Az összes valamennyire ismert, talán valamennyire számító ellenzéki politikus beleszaladt a Putyin-misztifikációs problémába. Élen járó ebben a kérdésben Szél Bernadett, aki lassan már az összes mezei nyúlban bujkáló Putyint lát. Azonban ezzel nem árulnak el többet, mint azt, hogy fogalmuk sincs arról, hogy miként működik a politika egy olyan országban, amelyik minimum középhatalom a világban. Putyin azon felül, hogy megjelenít egy országot, valójában egy hús-vér ember, akinek van szabadság vágya, magánélete és nem kevés, de nem korlátlan hatalma. Az orosz elnöki adminisztráció több, mint 15000 emberből áll össze, amelyik különböző színvonalon, de mindenképpen egy irányba dolgozik, konkrétan azon, hogy az elnök stabilan vezethesse az országot, az ország pedig kellő biztonsággal, stabilitással tudjon működni. Ennek egy nem kicsi szegmense a külpolitika, amelyet sok tekintetben Putyin közvetlenül irányít. A világ közel 170 országából Oroszország 70-90 országgal rendkívül élénk kapcsolatot tart fenn.

Ebbe a rendszerben egy alig látható, a légypiszoknál nagyobb, de nyúlszarnál kisebb elem Magyarország, benne Orbán Viktorral.

Mivel a fent nevezett magyar politikusok nem beszélnek oroszul, sőt azt a fáradtságot sem veszik, hogy legalább angolul utána olvasnának Oroszországnak, kitűnő alanyai lesznek a ruszofóbiának.

Putyinnak három okból van szüksége Magyarországra, kellenek a gáztározói, a kampányához kell, hogy az EU-ba atom technológiát szállít, harmadrészt a PR-hoz kell, hogy az EU-ba utazik.

Ennyi és nem több, az ügynökei mindig itt voltak, vannak és lesznek, azt azonban tudni kell, hogy Magyarország mérete nem nagyobb, mint Moszkva és Moszkva-megye 40 százaléka.