Az átláthatatlan bürokrácia a gyógyításban

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Az átláthatatlan bürokrácia a gyógyításban

2017. október 06. - 07:38

 

Több olvasónk jelezte az ineterneten, hogy nem érti az egészségügy működtetésének logikáját. Az a helyzet, hogy a hiba nem az olvasókban, hanem az ésszerűtlenül működtetett rendszerben van.

További irracionalitások a járóbeteg ellátás teljesítményfinanszírozásában: a beavatkozások pontértéke köszönő viszonyban sincs a ráfordítás idejével, anyagszükségletével, kockázatával, a végzéséhez szükséges képzettséggel és gyakorlattal, továbbá ki-ki úgy értelmezheti, ahogy akarja.
Időzzünk el az egyik beavatkozásnál, a „megjelenések” kifejezésnél! 

Utóbbiakat több formában könyvelhetjük: vizsgálat – konzílium - kontroll. Számomra éppen a 90-es években kiadott szabálykönyvek segítettek az OEP finanszírozási logikájának megértésén túl saját szakmám gazdasági vonatkozásainak értelmezésében, illetve a kompetencia-határok kérdésének tudatosításában. A szabálykönyv használt egy korrekt fogalompárt, amit minden nagyképűség nélkül állítom, akárhány „kódolási értekezleten” vettem részt, vagy beszéltem bárkivel ez ügyben, nem találkoztam szerény köreimben olyannal, aki értette volna üzenetét (felfogta volna értelmét). Arról van szó, hogy a köznyelv a közös „vizsgálat” szóval jelöli mindkét, illetve mindhárom tevékenységet, amit az OEP felbontott vizsgálatra, konzíliumra és kontrollra. Meg is magyarázza a szabálykönyv, hogy a konzílium elsősorban a szakrendelések, szakambulanciák szakorvosainak a feladata; egy bizonyos részterület (szakterület vagy szó szerint testrész, régió) relatíve alaposabb, részletesebb szakmai gyakorlatot feltételező vizsgálata, szemben a „vizsgálat” globális, az egész embert érintő, de nem feltétlenül minden vonatkozásban aprólékos fogalmával. Persze, a szakorvos is végezhet vizsgálatot és a vizsgálatot adó is nyújthat konzíliumot is, illetve részletezhet egy bizonyos területet.

Megvilágítanám egy példával. Ha egy belgyógyászati osztályra behoznak egy eszméletlen beteget, az egyébként pl. kardiológus belgyógyász megvizsgálja őt, de nemcsak a szívét hallgatja meg, bár azt különös hangsúllyal, szinte konzílium szinten fogja megtenni, mivel kardiológusi akkreditációja van, hanem a tüdejét is, a hasát betapintja, az elemi reflexvizsgálatokat is elvégzi, testhőmérsékletet mér, megmozgatja a csontokat nincs-e szemmel látható törés, vagy külsérelmi nyom. Ez az ún. teljes körű vizsgálat, mert a feladat ebben az esetben nem egy kardiológiai lelet kiadása, hanem egy eszméletlen beteg általános, alapos vizsgálata. Azonban közben a nővér hívja a neurológust, aki majd konzíliumot végez, belgyógyász kollégájával sokkal részletesebben és alaposabban fogja az idegrendszert vizsgálni. A konzíliumnak persze van egy köznapi értelme is, amennyiben 2-3 orvos „konzíliumot ad”, tehát megbeszélik közösen az esetet.

Miután a vizsgálatot 500, a konzíliumot 400 pontra taksálta az OEP, ezért a járóbeteg-ellátásban dolgozó kollégák, miután „megvizsgálták” a hozzájuk konzíliumra küldött beteget, természetesen a vizsgálatot jelentették.
Tovább kuszálta a helyzetet a „kontroll” fogalma, melynél már valóban nem derülhet ki, hogy előzőleg vizsgálat vagy konzílium történt-e, illetve a rendelőn és/vagy rendelési időn kívül végzett vizsgálatok, konzíliumok és kontrollok.

Mindenesetre 2002-re végül elhagyta a konzílium nemes fogalmát az OEP maga is belegabalyodva a kérdésbe, megnevezte az orvosi eljárások alaptípusait, - ún. önállóan elvégezhető orvosi eljárás, összetett orvosi eljárás, részleges orvosi eljárás, kiegészítő orvosi eljárás -, ezt követően további 34 (!) pontra bontva az elszámolhatóság feltételeit.

„Az elszámolhatósági feltételek általában az egy orvosi munkahelyen végzett eljárások elszámolhatóságára vonatkoznak. Mennyiségi elszámolhatósági korlátok egy megjelenési esetre, további feltételek nélkül vagy valamilyen feltétel függvényében: „…és most következik a 34 mennyiségi elszámolhatósági feltétel, melyek jelölése a „Részletes elszámolási szabályok” részben olvasható.” : 1.: Az adott eljárásból egy megjelenés során elszámolható darabszám elváltozásonként. …9:….daganatos góconként…28.:síkonként…

Így valamennyi diszciplina konzultációkor elvégezni köteles az „alap orvosi vizsgálatot” is, ami értelemszerűen és a helyzetnek megfelelően eddig is megtörtént, pl. hátfájásnál a tüdő meghallgatása, szédülésnél, fejfájásnál vérnyomás-mérés, derékfájdalomnál a has betapintása. Mindezt azonban a gyakorlatban időkeretbe kell illeszteni; például a reumatológián ez folyamatos napi munkavégzés mellett átlagosan 12 perces betegvizsgálati időtartamot jelent, azaz 12 perc jut egy betegre úgy, hogy az bejön a rendelőbe, elmondja a panaszait, levetkőzik, az orvos megvizsgálja, felöltözik, elmegy (aznap vagy másnap) a vérvételi laboratóriumba, a röntgenbe, kiváltja azt az injekciót, amit szintén vagy aznap, vagy később beadunk neki.

Áttekintjük a visszahozott (konzíliumi) lelteket és papírra vetjük. Minden megjelenésről ambuláns kezelőlapot adunk ki, 2 példányban kinyomtatva a számítógéppel, egyiken aláíratva az átvételt, majd írásos beleegyező nyilatkozatot kérünk arra vonatkozólag, hogy beavatkozásainkba beleegyezik a beteg. 

A számítógépen külön képmezőbe kell kapcsolni és beírni a kórtörténetet, tehát az ún. anamnézist, az aktuális panaszokat, a jelen állapotot, az ún. státuszt és az összefoglaló javaslatot, az epikrízist.

Mondanom sem kell, hogy technikailag szabályellenesen egy alcím alá írunk egy betegről mindent, hiszen képtelenség átlátni egy ilyen óriási adathalmazt, és ugrálni a számítógépen minimum 4-4 billentyű lenyomásával ahhoz, hogy az egyes alcímekhez érkezzünk. 

Öregedő társadalomban magától értetődik, hogy reumatológiai szakrendelésünkön is magas a megjelent betegek átlagéletkora, ez azt jelenti, hogy eseménydús kórtörténetük, sok elrendelt gyógyszerük és társbetegségük van. Így valóban a beteg érdekében is fontos a pontos dokumentáció, majd kontroll vizsgálatokhoz a gyors áttekintés. Ne felejtsük, egy beteg esetében mindez könnyű lenne, azonban a szokásos betegáradatban ez már nem felfogóképesség kérdése. További nehézség, hogy a számítógépen egy bizonyos alcímhez állva, annak is csak tört része látható a monitoron, ha néhány sorral korábbi szakaszt akarunk látni, lépegetni kell előre-hátra.

Továbbá a rendelés folyamán szimultán vizsgálunk 4-5 beteget, ez azt jelenti, hogy amíg az egyik vetkőzik, addig érdemes elolvasni a következő beteg beutalóját, egy harmadik visszahozott leletét, esetleg egy negyediknek receptet írni.

Lássuk most azokat a szempontokat, amelyek alapján a kódolást el kell végeznünk!

Egy csontritkulásban szenvedő beteg esetében az ellátás 6-10 percének utolsó felvonásaként az OEP felé minden egyes betegnél , miután őt ambuláns lappal, receptekkel, útiköltséggel stb. elláttuk, ki kell tölteni egy 155 tételből álló kérdőívet, ami így kezdődik: Térítési kategória: - magyar egészségbiztosítás alapján 

- - - 

…és így zárul: az eddigi terápia mellett a beteg állapota: - javult vagy nem javult.

Az egészségügyi intézményvezetők a mai napig a fekvőbeteg-ellátást prezentálják a járóval szemben, többek között a HBCS-k koncentráltabb forrásteremtő képessége miatt, bevétel szempontjából az ambuláns pontok másodlagosak.



h i r d e t é s


;