Ebben a kijelentésben első hallásra világverő mértékben kombinálódik az aljasság és az ostobaság. Azért csak első hallásra, mert – először is – a magyar hírfogyasztó, pártállástól függetlenül, már rég hozzáedződött ahhoz, hogy Magyarországon a hülyeségnek és az aljasságnak más mércéi érvényesek, mint bárhol a világon; ezt érte el szorgos tudatmódosító munkájával mostani vezető elitünk. Ha egyáltalán vannak még nálunk ilyen mércék. Praktikusan: az egyszerű magyar hírfogyasztó ilyen esetekben már hallja lelki füleivel a készre gyártott és agresszívre hangolt érveket, miszerint Semjén álláspontja az (egyetlen) értelmes és erkölcsös álláspont, ellenben az a buta és aljas, aki nem fogadja el. És mivel az egyszerű magyar hírfogyasztó a saját normáit és értékrendjét egy mobilfüles hangerejével képes mások tudomására hozni, míg az ellenérvek gigawattos hangfalakból szólnak, ilyen rutinszerű apróságok miatt vitába bocsátkozni velük: merő energiapazarlás.

A hevesebb – vagy akár csak egyértelmű, fenntartásokba nem belebonyolódó – reagálást az is gátolja, hogy nem lehet tudni, Semjén megszólalása micsoda. A különleges hallgatóság fülének szánt egyéni rögtönzés-e – a Magyarország Barátai Alapítvány nevű, itthonról finanszírozott diaszpóraszervezet online konferenciáján hangzott el –; vagy Orbán Viktor beszél a szájából. Mielőtt az olvasó rávágná, hogy az utóbbi, megjegyzek két dolgot: 1. Ebben a rendszerben sem mindent Orbán végez személyesen, Semjénnek van némi mozgástere a központi szándék végrehajtásában, aztán legföljebb rosszul csinálja. 2. Ha Orbán beszél a szájából, akkor sem lehet tudni, hogy ez szándékbejelentés-e, vagy tesztballon. A második pontnál maradva: Magyarország miniszterelnöke megszokta, hogy idehaza mindent megtehet, amit akar – ha például kedve szottyan, őszig meghosszabbíttatja a járvány miatti veszélyhelyzetet, azaz a saját egyeduralmát –; és a legfontosabb külügyben – nevezetesen abban, hogy dől-e tovább az uniós pénz – már kitanulta, hogy úgy játsszon a berlini és brüsszeli eliten, mint muzsikus a hangszerén. Ám ha ezeken kívül van dolga a világgal, már érhetik pofonok, amit nem jól visel.

Politikai hazárdjátékot vállalt azzal, hogy az Európai Unióban egyedüliként szerződést kötött az orosz és a kínai vakcina szállítására. (Egyéb indítékait ne firtassuk.) Ahol is a játszmának az volt a tétje, hogy a magyarországi oltottak úgy is mint uniós polgárok, szabadon, friss teszt- és karanténkötelezettség nélkül utazhatnak-e majd a schengeni határokon belül. Mint a pandémia előtt. Ennek ideálisan az lett volna a feltétele, hogy az EU leköpje saját magát, és központilag elrendelje a magyar védettségi kártya elfogadását, fölöslegesnek nyilvánítva a saját gyógyszerügyi hivatalának tevékenységét. Ez utóbbi, köztudomásúlag, sem a Szputnyik–V., se a Sinopharm BBIBP-CorV, sem más keleti vakcina alkalmazását eddig nem hagyta jóvá. Minthogy ilyesfajta brüsszeli önalázás már történt párszor, Orbán úgy mérhette föl, hogy ebben a játszmában is jók az esélyei. Addig is kétoldalú megállapodásokkal igyekezett közelebb hozni, hogy „minden magyar ember” szabadon utazhasson. Láthatóan váratlanul érte már az is, hogy a karmelitaszemszögből fő turisztikai célpont, Horvátország mégiscsak kéri az igazolást a vakcina fajtájáról, sőt a második oltás időpontjáról is – azaz számára nem elfogadható a műanyag kártya, melyen a magyar hatóságok gondosan nem tüntetik fel ezeket az adatokat, de még azt sem, hogy az alany COVID ellen védett. Azt pedig valóságos kokinak érezhette, hogy a járványkezelésben mintának tekintett Ausztria lényegében azt közölte: számára olyan a keleti vakcina, mintha nem is lenne (jellemző módon a hivatalos osztrák turisztikai portálon adnak linket ahhoz a magyar kormányhivatalhoz, ahol nemzetközi oltási bizonyítványt lehet kérni). Vagyis Semjén megszólalása lehet a főnök dührohamának terméke.

De nem biztos. Lehet tesztballon is: milyen fokú hergelést bír el zokszó nélkül a publikum, és meddig lehet folytatni az EU-ellenes kampányt, hogy aztán az utolsó pillanatban, mintegy közkívánatra, az egyetlen ember, aki dönthet, előkapja a nemzetközileg alkalmas igazolványt – az adatok megvannak hozzá, hiszen akit beoltottak, megkapta a lepecsételt papírt arról, mivel oltották be és mikor, nyilván van tartva –, és csatlakozzon az uniós igazolási rendszerhez. Akkor majd a kormánymédia fő dolga az lenne, hogy gyorsan elfelejtse a kétoldalú megállapodások pojácaságát, mintha sose lett volna, és levezesse, hogyan őrizte meg szuverenitásunkat a magyar vitéz a romlott burkussal szemben. Ez nem jóslat, csak lehetséges forgatókönyv. Mondom, a lényeg az, hogy nem lehet tudni, sőt ne lehessen tudni. Ide jutottunk harminckét évvel a diktatúra megszűnése után.

Akinek egyébként – a különleges jogrendtől függetlenül – illúziói lennének arról, hogy Magyarországon demokrácia van, melegen ajánlom, hogy vegye szemügyre dr. Semjén Zsolt karrierjét. Ő hivatalosan a kormány, azaz a törvényhozást magába olvasztó végrehajtó hatalom második embere, de szerintem még soha senkinek nem jutott eszébe, hogy önálló hatalommal bíró politikusnak, egyáltalán: politikusnak tekintse. Egy olyan pártot vezet, ami de facto nem létezik, a közvélemény-kutatások rég nem mérik; a parlamenti demokrácia megcsúfolása, hogy külön pártként üzemel. Túlél minden botrányt, legyen az plágiumügy, vagy hogy háziállatokra lövöldöz – egyszerűen azért, mert Magyarországon nem lévén plurális képviseleti demokrácia, sem szabad nyilvánosság, semmiből nem lehet következményekkel járó botrány. Megjegyzem, a rénszarvasok réme, úgy is mint az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke, az őszre tervezett vadászati világkiállítás egyik védangyala – most rághatja a körmét, nehogy az oda várt turistákat megakadályozza a beutazásban az általa bejelentett magyar vakcinaügyi revans.

Amúgy is elég sületlen ötlet a mai vadászatellenes világhangulatban merő kádárista nosztalgiából hetvenmilliárd rénes forintokért fölmelegíteni az 1971-es rendezvényt. Amellett drukkolok, hogy júniusig a francia, német és portugál állam elfogadja a Szputnyikot meg a Sinopharmot, különben a beutazni vágyó szurkolóikon állunk bosszút, ha jön a foci Eb. Feltéve, hogy dr. Semjén Zsolt PhD komolyan vehető, amiben nem vagyok egészen biztos. Lényegesebb, hogy nézzünk szembe azzal, milyen országban élünk.

Széky János / LXV. évfolyam, 20. szám, 2021. május 21. / es.hu