Csapó János a Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1953-ban végezte el, pályáját még abban az évben a kecskeméti Katona József Színházban kezdte. Két év múlva a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1957-ben a Miskolci Nemzeti Színház, 1958-ban az egri Gárdonyi Géza Színház tagja lett, 1966-tól, a két színház egyesítése óta volt a Miskolci Nemzeti Színház tagja.

Jellemábrázoló képessége számtalan kisebb-nagyobb szerepben tette emlékezetessé alakítását. Kettősség jellemezte színészi karakterét: törékeny, apró termete miatt sokszor alakított esendő, szánalomra méltó figurát, ugyanakkor tudott pengeélesen szigorú is lenni. A legsikeresebb szerepei éppen azok voltak, melyekben ez a két karakter találkozik. Rendkívül igényes művészként fontos volt számára a precízen megfogalmazott, kidolgozott, hiteles színpadi jelenlét.

Filozofikus bölcsessége, a szerepek, jellemek elemzésének képessége sokat segített kollégáinak is a próbafolyamatban. A színpad, a szerep iránti alázata, pontossága, fegyelmezettsége, humora, nyitottsága, józan szigorúsága rendkívül népszerűvé tette a társulat körében, jó volt vele beszélgetni, együtt tölteni az időt. Ballonkabátjában megérkezve, elmaradhatatlan kávéjával, jelenléte mindig ajándék volt a társulatnak és a színpadon a közönségnek – közölte a színház.

2011-ben, Moliere Képzelt beteg című darabjának előadásában állt utoljára közönség elé.