Már ha számára valóban sikeres lesz a referendum és utána felhatalmazást kap a következő ciklusra is.

Bármennyire durva maradt is az Orbán Viktor és Simicska Lajos közötti ellentét, a másfél évvel ezelőtti G-naphoz mérten mintha egyfajta patthelyzet állt volna elő a két fél között. Lapunk munkatársa vezető fideszes körökből ismételten azt hallja, hogy a kormányfő egyetlen telefonra vár, hogy ha nem is tudják lezárni a kettőjük közötti vitát, de legalább modus vivendit találjanak. Ugyanakkor úgy értesültünk, hogy az üzletember hajthatatlan, nem nyúl a telefonért.

Az ellentétek továbbra is kibékíthetetlenek, de a 2018-as választások közeledtével Simicska árnyéka sokkal veszélyesebbnek tűnhet a kormányfő szemében, mint fordítva. A veszélyérzet oka lehet, hogy Simicska nincs mellette, viszont felléphet ellene, amihez még mindig elég erős: egyelőre tartja gazdasági érdekeltségeit, és tartja azt, amit Orbán szeretne maga mögött tudni, két vezető médiumát, a Hír TV-t és a Magyar Nemzetet.

Ugyanakkor a sorban előkerülő korrupciós ügyek Orbán Viktor számára is világossá tehették, hiába lehet biztos a Simicska helyébe ültetett „új nemzeti nagytőkések” feltétlen lojalitásában, annak lett igaza, aki a 2010-es választások után azt mondta: ekkora mamelukhadat nagyon nehéz úgy etetni, hogy mindenki elégedett legyen. A legfőbb gond azonban nem is az elégedettség, hanem hogy féktelen habzsolásukban sokan önjáróak lettek, a korrupció állami szintre emelkedése pedig veszélyezteti a következő választások megnyerését. Még akkor is, ha egy „Mengyi „Voldemort” – Simonka – Farkas Flórián” elleni mintaeljárás a kormány korrupció elleni elkötelezettségét „bizonyíthatja”.

A kormányfő Simicska esetéből okulva, megosztotta a gazdasági hatalmat, de ennek velejárója volt, hogy jelenleg nincs egyetlen ember, aki – Simicskához hasonló eréllyel - kordában tudná tartani nem is a gazdaság legfőbb birtokosait, még csak nem is a helyi kiskirályokat, hanem a magában a kormányzatban is meglévő lobbi-ellentéteket, a gazdasági előnyszerzést tükröző politikai ellentéteket, amelyek akár a rendszeresen feltörő Lázár János - Rogán Antal vitákban a közönség számára is láthatóvá válnak.

A Figyelő írta meg a G-nap első évfordulóján: korábban létezett egy gyakorlatias hatalommegosztás, amelyben Orbán a politikát határozta meg, Simicska pedig megteremtette hozzá a gazdasági hátteret a pártelnök-kormányfőnek. 2002 és 2010 között a milliárdos tartotta talpon a jobboldalt, 2010 után ömlött a megannyi önkormányzati és állami megrendelés a Simicska-féle cégbirodalomba. Simicska tömegesen küldte az embereit állami cégekbe, minisztériumokba, ahol azok vezető tisztséget kaptak, jól fizető állásokat, ennek ellenére - vagy éppen ezért - ezek az emberek nem az államapparátushoz, hanem a milliárdoshoz lettek hűségesek. A Fidesz eleinte örült a szakembergárdának, mert a hatalomváltás után hiányoztak a pártkáderek. Később azonban Orbán Viktornak állítólag elege lett abból, hogy miniszterei, államtitkárai, a NAV elnöke, a kormányzati cégek igazgatói a Radóc utcai Mahir-központban számolnak be annak a Simicska Lajosnak, aki előszeretettel irányította, „alternatív kormányfőként” az ország politikai elitjének eme részét. Orbán öntudatra ébredésében nagy szerepet játszott Habony Árpád, aki folyamatosan azt súgta-búgta a miniszterelnök fülébe, hogy mutassa meg, ki az úr a háznál – írta akkor a lap.

2014 áprilisában, amikor a választások után Orbán felvázolta terveit, elhangzott az ominózus mondat – nem azért bontottunk le egy diktatúrát, hogy újat építsünk helyette – Simicska ment, Habony, Garancsi, Matolcsy, Mészáros Lőrinc és a többiek jöttek. Következett a G-nap és Simicska háttérbe szorítása, ám feltehetően nem számoltak mindennek a negatív hatásaival.

A fő probléma az, hogy valódi kormányzás helyett az utóbbi két és fél évben gyakorlatilag médiakormányzás folyik. A kormányfő minden erejét leköthette a hozzá lojális új gazdasági háttér megteremtése és közben a következő választások megnyerésének kényszere. Ez a kényszer mind nagyobb súllyal nehezedik rá, mert a valóságos erőviszonyoktól függetlenül ráébredt: ha csekély is az esélye, de el is veszítheti 2018-at, vagy legalábbis nem biztos, hogy újra meg tudja szerezni a kétharmados parlamenti többséget. Ennek (is) tudható be az a vehemencia, amellyel a kvótanépszavazásra mozgósít, de amelynek sikere is kételyeket hordoz. Csak találgatni lehet, mi jár a kormányfő fejében, hogyan akarja folytatni a kormányzást, ha a sikeres október 2-i népszavazás lépcsőjére lépve közelebb kerül 2018 megnyeréséhez. A Várban ugyan gőzerővel folyik a Karmelita kolostor, a kormány leendő székhelyének átalakítása, de lapunknak nyilatkozó fideszesek szerint a kormányfő a választások előtt aligha költözik fel a Várba.

A kormányfő európai ambíciói, a napi kormányzás és a pártirányítás egyszerre – sok ez egy embernek. Hogy a gyakorlatban, mit fog tenni, az talán az ő fejében sem teljesen világos még. Mint ahogyan az sem, mi van akkor, ha mindezek a lehetőségek már nem is az ő, hanem a Fidesz-vezérkar fejében motoszkálnak.

nepszava.hu