h i r d e t é s

Erőfölénnyel való visszaélés, az államrend megdöntésére?

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Erőfölénnyel való visszaélés, az államrend megdöntésére?

2017. szeptember 10. - 09:21

 

A jövő laikus mérlegelése, egy újabb Fidesz győzelem esetén!

A jövő laikus mérlegelése, egy újabb FIDESZ győzelem esetén!

Sokan és sokat beszélnek az alkotmányos államrend megszüntetéséről, mint alkotmányos „puccsról”. Nem pontos a meghatározás, mert alkotmányos puccs nem létezik, minden puccs, vagy annak kísérlete, alkotmányellenes és ebben a minőségben az államrend felszámolását jelenti, laikus szemmel nézve a folyamatot.

Ugyanakkor súlyos csend veszi körül, hogy miképpen lehet minősíteni az alkotmány eltörlését és a hozzá kapcsolódó politikai felelősséget, ha egyáltalán van még, ilyen!

Alkotmányos puccs nem létezik, mert ha hatalomváltás alkotmányosan történik, választások nélkül, az bizalmatlansági indítvány, vagy bizalmi kérdés formájában történhet, kulturált államokban, ahol komolyan veszik a közösséget.

Ez történt Nyugat-Németországban, 1982. szeptember 12-én, amikor Schmidt kancellárt menesztették a parlamentben, bizalmatlansági indítvánnyal, amit az ellenzéki CDU nyújtott be és nyert meg, Helmut Kohl egyúttal miniszterelnök is lett, külön szavazás és választás nélkül.

Igaz a közvélemény parlamenti puccsról beszélt, de alkotmányos szempontból korrektnek tekinthető. Ellentétben azzal, amikor Gyurcsány Ferenc pártja saját kormány ellen nyújtott be bizalmatlansági indítványt és egyúttal Bajnait „választotta” miniszterelnöknek. Ezt lehet törvényesnek nevezni, de erkölcstelen átverése volt a demokratikus szabályoknak, mert a kormánynak is le kellett volna mondania és választást kiírni. Ezzel szemben maradt minden a régiben és lényegében „egy rosálással” legitimmé tették a közvélemény előtt a kvázi puccsot, önmagukkal és talán a törvényességgel szemben is, nem tudom, de erkölcsi szempontból súlyos vereségnek számít.

Ezt igazolta utána a FIDESZ kétharmados győzelme, a közösség számára az MSZP elveszítette morális tartását és legitimitását. Morálisan mindenképpen.

A következmények már ismertek, 2010 óta.

A Fidesz–KDNP koalíció a 2010. évi választási győzelmét követően, állítólag alkotmányos puccsot hajtott végre. Előbb a Nemzeti Együttműködés Rendszerének deklarációjával létrehozott egy hatalmi entitást, majd társadalmi felhatalmazás és részvétel nélkül elvetette az 1989-es ideiglenes alkotmányt és referendum nélkül keletkeztetett egy új Alaptörvényt.

A 2014. évi országgyűlési választásokon a kormányzó koalíció újabb választási győzelemmel legitimálhatja az alkotmányos puccsal kialakított közhatalmi állását. Megteremtheti annak látszatát, hogy az Alaptörvény a nemzet alkotmánya és a benne foglaltakat a nép szavazataival megerősítette. A közpolitikára leselkedő veszélyek elsősorban a történelmi folytonosság, illetve az alaptörvényben „kitakart” történelmi korszak képében jelennek meg.

Első megközelítésben jobboldali túlbuzgóságnak tűnik, hogy az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásnak nevezett preambuluma kijelenti: „Hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaállítását 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk”.

A kinyilatkozásból azonban nagyon sok dolog következhet. Az első és talán legfontosabb az, hogy a mai rezsim ott folytatja a történelmet, ahol a Magyar Királyság intézménye a szövetséges német „megszállással” megszűnt. Hogy az egyszerű nép ezt megértse, a Magyar Köz társaság táblákat leszedték a határnál.

Az Alaptörvényben érvényét veszítette a munkához való jog, hasonló sorsra jutnak a kiiktatott történelmi időben kivívott szociális és kulturális jogok is. Kérdésessé válnak egyes szerzett jogok (nyugdíj-kiegészítések, szolgálati idő, rokkantellátás, stb.)

Feléleszthetők lesznek a Magyar Királyságban létezett törvények, szerződések, kötelezettségek és joghatással bírhatnak a bírói gyakorlatban. A történelmi alkotmány teremtette jogpolitikai környezetben összeolvadnak a (polgári jog által elválasztott) hatalmi ágak, a hatalom centrumába a „felségjogokat” gyakorló miniszterelnök (elnök/ uralkodó) kerül.

Közjogi tartalommal töltődik fel a történelmi egyház fogalma, megváltozik a státuszban lévő egyházak viszonya az államhoz, miáltal kitüntetett közéleti szerephez jutnak.

A történelmi kontinuitás jegyében feléleszthetők lesznek az arisztokrácia és az úri csoportok rendi jellegű jogai, amelyek korlátozhatják az alávetett társadalmi csoportok jogait.

További következményeknek csak a képzelet szab határt, mert a kiiktatott történelmi időben végrehajtott földosztás, államosítás, vagyonszerzés, valamint családi állás, szervezeti és intézményi keret, továbbá politikai és állampolgári jog is alaptörvényi érvénnyel átírható, megváltoztatható és elvehető lehet.

Ezek a folyamatok már elindultak, újabb felhatalmazással további teret nyerhetnek

Címkék: 

 
h i r d e t é s
;