

A „birodalmi fundamentalizmus mellett” megerősödött az Egyesült Államokban a neokonzervatívok előretörésével a „vallási fundamentalizmus”, ami egyáltalán nem korlátozódik csak az iszlámra! Minden nagy világvallásnak, a buddhizmus kivételével- megvannak a fundamentalistái, amennyiben a kizárólagosságra tartanak igényt. A „fundamentalizmus” fogalma eredetileg a kereszténységben keletkezett és az USA-ban a protestánsok meghatározott csoportjára vonatkozik. Ez a keresztény fundamentalizmus az Egyesült Államokban ma is virágzik. Az USA nagyhatalmi státuszával a háttérben ez a csoport egyáltalán nem csak az úgynevezett televíziós prédikációkban mutat aktivitást.

Az Amerikai Egyesült Államok, Európához képest, aránytalanul vallásos. Hisznek abban az „egy-istenben”, aki Amerika oldalán áll („God Bless America”- Isten áld meg Amerikát). 2001. szeptember 11-e után, az Ó-testamentum törvénye szellemében”szemet-szemért, fogat-fogért”, az amerikai társadalomban egy „protestáns” bosszúhadjárat indult meg. George W. Bush agresszív politikáját vallási fogalmakkal, teológiai szellemben alapozták meg.

Az USA vallási, neokonzervatív, keresztény fundamentalizmusa és az „iszlám fundamentalizmus” között Franklin Graham, Billy Graham prédikátor fia, az iszlámot úgy jellemezte, mint „agresszív, romlott vallást”. Jerry Vines  „Southern Babtists” lelkipásztora, arról beszélt, hogy az iszlámvallás alapítója, Mohammed, „egy démonok által megszállott, tizenkét feleséggel rendelkező liliomtipró” volt.[1] Kepel, közel-keletszakértő, azt állította, hogy 2001. szeptember 11-e az iszlám hanyatlását és elszigetelődését jelképezte.[2] Az amerikaiak az iszlám totalitarizmussal szembeni ellenségképe végül odáig fejlődött, hogy azonosságjelet tettek a radikális iszlámizmus és a nemzetközi terrorizmus közé.

Az iszlám fundamentalizmus és a keresztény fundamentalizmus.

Az erőszak és béke vallása!

Kevés muszlim gondolkodó gyakorolt olyannyira erőteljes hatást a mai iszlamista állam és társadalomelméletekre, egyúttal az iszlám fundamentalizmusra, mint radikális aktivista, a terrort is gyakran alkalmazó mozgalmára, mint az egyiptomi Szayyid Qutb (1906-1966).

A Muszlim Testvérek Nasszer által kivégeztetett vezető ideológusa. Sokan őt tartják a modern iszlám fundamentalizmus elméleti megalapozójának, akinek a nézetei határozták meg például Khomeini teóriáját is.

Az egyetemet Kairóban végezte, először minisztériumi alkalmazottként, majd  újságíróként dolgozott. Két évet ösztöndíjjal az Egyesült Államokban is eltöltött.  Qutb 25 könyvében kifejtett nézetei élete folyamán jelentős változáson mentek át. 

Eleinte hajlott a nyugati eszmék elfogadására, később már csakis az iszlám rendszer keretein belül gondolkodott, majd a nasszerizmussal való összecsapások után erőteljes radikalizmus, konfrontatív szemléletmód jellemezte nézeteit.  Qutb szerint csakis az "iszlám rendszer" bevezetése jelenthet végső megoldást a társadalom problémáira, mivel egyedül az iszlám alternatíva képes arra, hogy új alapokra helyezze az emberi életet. Élesen bírálja a nyugati rendszereket, mind a kapitalizmust (imperializmust), mind a kommunizmust.  Elismeri a nyugati civilizáció, tudomány, technika, ipari fejlődés terén elért eredményeit, viszont állítja, "az ipari civilizáció lerombolja  az emberiség leglényegesebb értékeit". A nyugati civilizáció hegemóniáját  komoly akadálynak tartja, az iszlám elvek érvényre juttatásának útjában.   A nyugati világ jelenleg erősebb nálunk."Egyidejűleg ellenséges velünk és különösen vallásunkkal szemben.”

Más fundamentalista teoretikusokhoz hasonlóan Qutb az "iszlám "alternatívával", a "jóval" - állítja szembe a "rosszat" - vagyis a "nem iszlámot", amelyre ő, a dzsáhilíya kifejezést használja. Qutb szerint az egész modern világot a dzsáhilíya uralja, beleértve az iszlám világot is. Valamennyi, a világon ma létező társadalom dzsáhilí. Qutb támadja a tradicionális-konzervatív  muszlim vallási értelmiséget, mert az "iszlámot saját pozícióik védelmére használják, a vallás nevében a kizsákmányolást és az elnyomást támogatják". A dzsáhilí társadalommal, Qutb szerint, nem lehet kompromisszumot kötni.

Ennek útja az, hogy a hívők "élcsapata", legképzettebb, legaktívabb, öntudatos, szűk csoportja (dzsamáa) elkülönül a társadalomtól, kivonul belőle (hidzsra), megkezdi a küzdelmet, az állandó dzsihádot, a társadalom iszlamizálásáért.  Ez a dzsihád minden szinten zajlik. Magukban az egyénekben és a társadalomban egyaránt.

Qutb meglehetősen ellentmondásosan értelmezi az erőszak alkalmazásának a kérdését.  A Korán szerint ugyanis "Nincs kényszer a vallásban! Az iszlám mondja Qutb - "megtiltja a hit erőszakkal történő terjesztését, ugyanakkor arra törekszik, hogy megsemmisítse mindazokat a politikai, illetve materiális hatalmakat, erőket, amelyek az emberek és az iszlám közé állnak”.  

Ezt az ellentmondást úgy oldja fel, hogy elválasztja egymástól a hit, a nézetek, az ideológiák szféráját, valamint a materiális szférát, ami tulajdonképpen a politikai hatalmat, intézményeket és szervezeteket jelenti.  Az első szférában a békés eszközök a meghatározók. Az iszlám" szerint mindenki szabadon választhatja meg hitét, fogadhat el vagy utasíthat el nézeteket, véleményeket, míg utóbbiban az erőszak, a kényszer és a harc.

Ennek megfelelően a társadalom iszlamizálásának folyamata is két szférában zajlik. Az egyik a hit hirdetése (békés eszközökkel), a másik pedig az iszlám "mozgalom", amely fizikai erőt és dzsihádot alkalmaz, hogy megsemmisítse a dzsáhilí rendszerek szervezeteit és testületeit.

Ez a mozgalom nem korlátozhatja tevékenységét arra, hogy a hit puszta hirdetésével szálljon szembe a fizikai erővel, mint ahogy nem alkalmazhat erőszakot azért, hogy "megváltoztassa az emberek nézeteit. E sajátos logika szerint tehát azért nem érvényesülnek az iszlám elvei a társadalmakban, mert  az elnyomó, zsarnoki  rendszerek  ezt megakadályozzák. Következésképpen tehát erőszakkal meg kell dönteni ezeket a rendszereket, ezáltal az emberek felszabadulnak az elnyomás alól, szabaddá válnak, így hitüket is szabadon választhatják meg.

Ők pedig nyilvánvalóan felismerik majd, hogy az iszlám társadalom az, amelyik  megfelel az emberi  természet lényegének,  átfogó és komplett megoldásokkal szolgál.   (Az iszlám az "emberek felszabadítása" révén megteremti a társadalmi igazságosságot; amely három tényezőn alapul: a"lelkiismeret, az emberi lélek teljes szabadsága; az emberek egyenlősége; társadalmi szolidaritása).

Qutb meggyőződéssel vallja, hogy "az iszlám társadalom egyedüli lehetséges   út, a megsemmisüléssel,  pusztulással  fenyegetett  emberiség számára."Az iszlám világa csak akkor létezhet a gyakorlatban, ha létrejön "az iszlám állam. A világ többi része "a háború világa”.

A jövőben az igazi "harc nem a kapitalizmus és a kommunizmus" vagy a keleti és a nyugati tábor" között megy majd végbe, hanem a világi materializmus és az iszlám között.

 
[1] Martin Kilian, Eine böse, verdorbene Religion, In: Weltwoche, 47/2002.
[2] Gilles Kepel, Jihad: The Trail of Political Islam, Harward, 2001.


h i r d e t é s


;