h i r d e t é s

Egy számítógép ellopása rendőrségi ügy, tíz ember kirúgása dicséret, pedig a veszteség rémületes! - 1 rész

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Egy számítógép ellopása rendőrségi ügy, tíz ember kirúgása dicséret, pedig a veszteség rémületes! - 1 rész

2017. január 07. - 10:38
1 komment

 

Ha a rendszerben lába kél egy párszázezer forintos számítógépnek, vizsgálatot indítanak a kártérítési felelősség megállapítására, ám ha az utcára tesznek tíz-húsz embert, (vagy több ezret) akkor még dicséretet is kap a menedzsment, mondván, sikeresen "racionalizálta" a termelést, vagy a hivatalt.

Pedig ez utóbbi intézkedéssel több százmillió forint értékű humántőkét pazarolt el a cég vezetése.

A munkáltatók készen és ingyen kapják - veszik állományba - a dolgozóikat. (A munkaképesség "előállítása" társadalomra áthárított költség). Ennek következtében érzéketlenek a humánerőforrások társadalmi költségei iránt!

Az emberi tőke, a munkavégzésre történő felkészítése, pénzben kifejezve megegyezik azzal az összeggel, melyet a család és az állam az emberi munkaképesség előállítására (nevelésünkre, képzésünkre, egészségünk megőrzésére) fordított.

Az igazságosság és a gazdasági-társadalmi ésszerűség nem osztják fel a világot különféle - mondjuk: egyéni és közösségi - őrhelyekre. Igaz, a gyakran változó érdekek kijelölhetnek ilyen - hosszabb-rövidebb időre mindig a frontvonal két oldalán álló – őrhelyeket, szembeállítva a gazdasági profitot a szociális érzékenységgel, emberi életekkel.

Ezeknek viszont általában semmi közük nincs az ésszerűséghez vagy az igazsághoz.

Sőt, inkább tévutak felé mutatnak. Efféle tévút az is, hogy keresik az emberitőke-befektetések megtérülését a munkabérekben, ahol eddig még senkinek nem sikerült megtalálni azt, mert nincs is ott.(Nem csak a tudománytól és a valóságtól idegen állítás ez, hanem antiszociális is, a nyomor természetét ismerve a társadalom nagy közösségeinél).

Hasonlóan tévút, hogy sokan az emberi tőkét a gazdaság olyan előfeltételének, adottságának tartják, mint agronómus a tavaszi napsütést vagy a májusi esőt.

Látszólag ingyen van a gazdasági szervezeteknek, foglalkoztatóknak, az államnak, ezért sem az egyén, sem a vállalkozás sem az állam  nem gondoskodik egészségi állapotuk megóvásáról sem!

Csakhogy ez az "adottság" nagyon sokba kerül a befektetőnek: az államnak, a társadalomnak, családoknak! A mai gyakorlat szerint viszont, ellentétben a piacgazdaság logikájával, az emberi tőke a befektetőnek nem térül meg. Furcsa helyzet ez: a lobogón a piacgazdaság címere lobog, a leggyakoribb közhely a humántőkébe történő befektetés mindenekfölött való dicsőítése, a tudás társadalmának hirdetése - miközben egyebek mellett az alacsony színvonalon működő egészségügyi rendszerrel, valamint az elbocsátásokat racionalizálásnak nevező cégpolitikákkal elherdálják az emberi tőkét, amelynek talán legértékesebb eleme éppen a tudás.

Ma Magyarországon az oktatás egy főre vetített, átlagos összegzett költsége mintegy 27 millió forint, (iskolai végzettségtől függően változó költség) beleértve a folyó ráfordításokat is. A folyó ráfordítások terheit, a mai állapot szerint, hetven százalékban a családok, negyven százalékban az állami költségvetés viseli, a családok terhei évről-évre növekednek, az állami politikai "logika" szerint.

Az állami költségvetés forrásainak többsége viszont újfent csak a családokat terheli: a központi kassza bevételeinek mintegy nyolcvan százalékát a személyi jövedelemadó, valamint a fogyasztási cikkek áfája, tehát a munkajövedelmekkel vagy azok elköltésével kapcsolatos adók adják.

A magyar gazdaság humántőkeértéke - a foglalkoztatott népességet figyelembe véve – 72 ezermilliárd forint. Ha viszont a teljes lakosságot vesszük, akkor az emberi tőke nagysága 154 ezermilliárd forint. Ha az ezekre fordított igen magas költségeket figyelembe vennénk, amikor a munka hatékonyságát számoljuk, akkor nemzetgazdasági szinten - szemben a vállalatival - igen vigasztalan képet kapnánk. Ennek a népességnek az újratermeléséhez évente, összesen 3800 milliárd forint költséggel számolunk!


1 komment

h i r d e t é s
;