Máskor is előfordult, hogy kisípolt a telefonja, ha munka ügyben vagy csak úgy barátilag felhívtam, megbeszélni a világ nagy dolgait.

A múlt héten még együtt nevettünk az ünnepi szerkesztőségi ebéden, most meg... stílusosan az MTI-ből tudom meg. Mélységesen le vagyok sújtva, nem is találom a szavakat.

Egy végtelenül jó lelkű, segítő és áldozatkész ember volt, mindenét megosztotta a barátaival és soha nem fogadott el semmi cserébe. Éveken át segítettük egymást, nagyon jó kolléga és barát volt.

A leglényegesebb dolgot hagytam a végére. Fantasztikus képeket készített, a fotózás volt a mindene. Mindig meglátta a témát és olyan pontosan adta le az anyagait, mint az atomóra.

Abban a szomorú, ugyanakkor szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még vannak nem publikált anyagai nálunk.

A CIVILHETES szerkesztősége nevében őszinte részvétem a családnak!

Engedjenek meg még egy személyes dolgot, a köszönésünk, ahogy nap, mint nap elváltunk egymástól:

"Kívánom, hogy a csészéd mindig legyen tele kávéval!"

Sándor! Én most is ezt kívánom Neked; legyen mindig tele a kávéspoharad!

H. Szabó Sándor a CIVILHETES-en >>