h i r d e t é s

A magyar mutyizás hagyományai az uralkodó körökben és a Rákóczi szabadságharc - 2. rész

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

A magyar mutyizás hagyományai az uralkodó körökben és a Rákóczi szabadságharc - 2. rész

2017. február 05. - 08:05

 

A mai, modern kormányzati, kormánypárti mutyizás következménye az 1990-ben végrehatott ötödik, huszadik századi rendszer-változtatásnak és az erkölcsi, törvényen kívüli társadalmi létnek.

A nagy királyi mutyizás

A király hatalmas adósságokat halmozott fel, fűnek-fának tartozott. A „nem bizonyított” magyar nemesi birtokokat zálogba adta a hitelezőinek.
Aki a Bizottság követelményei szerint esetleg bizonyította, hogy a birtok a török előtt az ő tulajdona volt, ritka esetben tudta kifizetni a birtok „királyi hivatal által becsült” földértékének 10%-át. Ha valahogyan mégis kifizette, még mindig ott volt a felségsértéses, királyi adósság törlesztésére szolgáló királyi-udvari „mutyi”. Ha még ez sem volt elegendő, indoklás nélkül, a királyi hivatal kisajátította a földet.
Így jutottak jobbágysorsra például a jászkunok. A bécsi uralkodó nem csak a földjüktől fosztotta meg őket, hanem fizethették, a jobbágyokra kirótt adót, a dézsmát. A király 1702-ben, az egész Jászkunságot, a Német Lovagrendnek adta zálogba, nem tudván törleszteni a németek pénzügyi követeléseit, saját adósságait.

Az ügyeskedők privát mutyizásai

Jó kapcsolatokkal rendelkező, ügyvédekkel „ellátott” ügyeskedők tanúkat és „papírokat” vittek az Újszerzeményi Bizottság elé, igazolván, hogy a földbirtok az ő elődeik jogos tulajdonát képezte. Övék, mint örökösöké a tulajdonjog, a birtok. Az ilyen módon „felemelkedett” „újgazdag” középbirtokosok közül idővel többen az arisztokrácia soraiba is bekerülhettek.
Boronkay József ügyvéd, a Dunántúlon, földtulajdon nélkül indult neki az életnek. Ügyesen házasodott, nincstelen felesége formális, örökölt birtokjogának felhasználásával, nem utolsó sorban jó, személyes bécsi kapcsolataival, jogi tehetségével, a XVIII. század végére, 25.000 hold földet szerzett magának. 

Akik ismerték a bécsi hivatal korrupciós csatornáit, a bécsi hivatalnokok, „saját zsebre folytatott mutyizásait” és ehhez a megfelelő személyeket, feltételezhetően sokan juthattak hozzá saját, de mások birtokaihoz is. A Bécsben elvárt kenőpénzekről nem igen lehet találni megbízható forrásból származó adatokat. Valószínűsíthetően kisebb összeg volt, mint a hivatalos, „királyi értékbecslés” alapján meghatározott földérték 10%-a lett volna. Az sem lehetett mindegy, kiket küldött ki a Bizottság egy szabályos eljárás keretében a helyszíni értékbecslésre. Egy becsületes magyar nemesnek, akinek erre a mutyizásra nem volt „gusztusa”, és komolyan vette az ősiség törvényét, bizony szembe kellett néznie a szegénységgel. A tisztességnek nagy árát fizethették meg. Sőt, jogos tulajdonukat, mint „gratiálét” az osztrák elajándékozhatta, nyilván nem Magyarországhoz, hanem Ausztriához hűséges, kiválasztott alattvalójának. Így sokaknak maradt a becsülete, törvénytisztelő habitusa és hagyományokra alapozott nemzeti büszkesége, de birtoka idegen kezekbe került.
Amikor az ország békessége és nyugalma érdekében, így vagy úgy, már-már rendeződni látszottak a birtokjogok, a Rákóczi szabadságharc újfent gyökeres változásokat hozott a tulajdonviszonyok területén.

1706: az Érsekújvári Határozat 

A Rákóczi Szabadságharc idején, 1706-ban, a Szenátus Érsekújváron hozott döntésével megsemmisített minden jogot, amit Bécsben az Újszerzeményi Bizottságnál alapítottak. Ez nyilván sértette az osztrákok jól felfogott érdekeit, egyúttal lehetőséget adott rá, hogy a szabadságharc leverése után ismét, természetesen Ausztria hasznát figyelembe véve, átrendezzék a birtokviszonyokat. Értelemszerűen, akik részt vettek a szabadságharcban vagy támogatták, elveszítették birtokukat: a király megvonta tőlük a birtokjogot és újra kezdődhetett az „ajándékozási” program. Volt rá jelentkező bőven, aki a szabadságharcosok fölbirtokára vágyott és Ausztriához való „hűségéért” cserébe, szeretett volna hozzájutni „áruló”, rebellis honfitársai vagyonához.
Sok hazafi-nagybirtokos, aki a haza, a nemzet függetlenségéért és felemelkedéséért áldozatokat hozott, elmenekült az országból. Bécsből az új támogatóknak „oszthatták” az ő birtokaikat.

Nem is keveset. A Rákóczi Szabadságharc után „jelentek meg” olyan ismertebb nagybirtokosok, akik a szabadságharcosok, de „árulónak minősített” forradalmárok vagyonából tovább gazdagodtak: mint pl. a Csáky, a Bercsényi, a Forgách, a gróf Eszterházy család. Jutott a magyar szabadságharcos „árulók” kisajátított vagyonából a királyi udvar hitelezőinek az adósságtörlesztésre, ugyanúgy, mint ahogyan a törökök kivonulása után történt.

A legismertebb, az egyik leghírhedtebb osztrák királyi mutyi ebből a koraszakból: asok helyen érthetetlenül megírt történelemkönyvekben „bécsi udvarként” jegyzett királyi család, a modénai hercegnek, mint hitelezőjüknek, adósságtörlesztés címén „ajándékozott” 122 magyar falut és 82 pusztát.

Elzálogosított birtokok visszaszerzése

Az „adósságkezelésnek” ez a technikája vezetett oda, hogy tömegével kaptak Magyarországon földbirtokot olyanok, akik nem is jártak Magyarországon, de szándékukban sem volt itt gazdálkodni, netán letelepedni. Azt sem tudták pontosan, hol van a kapott birtokuk. Amikor rájöttek, hogy a birtok egy része mocsár és a „keleti pusztaságon”, gazdaságilag elmaradott és tönkretett ország területén van, igyekeztek valamilyen haszonnal megszabadulni tőle. Ebben a felismerésben volt némi szerencséje a hazai, tehetősebb földbirtokosoknak. A megajándékozott idegenek, külföldiek és hitelezők szabadulni akartak a birtokaiktól és ezzel kedvező alkupozíciót alakítottak ki a magyar potenciális vásárlók számára. Akik meg is vásárolták az eladó birtokokat.

1720-tól olyan hatalmas földbirtokok keletkeztek az „alkalmi” földvásárlásokból, pl. az  Eszterházy, a Festetich, a Hunyadi, a Zichy és a Károlyi család földbirtokai. (Az Eszterházy család földbirtokának nagysága, amire a hűbéri szolgáltatások vonatkoztak, kb. 207 ezer hold, a hűbéri szolgáltatástól független, saját vásárolt földje 441 ezer holdat tett ki. Károlyi gróf esetében az ily módon vásárolt földterület duplája (300 ezer hold) volt annak, amit a király, mint hűbéresének juttatott).

Az 1770-es évektől látszottak állandósulni a tulajdonviszonyok, száz évvel a törökök kivonulása után, a nagy „mutyizásos”, vagyonszerző kalandozások kezdtek elcsitulni. A Nyugat-Európai gazdasági növekedéstől, a mezőgazdasági termelés és technológia modernizálódásától, a hatalmas társadalmi, gazdasági és politikai anarchia, kiszolgáltatottság „eredményeképpen” közel 100 év választotta el az országot.

 

Az Újszerzeményi Bizottság tevékenységében minden törvényesen folyt, mert hiszen Bécsben hoztak rá törvényt, azonban erkölcsileg sok esetben elfogadhatatlan volt.
Ilyen zaklatott, anarchikus körülmények között korántsem lett volna meglepő, ha a lakosság, nem csak a jobbágyság, hanem a földbirtokos rétegek körében is, „visszasírták” volna a török hódoltság alatt eltöltött másfél évszázadot.
A szabadságharc leveréséhez is sok pénzre, hitelre volt szükség, amit természetesen kamatostul törleszteni kellett.

 
h i r d e t é s
;