A lehetséges irányok között három vonulat látszik világosan, a sarlatánoké, a szakmai krokodiloké és a pszichológusoké. Az világosan látszik, hogy a szakmában olyan folyamatok indultak be, amelyek a jelenlegi politikai, egészségügyi és szakmai közhangulatban mértéktartó módon kezelhetetlenek.

Az alap ok, hogy kevés, a társadalom tagjai által a pszichológiára költött pénz!

A szakemberek nem szakmai megoldások felé mennek, hanem olyan konfrontációs folyamatokat indítottak be, amelyek során az érdekek keményen kitapinthatóak. A pszichiáterek jelentős része pszichológusi munkát folytat, amelyet fűszereznek gyógyszerhasználattal, amit úgy kommunikálnak, hogy a pszichológusokhoz való fordulás csak lassítja azt a szakmai folyamatot, amellyel az eredmény elérhető!

A pszichiáterek törekvése a lélek tablettába csomagolása!

A kliens, a beteg a folyamatokat nem érti, ő megoldást, vagy a megoldás reményét akarja elérni.

A pszichológusok alapvetően védtelenek, hiszen nem csak a vázolt törésvonallal kell számolniuk, hanem a klinikai szakpszichológusok, a tanácsadó szakpszichológusok és az okleveles pszichológusok közötti feszültséggel is.

A kamara létrehozása körül bábáskodó személyek politikai elköteleződése nem lenne akadálya egy normális kamarai törvény létrehozásának, azonban az, hogy egy részük jövedelme és presztízse az oktatásból származik, előre vetíti, hogy olyan okmányokhoz akarják kötni a tevékenységet, amelynek kiadása tőlük függ!

Az világosan látszik, hogy a szakmai szervezetek jelenlegi rendszere, erőtlen és cselekvőképtelen, ami miatt előállhat egy olyan rendszer, hogy néhány marginális személyi érdek miatt emberek ezrei, tízezrei maradhatnak pszichológus nélkül, a szakmájukat ma még gyakorolható szakemberek, a kommunikáció következtében lejáratódhatnak és kerülhetnek emberileg kezelhetetlen állapotba!

A szakma egyre inkább hasonlít egy kuplerájra, mint tanult emberek szervezett rendszerére!

Érdekes lesz látni, hova áll a politika, az egyének érdekei mellé, vagy a társadalom igényei mellé!