Másfelől van abban  valami megrázó erejű, hogy milyen érzéketlenek vagyunk olyan emberekkel szemben, akik rájöttek arra, hogy a háború sosem megoldás, hanem egy olyan probléma, amit semmiképpen sem vakbuzgó engedelmességgel kell megoldani.

Másfelől nagyon érdekes egy olyan ország esetében ez, ahol a népvándorlás napjainkban is tömegesen történik, mert magyar állampolgárok menekülnek jobb élet reményében nyugatra.

Persze a határozatlan jövő egyik lépése nyilván a kint élő magyarok visszatoloncoltatására tett kísérlet, melynek nyomai egyértelműen mutatkoznak ma is. Ez persze alapvetően kivitelezhetetlen, de a magyar történelem bizonyságot adott arra ezerszer, hogy nincs az a helyzet, amiből a mindenkori vezetés ne próbálna valami bődületes húzással még rosszabbat okozni saját népének.

Orbán szavait hazudtolni látszik a Publicus Intézet legújabb felmérése is. Csak részben szavazva hitelt bármiféle magyar intézmény statisztikáinak a szóban forgó jelentésben beismert 600 ezer külföldön boldogulását kereső – és azt bizonnyal megtaláló – állampolgár aligha lehet bizonyíték a megfékezett népvándorlásra.

Különös tiszteletlenség érződik Orbán szavaiban, aki egy olyan ország miniszterelnöke, amelyik az elmúlt században rengeteg állampolgárát üldözte el. Legyen az 56-os értelmezhetetlen események, vagy a 2010-től bekövetkezett ámokfutás eredménye.

Másfelől a menekülteket távol tartani szándékozott, viccszámba menő kerítés inkább tűnik a határon belül élő magyarok visszatartását célzó folyamat első lépésének, mintsem a kívülről érkező átutazók távoltartására tett kísérletnek.

Mert bár a magyar lelemény itthon legalábbis világhírű, annak letörését és elpusztításában a Fidesz mindenképp élen jár.