Béruniós kamu és a választópolgár átverése

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Béruniós kamu és a választópolgár átverése

2017. november 14. - 06:53

 

A tőke felhalmozásnak a világgazdaságban a nyomor, a szegénység felhalmozódása felel meg!

Forrás: ATV.hu

Erkölcstelen szellemű, tudományokra hivatkozó hazugság: a gazdaság növekedése a dolgozó ember jólétének használ!

Ennyit a béruniós propagandáról!

Sokszor hangzik el a sajtó propagandájában, politikusok nyilatkozataiban, hogy a gazdasági növekedés a gyógyír „milliók segélykiáltásaira”: a GDP növekedése.

Olyan valótlanság ez, ami távol áll a tisztességes tudományos gondolkodástól, cáfolni is szégyen, a tudományra nézve.

Valótlanság, mert a pénztőke és a tárgyi tőke létezésének lényege a felhalmozódása. Azt lehetne felszínesen gondolni, hogy a tőke felhalmozásával a munka iránti keresletnek is növekednie kell.

Egyáltalán nem így van. Mivel a bérmunkát a forgóeszközök között számolják el, ebből fizetik a munkaerőt, a munka iránti kereslet ellentétes mozgású a tőke akkumulációjával. Minél nagyobb a tőke felhalmozása, növekedése, a munka vásárlására fordított rész annál kisebb. A teljes tőkemennyiség növekedésével növekszik ugyan a forgótőke abszolút összege, az állandó tőkéhez viszonyított aránya azonban egyre kisebb. A bér nagysága a munkanélküliek szaporodásától és fogyásától függ, aminek arányait mindig a profit lehetőségei szabják meg. A profit nagysága az értéktöbblet nagyságától függ: a fizetetlen munkának a megfizetett munkához való viszonyától. Az egyik csak a másik rovására növekedhet.

Minél nagyobb a tőke felhalmozása (a fizetetlen munka akkumulációja), a munkavállalói populáció helyzete annál rosszabb: a tőke felhalmozásának, a korlátlan szabadpiacon a nyomor felhalmozódása felel meg. A tőke akkumulációjának a nyomor, a kínzó munka, szolgaság, tudatlanság, erkölcsi züllés az ellenpólusa. A tőkefelhalmozás ellentétes a megfizetett munka mennyiségének növekedésével. Ahhoz, hogy ezeknek az „előítéleteknek”, amelyeket a modern gazdaságtudomány magában foglal, hitele legyen az emberek előtt, szükség van rá, hogy elzárjuk tőlük a tudományos gondolkodás értékes forrásait és szurrogátumokkal, hamis ideákkal tömjük tele a fejüket. Többek között azzal, amit a szocializmus idejéből megőriztek emlékezetükben, hogy elosztani csak annyit lehet, amennyit megtermelünk! Van, aki elhiszi, akkor legyen „jól tájékozott”: lux perpetua luceat ei!

Szellemi elsötétülés

A Business Week (USA) 2008. szeptember 19-i számában Foster, M. tanulmányt írt[i] a világgazdaság stratégiai problémáiról, 2020-ig terjedő „szükségleteiről”, más szóval, milyen követelései vannak a társadalmi környezettel szemben, a kizsákmányolás[ii] mai szintjének fenntarthatósága érdekében. 2020-ig a világgazdaság emberi tőke szükséglete, a magasan kvalifikált munkaerő iránt, 3,5 milliárd fő. Ehhez a „befektetést” 12 év alatt (s ez már csak 9!) kellene elvégezni, ideális esetben!

Ennyi ingyenes, kvalifikált emberi tőkejuttatásra, „ajándékban”, externális, tehát társadalmi költséggel előállított humán tőkére van igény a fejlesztésekhez, üzemeltetéshez és a gazdasági növekedéshez. (Magyarul rosszul hangzó, „tudásmunkásoknak” nevezik őket.)

Foster azt állítja, hogy az USA-ban, 14 millió szakképzett vezetőállású munkavállalóra lenne szükség a gazdasági és a közszférában. Tehát a jelenlegiek nagyobb része alkalmatlan arra, amit csinál, persze nálunk is, csak kevesebben vagyunk. Mennyire alkalmasak és mire, a politikai területen „tébláboló” tudásmunkások, ha a gazdaságban ilyen „szomorú” a helyzet?!

A korábbi számításaink szerint, ha feltételezzük, hogy ezt az emberi tőkét kedvezményesen, 15 millió forint per fő költséggel, Magyarországon hoznánk létre, akkor 1750 évig kellene a teljes GDP-nket erre költeni, (ötvenkétezer millió ötszáz milliárd forintot) az állami költségvetés bevételeit tekintve pedig, 2009-es központi, állami, költségvetési, bevételi főösszeggel számítva (8300 milliárd), kb. 5900 évre lenne szükség. Ha más országoknál mért oktatási-nevelési költségekkel számolnánk, rosszabb lenne a helyzet. Ugyanis jóval drágább a kvalifikált humántőke létrehozása. Ha a 2009-ben a magyar felsőoktatásra fordított központi költségvetési tételből kellene ennyi emberi tőkét előállítani, ez a folyamat kb. 141 000 évig tartana (száznegyvenegyezer évet venne igénybe).

Idézzünk néhány gazdaságpolitikai tanulmányból, ami a mai társadalomtudomány szemmel látható alakalmatlanságát bizonyítja a feladat nagyságához mérve. Már a feladatok meghatározásánál is látszik, hogy azoknak kellene „megváltaniuk” ezt a gazdaságot, akik a válságát előidézték. Tehetséges fiatalok megszerzése. Tehetségstratégia kialakítása, háború a tehetségekért (war for talent), Human Capital Management integrált formáinak (?) kialakítása. „Inspiráló” retorikával, vonzó hasonlatokkal, metaforákkal mobilizálni kell az emberi tehetséget, képességeket, ki kell alakítani a munkatársak tudatát az ő fontosságukról a vállalatnál. A munkatársak lássák életük értelmét a vállalati célokban. Az alacsony béreket ellensúlyozni kell a jövőképpel, (?) az alkalmazotti lét azon előnyeivel, hogy felelőssége korlátozott… Stb. Értelmes, normálisan gondolkodó emberek számára elképesztő mondatok ezek!

És még nem beszéltünk arról, hogy ezt a rengeteg embert mire, milyen intézményi környezetben kellene nevelni és oktatni. Kik fogják őket oktatni?[iii]

Sokan, kitartóan „siratják” Magyarországon az oktatásból zárolt, elvont pénzt, közben egyetlen józan hangot sem hallani, hogy vegyük számba lehetőségeinket, a rendelkezésünkre álló eszközöket, határozzuk meg a céljainkat az oktatás szintjein. Nem lehet látni mást, mint amit a társadalom egyéb területein: szemben állókat, egymás ellen háborúzó magán- és csoportérdekeket, a piaci gondolkodás korlátolt, járványszerűen elterjedt következményeinek tüneteit. Amikor kitekintünk Párizsnál, Moszkvánál, Isztambulnál országunkból, azt látjuk, hogy párbeszéd zajlik, és minimumjövő latolgatás. Próbálják meghatározni a jövő lehetséges irányait, a folyamatok hatásait és felkészülni a holnap kihívásaira, s ehhez a feladathoz az eszközrendszert összeállítani.

Büszkén és hősiesen rohanunk, éles vagy „puha” retorikával, a finanszírozási szakadékba. Ha a felsőoktatás számait nézzük, a több mint 70 felsőoktatási intézménnyel, amelyekben 105 településen folytatnak „oktatást”, az előző, városokról szóló példánál maradva, ezeknek a nagyvárosoknak a kerületeiben, arányosan, minimum 3,5 egyetemnek vagy főiskolának kellene működnie, ezen kívül még 1,5-2 helyszínt kellene találniuk az elhelyezésükre. Elképesztő a pazarlás, aminél elképesztőbb csak a felelőtlenség, ahogyan hozzá viszonyulunk! Még ekkor nem is volt szó ennek a gigantikus oktatási „bazárnak” a tartalmi tevékenységéről, színvonaláról!

Fenntartjuk ezt a rendszert egy olyan országban ahol 100 milliárdokat költöttünk autópályákra, ahol a Kelet-Európában legjobban szervezett városközi autóbusz-hálózattal rendelkezünk. Az egyes felsőoktatási intézményeket érintő kérdésekben, a politikai pártok könnyes szemmel borulnak egymás vállára, és sorolják az okokat, mi történik a térséggel egy intézmény összevonás kapcsán, amit akár egyhangú határozattal is próbálnak megakadályozni. (Miközben sem lehetőségük, sem pedig hatáskörük sincs hozzá.) Tudományról beszélnek és térségi kiürülésről, miközben az intézmények egy részének az akkreditációhoz szükséges minősített oktatói háttere is hiányzik. Valamilyen racionális lépésre, megoldásra csak válsághelyzetben lenne lehetőségünk, vagy erre is képtelenek vagyunk?

 
[i]               Humánpolitikai Szemle, 2008. 12. számában megjelent fordítás alapján (82–86. old.).
[ii]              Si venia verbo mindazoktól, akik idegenkednek ettől a fogalomtól és demokratának, szabad polgárnak érzik magukat. Vegyék figyelembe, hogy a hozzájuk hasonló állampolgárok száma csökkenőben van!
[iii]              Nincs szó arról, mennyibe kerül a hatalmas korai halálozás ebben a folyamatban, s ezzel mit lehet kezdeni. A pótlás nyilvánvalóan sokba fog kerülni.

;