h i r d e t é s

A tenyészállattartás megtérülése és a magyar közoktatás viszontagságai

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

A tenyészállattartás megtérülése és a magyar közoktatás viszontagságai

2016. december 17. - 08:27
0 komment

 

A munkaerő újratermeléséről és a haszonállattartás finanszírozásáról.

Forrás: mek.oszk.hu

A magyarországi Számviteli Törvény 2001. január1-én elfogadott módosítása ad alkalmat arra, hogy megkülönböztessük az emberi munkaképességet, divatos kifejezéssel a "humán erőforrást", pontosabban a humántőkét a tyúkoktól, a gyöngyös pulykától, a lúdtól, a disznótól vagy a szarvasmarhától. Ha az említett Törvény nem adna okot ennek a megkülönböztetésnek egy újszerű értelmezésére, szóra sem lenne érdemes róla beszélni, mert talán vannak közöttünk, akik nem vennék jó néven az összehasonlítást, sőt kifejezetten sértőnek találhatnák, ha ezt egy magunkfajta, rögeszméi szerint a tudományok területén foglalatoskodó "humán faktor" találta volna ki.

Mindennemű sérelem elkerülése érdekében hivatkozni kell a Számviteli Törvény 3.§.(4) bekezdésének 5. pontjára, amely szerint az említett tenyészállatokat, mint amortizálható tőkejavakat a nyereség terhére el lehet számolni. Magyarul szólván egy anyakoca vagy egy kakas esetében a bekerülési költségüket, amennyiért a vállalkozó a jószágot vette vagy "előállította", a megtermelt nyereségéből levonja. A tyúkok esetében – mint láttuk - az amortizációs időszak 1-2 év, a kakasoknál ezzel szemben 9 hónaptól 2 évig terjedő időszakot ölel fel. A marhák illetve a disznók esetében más-más amortizációs idővel lehet, pontosabban szabad számolni.

A Számviteli Törvény 80§.(2) bekezdése mély érzésűen fogalmazza meg, hogy 50. 000 forint beszerzési, előállítási értékű vagyoni jogok, szellemi termékek is, használatba vételkor egy összegben leírhatóak.

Ám egyáltalán nem ezek az emberséges értelmezhető rendelkezések ösztönöztek arra, hogy foglalkozzam az üggyel. Az igazi ok, hogy miközben a tenyészállatok, marhák, anyakocák és kanok esetében az üzleti, gazdasági érdek immár érvényesülhet, az állatok bekerülési költségét, mint egyszeri ráfordítást elszámolhatom a nyereség terhére, az emberi tőkebefektetések, az emberi munkaerő előállításának költségeit a törvények és a gyakorlat más bánásmódban részesíti: sem a lineáris, sem a teljesítmény alapú amortizáció nem jöhet számításba.

Számviteli ügyekben legyünk pontosak: egy egyetemet végzett fiatal szakember átlagos "előállítási költsége" 1998-as árakon: 14-16 millió forint. A szarvasmarha un. bekerülési értéke XXI. századi áron (számla szerinti beszerzési ár), 130 000 forint. A marha tenyésztésbe állításakor a befektetőnek (üzembe helyezésekor) amortizációs tervet kell készítenie, meghatározva a várható élettartamot és amortizációs időt.

Nyilván azért ügyel a törvényhozás ilyen pedantériával a marhák megtérülési idejének, előállítási költségeinek elszámolhatóságára, amortizációjára, mert a marha igen drága, értékes jószág, tud tejelni, elleni. Egyszóval a szarvasmarha drága jószág, a homo sapiens, a humán erőforrás, mint jövedelemtermelő jószág viszont már nem köt le ilyen alapos figyelmet mai számviteli rendszerünkben. Mindegy, mennyibe kerül, mindegy, hogy előállítási költségei megtérülnek-e vagy sem. 
Ezzel szemben, amikor az emberi munkaerő előállításakor mondjuk egy disznóba, vagy tenyész-marhába történő beruházáshoz képest a társadalom évente ezermilliárd forintnál is többet költ, beruház, törvényeink legalábbis számomra érthetetlen nagyvonalúsággal nem rendelkezik a befektetett tőke, a humántőke megtérülésének feltételeiről. Felmerülhet a laikus polgárban, hogy miért fontosabb a marhákba, disznókba, kakasokba, tyúkokba fektetett pénz megtérítése, mint az emberi munkaképesség előállítására fordított költségek megtérülése?

A magyar népességben megtestesülő társadalmi beruházások értéke ugyanis meghaladja a 190 ezermilliárd, aminek megtérítésével, nemhogy a Számviteli Törvény, de senki sem törődik.1

1Lakatos Gyula: A humántőke befektetések költségei a magyar nemzetgazdaságban. Gazdaság és Statisztika (GÉS) 2001/6.

 
h i r d e t é s
;