Tanácsok konstruktív szemléletű ellenzéki pártoknak (ha van még ilyen)

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam

Tanácsok konstruktív szemléletű ellenzéki pártoknak (ha van még ilyen)

2017. november 15. - 06:23

 

​Ha lenne Alkotmányunk és Gazdasági Alkotmányunk, milyen feladatokat kellene törvényben rögzíteni és megoldani a gyakorlatban?

Célszerűnek az érdekvédelem, az érdekképviseletek, szakszervezetek működésének, feladatainak „modernizálását”, konzisztens foglalkoztatáspolitikai stratégia részeként definiálni.

Ennek alapvetését a következő szerkezeti megközelítésben kell megfogalmazni.

A foglakoztatás politika magában foglalja a munkaerő újratermelésének és megóvásának (egészségvédelem, gyógyítás) kérdéskörét is, nem csupán annak felhasználását. A társadalom munkaerő szükségletének biztosítása 

  • A népesség biológiai reprodukciójával kezdődik, másként fogalmazva: demográfiai és népesedéspolitikai feladatokat jelöl meg.
  • Erre épül rá a munkaerő szükséglet társadalmi reprodukciója, személyiségi és szakmai szocializációja, (szerencsétlen, elterjedt fogalomhasználattal: humánerőforrássá válása) nevelési, oktatási, szakképzési feladatok jelennek meg, amihez nagyon közel állnak a családpolitikai feladatok.
  • A munkaerő társadalmi újratermelése, természetesen, differenciált szemléletet követel meg, a magyarországi etnikai problémák súlyos, önálló politikai problémává váló megjelenésének következtében, pl. a cigány népesség nevelési, oktatási és később foglalkoztatási feladatai (társadalmi integrálása) sok tekintetben különböznek más etnikai rétegekkel kapcsolatos feladatoktól.
  • A foglalkoztatáspolitika ezt követően magában foglalja a már „előállított” munkaerő mennyiség foglakoztatását, a munkaviszony törvényekben rendezett (MT) felülvizsgálatát (ennek jelenleg csak a felvetését javasoljuk, mindegyik témakör önálló, részletes kidolgozást igényel. Politikai koncepció keretében azonban elegendő a strukturális elemek összefüggéseinek megemlítése, amit most kísérelünk megadni).
  • Ezt követően meg kell határozni, hogy a munkaerő gazdálkodás vállalati (gazdasági-szervezeti, intézményi) szintjei hogyan kapcsolódnak a nagy társadalmi ráfordításokkal reprodukált munkaerő nemzetgazdasági, állami-politikai szinten megfogalmazott szükségleteihez. Pl.: ide tartozik a hatékony humántőke felhasználás ösztönzés, a teljes foglalkoztatás komolyan vett célkitűzésének államilag forszírozott eszköztára, a társadalmi humántőke befektetések megtérülése, stb.
  • A foglalkoztatáspolitika itt már közelít egy másik, a társadalom irányításában fontos szerepet játszó állami gazdaságpolitikához. Nyilvánvaló, hogy a gazdasági szükségletek legalább sztochasztikus tervezése, közép- és hosszú távú gazdaságpolitika nélkül nem lehet ésszerű foglalkoztatáspolitikát sem követni.
  • A foglalkoztatáspolitika kell, hogy integrálja a munkaadói, munkavállalói érdekvédelem hatékony szervezeteinek támogatását, mivel a gazdasági érdekellentétek nem csak a szociális békét veszélyeztethetik a gazdaság minden szintjén, hanem ezzel együtt vállalati (üzemi is), nemzetgazdasági, gazdaságpolitikai célok alapvető kockázati tényezőivé válnak. Tehát ezek hatásos működése állami-politikai érdekeket involvál, mivel az államhatalom közvetlen érdeke és felelőssége is a társadalmi béke konstruktív, szervezetei, intézményi működtetése, hogy a destruktív érdekérvényesítő cselekményeknek elejét vegye: pl. sztrájkok, politikai demonstrációk, ma már a terrorfenyegetettség is megjelenik, amelyek preventív kezelés hiányában, olykor erőszakszervezeti beavatkozáshoz vezet.[1] Mindenképpen el kell kerülni, hogy a gazdasági érdekérvényesítést ki lehessen szorítani keletkezésük helyszíneiről, a gazdasági szervezetekből, intézményekből.

A szakszervezeti érdekvédelemnek tehát preventív, megelőző szerepe van, alapvető eszköze kell, hogy legyen az állami hatalomgyakorlásnak, ezzel lehet elérni, hogy a gazdasági érdekkonfliktusokat ne lehessen „áttolni” (továbbhárítani) a politikai intézmények hatáskörébe. A mai helyzetben az ehhez szükséges vállalati és munkavállalói érdek képviseletek, szervezeti feltételek nem állnak rendelkezésre.

A munkadói-munkavállalói részvétel (particpáció) a konfliktusok megelőzésében és megoldásában alkalmatlan mai formáiban ennek a feladatnak az elvégzésére. Ez a tény önmagában komoly politikai kockázati tényező is, erősíti a munkavállalói kiszolgáltatottságot, ami kellő munkavállalói védelem hiányában centripetális erők következtében politikai pályára tolódik el. Részévé válhat, ezt mutatja hazai gyakorlatunk, a pártok politikai ügyeskedéseinek.

Úgy kell ezt érteni, hogy a participáció intézményei akkor működnek jól, ha „helyben” alkalmasak a feladatok megoldására, így tehermentesítik az állami-politikai munkát az „idegen” konfliktusok begyűrűzésétől.

A fölösleges energiákat és költséget jelentő üzemi tanácsok működésének létjogosultságát felül kell vizsgálni, átalakítani vagy megszüntetni. Helyette a vállalati, gazdasági döntési pontokon lehetne létrehozni a preventív érdekvédelem súlypontjait, a felügyelő bizottságok paritásos összetételével. A mai gyakorlat irreleváns és értelmetlen, ennél fogva fölösleges: tekintettel arra, hogy egyharmados képviseletet engedélyez a Társasági Törvény.

 

A stratégiailag fontos iparágakban, hasonlóan a németországi Montanmitbestimmungsgesetz előírásaihoz és gyakorlatához, szükséges lenne megvizsgálni a paritásos összetétel lehetőségeit és bevezetését.

Pl. ez az intézmény, aminek átvétele, ellentétben az egyharmados, német textilipari látszatrészvétellel, a gazdasági és társadalmi viszonyok vállalati szintű integrációját (az érdekek közelítését az egymásra utaltság tiszteletben tartásával) segítik elő.

  • A paritásos részvétel részletes kidolgozása, politikai mérlegelés céljából, nem venne igénybe néhány hétnél több munkát. Politikai elhatározás kérdése. Ennek a részvételi formának nagyon lényeges előfeltétele a munkavállalói képviselők oktatása (pl. teljesen hiányzik a felsőfokú, érdekvédelmi menedzserképzés), törvényben is szabályozni szükséges a kvalifikált, hozzáértő cenzust, mint a képviselet előfeltételét (Qulitatsmitbestimmung - a német terminológiában).
  • Az egyetemek, főiskolák szenátusában is át kellene értékelni az egyharmados, hallgatói látszatképviseletet. Vagy meg kellene szüntetni, vagy a finanszírozás állami költségeinek csökkentésével párhuzamosan meg kellene erősíteni ennek paritásos formáját!
  • Az érdekvédelem mellett a foglalkoztatáspolitika magában kell, hogy foglalja a hatalmas költségekkel „előállított” munkaerő egészségvédelmét, ennek is a preventív megoldásait, nevezhetjük ma már nyugodtan úgy, hogy az emberi tőke (mint a politikai frazeológiában is szokványosan emlegetett legfontosabb tőketényező (nem csak a legdrágább) „karbantartását”.

Az érdekvédelem és a foglalkoztatáspolitika konzisztens rendszerének gyakorlati kérdésiről[2]

Könnyen átlátható probléma a világ országaiban, nálunk is, hogy a foglalkoztatáspolitika valamennyi fentebb leírt strukturális eleme szét van szórva az államigazgatás, felügyelet, irányítás (elsősorban a központi igazgatás) bürokratikus intézményeiben, ami lehetetlenné teszi egységes koncepció szerinti értelmezését és a végrehajtásban az államigazgatás szétdarabolt, partikuláris érdekei tovább zilálják szét az egyébként összefüggő és csak egységes rendszerben fogant racionális irányítás esélyeit.

Max Weber munkássága óta a racionális államhatalom környezeti feltételei, a globalizálódás, az informatika elterjedése az államhatalmi tevékenységet irracionális állami tevékenységgé változtatta.

Ennek a problémakörnek az egységes rendszerben való képviselete annyiban is szociáldemokrata, (baloldali) hogy: a társadalmi viszonyok humanizációjáért, (manapság többen „élhetőbb” társadalomért kifejezést használják erre) és az államhatalomban, ebben az értelemben vett, a társadalmi és gazdasági érdekek integrációjáért nyilvánítja ki felelősségét, elkötelezettségét.

 
[1] Az állami, politikai irányítási kultúra hiányosságaira utal, amikor pl. sztrájkok során állami-politikai eszközökkel is igyekeznek lejáratni a munkavállalók követeléseit. Fontosnak tartjuk, hogy a Munkaügyi Minisztérium által üzemeltetett, politikai befolyás alatt álló, a munkáltatói oldalt erősítő „döntőbírói szolgálatot” felülvizsgáljuk. Véleményem szerint fel kell számolni. Az államhatalmi intézménynek, minisztériumnak semmi keresnivalója a munkavállalók-munkaadók vitájában. A viták korrekt és igazságos szabályozását viszont el kellene végezni, mégpedig a gyengébb fél oldaláról megközelítve. Itt a gyengébb fél védelme kerül szóba, míg például etnikai ügyekben a gyengébb, kisebbség esetében jogosnak tartjuk a pozitív „diszkriminációt”.
[2] Az állami gazdaságpolitika, foglalkoztatáspolitika, amikor a foglalkoztatás bővítését többféle költségvetési támogatással forszírozza, támogatja, a vállalatokat hozza a munkaerőpiacon kedvezményezett helyzetbe a munkapiaci kínálat bővítése révén. Egyidejűleg a humántőkével való vállalati pazarló gazdálkodást is ösztönözheti az állami foglalkoztatáspolitikai gyakorlat. A foglalkoztatottság növelése természetesen rendkívül fontos, de hatékony eszköz lehetne, ha az állami foglalkoztatáspolitika prioritása a társadalmilag beruházott emberi tőke megtérülésének, hatékonyságának ösztönzését venné figyelembe, a foglakoztatás egyéb eszközeinek bővítésével párhuzamosan. Hatalmas tőke- és szociális veszteségekhez vezet, ha az emberi tőkebefektetések gyakorlatából hiányzik a társadalmi szinten mért és szabályozott befektetés-megtérülés, költség-nyereség-megtérülés viszony szemlélete.

;