h i r d e t é s

Gazdasági demokratizmus (participáció) nélkül, nincs politikai demokrácia!

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam

Gazdasági demokratizmus (participáció) nélkül, nincs politikai demokrácia!

2017. szeptember 11. - 10:01

 

A globális gazdasági növekedés megoldja-e
a társadalmi, politikai és morális válságokat, mert nemzetállami keretek között megoldhatatlanok!

Az ILO hivatalosan elismerte: a globális gazdaság növekedése az elmúlt években jelentős volt, a szegénység, munkanélküliség, a társadalmi problémák ennek ellenére súlyosan növekedtek. Ettől kezdve nem szabad várni, hogy a gazdasági növekedés társadalmi problémák megoldásának forrása lehet, a gazdasági növekedés megoldja a társadalmi problémákat. Ehhez képviselt társadalompolitikai célok megfogalmazására és ezek következetes, politikai végrehajtására van szükség. (GLOBÁLIS FOGLALKOZTATÁSI TENDENCIÁK. 2015. ILO.)

Gazdasági demokratizmus (participáció) nélkül, nincs politikai demokrácia!

Aki a gazdaságban kiszolgáltatott alattvaló, a politikában sem lehet szabad     állampolgár. Nem lehetett közömbös a szociáldemokráciának az üzemi, vállalati, gazdasági demokrácia intézményeinek, (participáció, co-determination, Mitbestimmung, Mitwirkung, Beteiligung stb.) a preventív érdekvédelem politikai támogatása.

Miért nincs ÉT Európa legtöbb országában?

A szakszervezetek helyére 1933, május 10-én a Robert Ley vezetésével a Német Munkafront (DAF) elnevezésű szervezetet állították. A munkaadók és munkavállalók részvételével megalakították régió szinteken is a Treuhandverwaltung-ot, ami valamennyi korábbi önigazgatási testület helyére lépett, a náci párt által kinevezve.[1] A gazdaság befolyásolása a tulajdonviszonyoktól függetlenül egyedül a náci párt joga[2]. Lényegében minden, a vállalatok fölött működő érdekegyeztetési „fórumot” a pártnak, gyakorlatilag pedig, a munkaügyi miniszternek rendeltek alá. A munkaadók, munkavállalók viszonyában a „Führer der Betriebe” tanácsának teljhatalma volt. Ez a típusú regionális és felsőszintű „érdekegyeztető intézmény” két országban intézményesült: Olaszországban és az akkori Németországban. Az 1934. január 20-án kiadott rendelet értelmében gyakorlatilag és jogilag egyaránt felszámolták a munkaadók-munkavállalók minden, a szociáldemokrácia által támogatott és létrehozott intézményét.[3] A korábbi, baloldali szakszervezeti vezetők, első számú emberükkel az élen (Pl. Theodor Leipart) hűséget esküdtek Hitlernek Göbbels közvetítésével, cserébe politikai pozíciókért. 1933. május elején az SA és az SS letartóztatta az összes szakszervezeti vezetőt, egy-két hűségesküt tett személy kivételével.

 


[1] Frank Deppe, Regine Meyer u.a..Kritik der Mitbestimmung. Partnerschaft oder Klassenkampf?
Suhrkamp Verlag, 1979. 53-54. oldal.
[2] Masel, W.-Hühne,H.: Adolf Hitler „Aufriss über meine Person”, In.: Der Spiegel, Jhg. 1973. N. 18. 130. oldal. Vagy lásd. Die „legale” Diktatur. Gesetze, Erlasse Verordnungen des NS-Staates. Düsseldorf, 1979. (Hrsg. Freunde, M.).
[3] Reichsgesetzblatt, I. 1934. 45. oldal

 
h i r d e t é s
;