Az időzítés sem elhanyagolható körülmény. Vajon miért lehetett fontos Szijjártónak akkor beszélni gazdaságpolitikai hasonlóságról, amikor az Amerikai Egyesült Államok elnökének pozícióját egy olyan személy tölti be, akinek személye máig nem tisztázott, és aki ezért vélhetően több üzlettársának anyagi csőddel felérő kárt okozott?

Az Európai Politikai Elemző Központ (CEPA) fórumán, Washingtonban több dolgot is mondott a külgazdasági és külügyminiszter, köztük azt, hogy a visegrádi csoport mindezek tükrében természetes szövetségesei az Egyesült Államoknak.

Amivel csak egy apró bibi van. Jelesül, hogy ez a szövetség csak az egyes országok kormányainak korrupt üzelmekre való hajlamaiban és az ennek következtében népeik életének drasztikusan romló tendenciában mutatkozik meg.

Természetesen előjött a nemzetállam 200 éves dogmájának éltetése is. Ami különösen azért kínos az Egyesült Államokra nézve, mert lakosságuk azon része, akik önként hagyták el hozzájuk hűtlenné lett óhazájukat, mert már tarthatatlannak tartották a nemzet nevében szüntelenül vásárra vinni bőrüket a semmiért. Mert ez éppenséggel a magyar gazdaságpolitika legfőbb mozgatórugója napjainkban is.

Szijjártó e kijelentése sértéssel is felér. Hogy Donald Trump erről miként vélekedik, kiválóan kifejezi, hogy elnökké választását követően nagyjából annyit foglalkozott kis hazánk kormányával, mint népe világosan kifejezett igényeivel.

Mi mást is várhatunk egy, az „Americans first!” nézetet éltető embertől, mint azt, hogy mindenkire magasról tegyen? Ami tökéletesen megegyezik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének alapelvével.

Szijjártó, „felszabadító erejűnek” nevezte Trump e kijelentését, mi azonban félünk, ezzel épp az amerikai alapelveket erőszakolta meg. Hogy ez Szijjártónak és kormányának önigazolást jelent, különös perverzitásáról tesz tanúbizonyságot.