Jogrend az önkény szolgálatában

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Jogrend az önkény szolgálatában

2017. október 01. - 07:10

 

Magyarországon a jogrend az államhatalmi önkény szolgálatában áll? Jogász politikusok vagy nem tanultak,vagy tudatosan tagadják amit megtanultak!

A civilizáció szabályozási rendjének egyik alapvető vívmánya, hogy jogilag szabályozott, legalizált élet csökkenti az önkény alkalmazásának lehetőségét.

Az állami bürokrácia ennek éppen az ellenkezőjét teszi!

Ahhoz, hogy a jogi előírásokat kövessék az egyének, az is szükséges, hogy a jognak megfelelő tekintélye és ereje legyen, (ne csak kényszerre épüljön) s önmagának is meglegyen a képessége arra, hogy érvényesüljön.

A jog szabályozó szerepe alapvetően arra irányul, hogy az emberek rendezett életét (normális kapcsolatait) elősegítse. A társadalmi lét (az élet-, a javak-,a megélhetés biztosítása, a javak termelése és újratermelése, a köz-és magánélet, a kulturális vívmányok és intézmények) védelme végett a jogi előírások és a jogi döntések arra irányulnak, hogy a társadalom ( s ezen belül a közösségek ) tagjai (az alattvalók és állampolgárok) kövessék őket: fogadják el és tartsák meg a mindennapi tevékenységükben, viszonyaikban

Ez az igény a társadalom közgondolkodásába is beivódott, s azt a tevékenységet, magatartást tekintik követendőnek, jogszerűnek, ami a jogi előírásoknak megfelel.

A jogrend érvényesülése nemcsak kötelező jellegén, kényszerítő szerepén, hanem elfogadottságán is alapul.

Ilyenkor mondjuk: a jogrend az országban „legitim” kényszerítés nélkül követik az állampolgárok!

A civilizáció szabályozási rendjének egyik alapvető vívmánya, hogy jogilag szabályozott, legalizált élet csökkenti az egyéni önkény alkalmazásának lehetőségét.

Ismeretesek azok a történelmi példák, amelyek azt mutatják, hogy a központi kormányzatnak jelentékeny fegyveres és rendészeti tevékenységet kellett végeznie amiatt, hogy bizonyos önálló hatalmi tényezők ne önkényeskedjenek, ne zavarják antiszociális tevékenységükkel és anarchikus magatartásukkal a termelést, a kereskedelmet és a rendezett társadalmi együttélést.

Az előbbiekből következett, hogy a jogi stabilizálta az új hatalmi kapcsolatokat, a hatalmi alá-és fölérendeltséget, a közrendet (éppen a hatalmi stabilitás biztosítása végett), vagyis érvénysült a jogrend.

A közrend érvényesítésének szükségességét az ókori társadalomelméleti gondolkodás feltárta.

Arisztotelész meghatározása szerint az alkotmány: „a városállam lakosai közt uralkodó rend.” ( Arisztotelész: Politika.  Bp. 1969. 153.old.) 

A jogi rendezés követelménye a jog kezdeti formái között is megjelent igényként; vallási vagy filozófiai nézetek a közélet rendezett működésére szolgáló törvényt követeltek az anarchiával és a zsarnoksággal szemben.

A polgári átalakulás gondolkodóinál is megtalálhatjuk a jogrendre vonatkozó követelményt, többen az anarchiánál, a társadalmi felfordulás bizonytalanságánál jobbnak tartják még a despota által biztosított rendet is (Hobbes).

A jogrend kérdését fogalmazta meg M.Weber; szerinte a társadalmi cselekvést maximákra építik, ha ezeket (maximákat) a cselekvés számára érvényesnek (mintaszerűnek) tekintik.

Ez a rend a cselekvők számára kötelező minta, vagyis a mintaszerűség és a kötelező jelleg – a legfőbb sajátosság. A jogrend specifikumát pedig abban látja, hogy ezt (külsőleg) biztosítja az a valószínűség, hogy az embereknek e célra létrehozott külön testülete fizikai vagy pszichikai kényszert alkalmaz a rend betartásának kikényszerítésére, illetve az engedetlenség megtorlására. ( M. Weber: Gazdaság és társadalom. Bp. l967. 6l.oldal.)

A magyarázatból különösen kiemelendő az a felismerés, hogy a jogrend nem csupán szabályok realizálódását jelenti, hanem a cselekvés alapelveit, mintáit is, amelyeket az egyének érvényesnek fogadnak el, és természetszerűvé válik a normakövetés vagy engedetlenség esetén a kényszerítés.

S ennek lényeges oldala (vonatkozása) a nevelés, ami különböző normák és értékek szocializációja, a társadalmi együttélésben a társadalmi együttélést támogató követelmények elfogadása, érvényesítése és az antiszociális magatartások elítélése, elvetése (sőt üldözése is!).

A jogrend érvényesülése nemcsak kötelező jellegén, kényszerítő szerepén, hanem elfogadottságán is alapul.


;