h i r d e t é s


Az ellopott közpénzpénz, nem tőkefelhalmozás!

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Az ellopott közpénzpénz, nem tőkefelhalmozás!

2018. január 14. - 11:13

 

A közösség "megkárosítása" nem egyenlő a tőkefelhalmozással! Az ellopott közpénz, nem tőkefelhalmozás!

A kép illusztráció! - Forrás: hirtv.hu

Az elszámoltatás sem jelentheti a megkárosított közösség elmaradt fejlődését, erkölcsi értéke nagyobb, mint az elmaradt gazdasági haszna!

Amit ma Magyarországon gyakran eredeti tőkefelhalmozásnak (közvagyon ellopásának) neveznek, nincs kapcsolatban az eredeti tőkefelhalmozással távolról sem, mint azt sokan állítják!

A tőkefelhalmozás, a klasszikus, eredeti tőkefelhalmozás is, a későbbi befektetések forrásaként mindenképpen hordozhat magában olyan értékeket, amelyek ellentétben állnak az igazságosság, egyenlőség, emberi, személyiségi jogok elfogadott, részben kodifikált elveivel.

De az egy gazdaságtörténeti evolúció része, nem pedig bűncselekmények sorozata!

Ez akkor is így van, ha a tőkefelhalmozás későbbi társadalmi haszon, nyereség hazug ideológiájával történik.

Ebben az esetben a kodifikált emberi jogok kényszerű felfüggesztéséről beszélhetünk, közösségi „áldozatvállalásról” a jövőbeni közösségi megtérülés érdekében, közösségi szükségletek kielégítése érdekében, vagy reményében.

Úgy tűnik, hogy a tőkés piacgazdaság működése nem képes nélkülözni ezeket az áldozatokat, amelyekkel szükségszerűen szembe kerül a gazdasági és társadalmi erkölcsi értékfelfogással és jogeszménnyel.

Így természetesen nem csak a gazdasági növekedés érdekében hozott, kényszerű áldozatok nélkülözhetetlensége, hanem ebben az átmeneti erkölcsi „vákuumban” maga a jogrend is csorbulhat.

Bár az államigazgatási és általában a politikai intézmények igyekeznek igazodni a tőkefelhalmozás szükségleteihez a törvényalkotásban is.

Ezek a tapasztalatok öltenek testet a hazai privatizáció gyakorlatában, amikor a magánosítás valamennyi formáját a jogrenddel megegyezőnek, így jogilag legitimnek, a társadalmi erkölcs szempontjából azonban illegitimnek, tehát nem erkölcsösnek tekinthetjük.

Az elszámoltatásnak nevezett, pártpolitikai lózung más, mint a társadalmi közösségek kártalanítása!

Felmerül a kérdés: amennyiben a közösség részéről „áldozatok” történnek, ami természetes következménye, az említett logika alapján, a tőkefelhalmozásnak, akkor szükséges lenne-e a törvényesen legitim, de átmenetileg morálisan nem legitim, a közérdekű erkölcscsel szemben álló, felhalmozással egyidejűleg a „visszatérítés” („etikai” értelemben a „vezeklés”) jogi garanciáinak megteremtésére a közösség, az áldozatvállaló számára?

A társadalmi (inkább állami) tulajdonforma ugyan alkalmas a szociális, morális értékkövetésre, vajon miért nem volt alkalmas a gazdasági növekedés feltételeinek biztosítására?

Az új gazdasági és társadalmi „rendnek” többek között ezt az ellentmondást kell feloldania. Lehet, hogy ilyen okok miatt vált fontossá a doktrína, miszerint az új világrend forrása csak a tőkés gazdaság által kifejlesztett gazdasági fejlettség szintjén képzelhető el?



h i r d e t é s


;