Fenntartható növekedés Romániában! Minek?

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Fenntartható növekedés Romániában! Minek?

2017. december 07. - 07:16

 

Nemcsak egy sajátos kormányforma vagy párturalom eredményezhet totalitarizmust, hanem egy sajátos termelési és elosztási rendszer is, amely minden további nélkül összeférhet a pártok, újságok, „ellensúlyozó hatalmak” stb. „pluralizmusával” is.

Forrás: wikipedia

Erkölcstelen szellemű, tudományokra hivatkozó hazugság: a gazdaság növekedése a dolgozó ember jólétének, a társadalmi biztonságnak használ!

Sokszor hangzik el a sajtó propagandájában, politikusok nyilatkozataiban, hogy a gazdasági növekedés a gyógyír „milliók segélykiáltásaira”: a GDP növekedése.

Olyan valótlanság ez, ami távol áll a tisztességes tudományos gondolkodástól, cáfolni is szégyen, a tudományra nézve.

Valótlanság, mert a pénztőke és a tárgyi tőke létezésének lényege a felhalmozódása. Azt lehetne felszínesen gondolni, hogy a tőke felhalmozásával a munka iránti keresletnek is növekednie kell.

Egyáltalán nem így van. Mivel a bérmunkát a forgóeszközök között számolják el, ebből fizetik a munkaerőt, a munka iránti kereslet ellentétes mozgású a tőke akkumulációjával. Minél nagyobb a tőke felhalmozása, növekedése, a munka vásárlására fordított rész annál kisebb. A teljes tőkemennyiség növekedésével növekszik ugyan a forgótőke abszolút összege, az állandó tőkéhez viszonyított aránya azonban egyre kisebb. A bér nagysága a munkanélküliek szaporodásától és fogyásától függ, aminek arányait mindig a profit lehetőségei szabják meg. A profit nagysága az értéktöbblet nagyságától függ: a fizetetlen munkának a megfizetett munkához való viszonyától. Az egyik csak a másik rovására növekedhet.

Minél nagyobb a tőke felhalmozása (a fizetetlen munka akkumulációja), a munkavállalói populáció helyzete annál rosszabb: a tőke felhalmozásának, a korlátlan szabadpiacon a nyomor felhalmozódása felel meg. A tőke akkumulációjának a nyomor, a kínzó munka, szolgaság, tudatlanság, erkölcsi züllés az ellenpólusa. A tőkefelhalmozás ellentétes a megfizetett munka mennyiségének növekedésével. Ahhoz, hogy ezeknek az „előítéleteknek”, amelyeket a modern gazdaságtudomány magában foglal, hitele legyen az emberek előtt, szükség van rá, hogy elzárjuk tőlük a tudományos gondolkodás értékes forrásait és szurrogátumokkal, hamis ideákkal tömjük tele a fejüket. Többek között azzal, amit a szocializmus idejéből megőriztek emlékezetükben, hogy elosztani csak annyit lehet, amennyit megtermelünk! Van, aki elhiszi, akkor legyen „jól tájékozott”: lux perpetua luceat ei!

Szellemi elsötétülés

A Business Week (USA) 2008. szeptember 19-i számában Foster, M. tanulmányt írt[i] a világgazdaság stratégiai problémáiról, 2020-ig terjedő „szükségleteiről”, más szóval, milyen követelései vannak a társadalmi környezettel szemben, a kizsákmányolás[ii] mai szintjének fenntarthatósága érdekében. 2020-ig a világgazdaság emberi tőke szükséglete, a magasan kvalifikált munkaerő iránt, 3,5 milliárd fő. Ehhez a „befektetést” 12 év alatt (s ez már csak 9!) kellene elvégezni, ideális esetben!

Ennyi ingyenes, kvalifikált emberi tőkejuttatásra, „ajándékban”, externális, tehát társadalmi költséggel előállított humán tőkére van igény a fejlesztésekhez, üzemeltetéshez és a gazdasági növekedéshez. (Magyarul rosszul hangzó, „tudásmunkásoknak” nevezik őket.)

Foster azt állítja, hogy az USA-ban, 14 millió szakképzett vezetőállású munkavállalóra lenne szükség a gazdasági és a közszférában. Tehát a jelenlegiek nagyobb része alkalmatlan arra, amit csinál, persze nálunk is, csak kevesebben vagyunk. Mennyire alkalmasak és mire, a politikai területen „tébláboló” tudásmunkások, ha a gazdaságban ilyen „szomorú” a helyzet?!

A korábbi számításaink szerint, ha feltételezzük, hogy ezt az emberi tőkét kedvezményesen, 15 millió forint per fő költséggel, Magyarországon hoznánk létre, akkor 1750 évig kellene a teljes GDP-nket erre költeni, (ötvenkétezer millió ötszáz milliárd forintot) az állami költségvetés bevételeit tekintve pedig, 2009-es központi, állami, költségvetési, bevételi főösszeggel számítva (8300 milliárd), kb. 5900 évre lenne szükség. Ha más országoknál mért oktatási-nevelési költségekkel számolnánk, rosszabb lenne a helyzet. Ugyanis jóval drágább a kvalifikált humántőke létrehozása. Ha a 2009-ben a magyar felsőoktatásra fordított központi költségvetési tételből kellene ennyi emberi tőkét előállítani, ez a folyamat kb. 141 000 évig tartana (száznegyvenegyezer évet venne igénybe).

Idézzünk néhány gazdaságpolitikai tanulmányból, ami a mai társadalomtudomány szemmel látható alakalmatlanságát bizonyítja a feladat nagyságához mérve. Már a feladatok meghatározásánál is látszik, hogy azoknak kellene „megváltaniuk” ezt a gazdaságot, akik a válságát előidézték. Tehetséges fiatalok megszerzése. Tehetségstratégia kialakítása, háború a tehetségekért (war for talent), Human Capital Management integrált formáinak (?) kialakítása. „Inspiráló” retorikával, vonzó hasonlatokkal, metaforákkal mobilizálni kell az emberi tehetséget, képességeket, ki kell alakítani a munkatársak tudatát az ő fontosságukról a vállalatnál. A munkatársak lássák életük értelmét a vállalati célokban. Az alacsony béreket ellensúlyozni kell a jövőképpel, (?) az alkalmazotti lét azon előnyeivel, hogy felelőssége korlátozott… Stb. Értelmes, normálisan gondolkodó emberek számára elképesztő mondatok ezek!

És még nem beszéltünk arról, hogy ezt a rengeteg embert mire, milyen intézményi környezetben kellene nevelni és oktatni. Kik fogják őket oktatni?[iii]

Sokan, kitartóan „siratják” Magyarországon az oktatásból zárolt, elvont pénzt, közben egyetlen józan hangot sem hallani, hogy vegyük számba lehetőségeinket, a rendelkezésünkre álló eszközöket, határozzuk meg a céljainkat az oktatás szintjein. Nem lehet látni mást, mint amit a társadalom egyéb területein: szemben állókat, egymás ellen háborúzó magán- és csoportérdekeket, a piaci gondolkodás korlátolt, járványszerűen elterjedt következményeinek tüneteit. Amikor kitekintünk Párizsnál, Moszkvánál, Isztambulnál országunkból, azt látjuk, hogy párbeszéd zajlik, és minimumjövő latolgatás. Próbálják meghatározni a jövő lehetséges irányait, a folyamatok hatásait és felkészülni a holnap kihívásaira, s ehhez a feladathoz az eszközrendszert összeállítani.

Büszkén és hősiesen rohanunk, éles vagy „puha” retorikával, a finanszírozási szakadékba. Ha a felsőoktatás számait nézzük, a több mint 70 felsőoktatási intézménnyel, amelyekben 105 településen folytatnak „oktatást”, az előző, városokról szóló példánál maradva, ezeknek a nagyvárosoknak a kerületeiben, arányosan, minimum 3,5 egyetemnek vagy főiskolának kellene működnie, ezen kívül még 1,5-2 helyszínt kellene találniuk az elhelyezésükre. Elképesztő a pazarlás, aminél elképesztőbb csak a felelőtlenség, ahogyan hozzá viszonyulunk! Még ekkor nem is volt szó ennek a gigantikus oktatási „bazárnak” a tartalmi tevékenységéről, színvonaláról!

 
[i]               Humánpolitikai Szemle, 2008. 12. számában megjelent fordítás alapján (82–86. old.).
[ii]              Si venia verbo mindazoktól, akik idegenkednek ettől a fogalomtól és demokratának, szabad polgárnak érzik magukat. Vegyék figyelembe, hogy a hozzájuk hasonló állampolgárok száma csökkenőben van!
[iii]              Nincs szó arról, mennyibe kerül a hatalmas korai halálozás ebben a folyamatban, s ezzel mit lehet kezdeni. A pótlás nyilvánvalóan sokba fog kerülni.

;