A szélsőjobb erősödésének háttere

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

A szélsőjobb erősödésének háttere

2017. október 07. - 06:48

 

A szociális juttatások leépítése Németországban: magasabb szintről „zuhannak”, mint Magyarország! Az élőmunka elértéktelenedése, a dologi tőke javára, tovább folytatódik.

A kép illusztráció! - Nazilakes - Forrás: Mandiner.hu

A németországi belpolitikai feszültség okai

A nyugatiak nagy árat fizettek a két szembenálló két katonai blokk, nevezetesen a Szovjetunió megsemmisülése miatt.

A 90-es évek eleje óta folyik Németországban is a szociális juttatások leépítése. Bár az újraegyesítést követően összegszerűen növekedés volt tapasztalható, ami főleg a keleti (volt NDK) területekre történő szociális támogatások átcsoportosításával magyarázható és nyilvánvalóan a munkahelyek milliós nagyságrendben bekövetkezett megszűnésére vezethető vissza.

A „szociális állam” leépítése egyértelműen mutatja: a szegények legszegényebbjeitől vonják el a jövedelmeket. Ennek a szociálpolitikának azonban még korántsem értünk a végére, döntés született a munkanélküli-segélyek „megkurtításáról” is.

Az állam ezzel egyidejűleg kedvezményezi a magasabb jövedelműeket.

Nemcsak egyszerűen lemond a gazdagabb rétegek adóbevételeiről, hanem növeli a szakadékot a szegények és gazdagok között. Több adat erősíti meg ezt az irányzatot. A béradó 1994-ben az összes állami bevétel 36 százalékát tette ki. A nyereségadó ezzel szemben 1960-ban 35 százalék, 1980-ban 25 százalék, 1994-ben már csak 13 százalék volt. 1960-1989 között a bruttó bérek 7,7-szeresére nőttek, a béradó ezzel szemben 18-szorosára emelkedett. A jövedelmek és a jövedelemadók hasonló mértékben növekedtek.

A Német Szövetségi Köztársaság kormányának hivatalos álláspontja szerint viszont még így is túl nagy az adó a magas jövedelmek esetében, ami gátolja a beruházásokat, az új munkahelyek teremtését.(In.: Neue Gesellschaft, Eissel,D. és Erb, G. „Das Elend des Sozialstaates”, Bonn, 1996.) Ugyanakkor, ha az új adóbefizetések valós adatait vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a nyereségadó és a jövedelemadó bevételei messze nem teljesültek olyan mértékben, ahogyan a jövedelmek emelkedtek. A nagyvállalatok és a bankok alig-alig fizettek adót. A Deutsche Bank a nyereségének 77 százaléka után, 1990-1993 között semmilyen adót nem fizetett, viszont ugyanebben az időintervallumban 9 százalékkal csökkentette adóterhét. Az egymillió DM fölötti jövedelmek után 1983-ban 48,5 százalék adót kellett fizetni, 1989-ben már csak 40 százalékot. Az adóbevételek legnagyobb részét már akkor is a béradó tette ki, amit az alacsony jövedelmek után fizetnek. A béradó bevételek 10 év alatt megduplázódtak, azaz 280 milliárd DM-et tettek ki, a társasági adók pedig mindössze 17 milliárdot.

"Szemfényvesztő” adózási rendszer: adózás a látszatnak.

Az OECD és az EU vizsgálatai is kimutatták, hogy a tőkejövedelmek után a legmagasabb adót Németországban vetik ki, viszont a legalacsonyabb a valóban befizetett adó. A hivatalosan magas adókulcs tehát csak látszat a német adórendszerben. Egyszóval: nagyobbrészt a munkavállalók tartják el személyi jövedelemadóval a velük szemben barátságtalan államot.

Ha tényleg igaz lenne, hogy a tőke jövedelmekre kivetett és beszedett adók csökkentése ösztönzi a munkahelyteremtést, akkor felmerül a kérdés: hol vannak az új munkahelyek? Hol vannak azok a vállalatok, amelyek nyereségét ilyen óriási mértékben tehermentesítették és munkahelyt teremtettek? Sehol!

Sőt, a Thyssen konszern például 1993-1995 között 58 ezerről 39600-ra csökkentette a foglalkoztatottak számát és 1996 végére 36 ezernél nem volt több munkavállaló. Négy év alatt 40 százalékos munkahelycsökkentés történt!

Ugyanez érvényes a többi nagyvállalatra is. Más szóval: az ún. „beruházók” nem csináltak mást, mint úgymond „racionalizáltak”, azaz munkahelyeket szüntettek meg, vagy vállalataikat külföldre vitték. A vállalatok többsége nem reáltőkébe, hanem pénztőkébe fektette a nyereségét. Ugyanezt tették a magas jövedelműek is. A magánszemélyek külföldi vagyonának értéke 1991-1995 között 944 milliárd DM-re emelkedett, ami a tulajdonosoknak 120 milliárd DM tőkejövedelmet hozott.

A pénzpiac reálgazdasági romboló hatása.

A pénzpiacon naponta 1 billió dollárt váltanak át. Ebből mindössze 10 milliárd dollár lenne szükséges a világkereskedelem és a közvetlen beruházások finanszírozásához.

Munkabér és a versenyképesség

A versenyképesség szempontjából a világpiacon nem az egy munkavállalóra eső munkabérköltség a döntő, hanem a termékre jutó fajlagos élőmunka-költség a meghatározó. A sajtóban rendszerint csak a bérköltségeket hasonlítják össze az egyes országokban, ami az esetek többségében téves gazdasági összefüggéseket és értelmezéseket okozhat, vezethet nem helytálló következtetésekre a befektetési kockázatok mérlegelése szempontjából.

Sok külföldi beruházásnak az a célja, hogy megvalósítói átlépjék a közgazdasági korlátokat (pl. vámot, importkorlátozásokat, stb.) és a piachoz közelebb szervezzék meg a termelést. Teljes képtelenség a versenyképességet a munkaerő költségeire visszavezetni. Más tényezők a felmérések tapasztalatai szerint, sokkal nagyobb hatással vannak a versenyképességre, mint például a márka dollárhoz viszonyított árfolyama. Sokan esnek áldozatul az érdektöltésű valótlanságoknak és ideológiai töltésű állításoknak a bérköltségre vonatkozón. A piac keresleti oldalát nem csupán elhanyagolják, hanem az állami és a vállalati takarékossági politika miatt egyre erőteljesebben korlátozzák.

Az alacsony jövedelmek rendszeres csökkentése nagymértékben a szociális juttatások leépítésével történik. Az egyszerű közgazdasági igazságokhoz tartozik, hogy minden egyes márka, amit az alacsony jövedelműektől elvonnak, csökkenti a fogyasztási cikkek iránti keresletet. A magas jövedelmek növekedése viszont semmilyen lényeges változást nem idéz elő a fogyasztási javak iránti kereslet növekedésében, de növeli a pénz- és tőkepiacon megjelenő kínálatot. Minél egyenlőtlenebb a jövedelmek elosztása, annál alacsonyabb nemzetgazdaságban a fogyasztási kvóta.

A „szociális háló” ún. „reformja”, jelentős mértékben a szociális ellátórendszerek állami finanszírozásának folyamatos felszámolását jelenti, csak éppen így, reformnak titulálva, szebben hangzik. Az élőmunka elértéktelenedése, a dologi tőke javára, tovább folytatódik.



h i r d e t é s


;