1/ Két külügyminiszter párhuzamos közleménye pontosan mutatja a végzetes magyar út irányát. A kvótaügyben hozott tegnapi luxemburgi ítélet után a szlovák úgy nyilatkozott, „elképzelhetetlen, hogy Pozsony ne fogadná el az Európai Bíróság ítéletét”, míg a mienk: „a döntés teljes mértékben elfogadhatatlan.” A szlovákok tehát újfent jelezték, hogy az eltorzuló V4-ekkel szemben a formálódó kétsebességes EU-t választják; odaköti őket nemzeti érdekük és túlélési ösztönük. Orbán meg azt üzente, hogy mi nem. 

Pusztítóvágyában hajlandó a végsőkig elmenni. 

2/ Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt elnöke átvette ugyan a magyar modellt, azaz ő is az egyeduralomban látja hazája legjobb esélyeit, ő viszont nem oroszbarát, ellenkezőleg, bizalmatlan és ellenséges Putyinnal és mindennel szemben, ami onnan jön. Így a lengyelek legalább Moszkva alárendeltjei nem lesznek, ami a mienknél sokkal jobb esélyt ad nekik ahhoz, hogy előbb-utóbb visszatérhessenek a háborodott Kaczynski által elhagyott európai fővonalra. 

Eközben Putyin hozzánk már hazajár.

3/ Oroszország a történelem során mindig bajt hozott ránk, 1848, 1956, és most is azt fog. De ez most nem a sors könyvébe van megírva, hanem Orbán terveibe. Már most az oroszok EU-ellenes frontországa vagyunk, tele orosz ügynökkel, dezinformátorral, akik ellen a kormány semmit nem tesz, hagyja, kiszolgálja őket. Gazdaságilag pedig már eddig is két iszonyatosan drága és elavult szerkezettel - Paks2 és Metró3 - fizettünk az ő ki tudja, miért feltámadt orosz vonzalmáért.

Csakhogy.

Putyin ugyan az évszázados orosz birodalmi mentalitás tipikus terméke, őt sem érdekli az emberek jóléte, szabadsága, sokkal szívesebben költ tankokra, mint mentőautókra, de Orbánhoz képest egyvalamiben még ő is távolra látó hazafi: amikor a napokban orosz fiatalok előtt arról beszélt, hogy Oroszországnak muszáj beszállnia a „mesterséges intelligencia” fejlesztéséért folyó nemzetközi versenybe, akkor világossá tette, hogyha nem is szereti, de érti az idők szavát. Ellentétben Orbánnal és elaljasodott oktatásügyi sleppjével, akik viszont egy minimálisra csökkentett tudású szakmunkástömeg legyártásába kezdtek bele.

Még Putyin sem olyan romlott, mint Orbán.

A románok is feljövőben, működő ügyészséggel, Észtország digitális nagyhatalom lett, a csehek messze előttünk, a GDP-jük 50 százalékkal több mint a mienk… eközben itt az elmebaj mind töményebb koncentrátuma fortyog. Még a Tejútról is látható, hogy a Fidesz tombolásának nem létezik pozitív végkimenetele.

Látható? 

Ha nincs Gulyás Márton, ez a fáradhatatlan, izgága politikai aktivista, aki az ellenzéki pártok vezetőit odalökdöste az általa létrehozott Agórára, azok talán még a szavazás napján is egymást mószerolnák egy stúdióban. 
Irtóztató hazafiatlanság és ártó szándék az egyik oldalon, félelmetes önzés és tehetetlenség a másikon – az utolsó pillanatban kijöhet-e ebből még valami?

Mert, ha nem, ha marad Orbán, akkor itt nem lesz 2019.

Bruck András