A Nagy és Trócsányi (N&P) ügyvédi iroda nagyon zsíros szerződéseket hozott tető alá a paksi bővítésért felelős MVM Paks II. Zrt-vel. Legalábbis ez a vélemény rajzolódott ki, amikor a témában ügyvédi irodákkal beszélgettünk. (Mint beszámoltunk róla, a Közérdekvédelmi Központ által közzétett szerződések szerint az N&P olyan kontraktusokat írt alá közérdekű adatigényléssel kapcsolatos perek esetében, ahol partnerei után akár 450 eurós óradíj is megillette.)

A magyar piacon ilyen magas – mintegy 140 ezer forintnak megfelelő – ügyvédi óradíjakat még irodák partnerei (a piramis csúcsán álló, alkalmanként tulajdonrésszel is rendelkező ügyvéd) esetében is szinte lehetetlen elérni – mondta lapunknak egy neve mellőzését kérő szakember.

Több iroda véleményét is kikértük a kontraktusban szereplő tételekkel kapcsolatban, akik rendre elképedésüknek adtak hangot. Névvel végül senki sem nyilatkozott, mert mint egyikük magyarázta: az árakkal ugyan mindenki tisztában van a szakmában, de nem szeretnék, ha egy ilyen nyilatkozat hátrányosan érintené őket. A témával kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy

mára véget ért az aranykor, amikor felfelé kúsztak a díjak.

Ebből a szempontból manapság stagnál a piac, de sok esetben csökkenést lehet tapasztalni. Hogy a 400 euró fölötti zóna milyen sávba tartozik itthon, arról annyit mondott: a bankok, pénzügyi intézmények esetében az az iroda elégedett lehet, amelyik 120 eurós óránkénti díjat el tud érni.

A sáv hitelintézetek esetében, „amelyek, elhihetik, nem a legrosszabb ügyfelek ebből a szempontból” 100-120 euró között húzódik – tette hozzá.

Innen nézve talán még jobban érzékelhető, hogy a Trócsányi és Nagy által kötött szerződés milyen kirívóan magas összeget tartalmaz. Egy patinás iroda partnere

– folytatta -, ha egy nagy nevű megbízója húzós ügyében 250-300 eurót ki tud alkudni, azzal már nagyon elégedett szokott lenni.

Kollégája ennél kicsit konkrétabb volt. Szavai szerint egy olyan embert ismert, akinek egyik szerződésében 470 euró szerepelt, de részleteket erről nem kívánt mondani.

Az átlagos hazai óradíjak azonban szerinte 100-160 euró között szóródnak.

Azok az irodák, amelyek nemzetközi hálózatban, „nemzetközi beágyazottsággal” bírnak, azért partnerek esetében 250-300 eurót valóban el tudnak érni.

A 400 eurós tétel eléréséhez azonban már nagyon komoly ügy kell. Példaként azt mondta: autóipari, informatikai vagy gyógyszeripari vállalatoknak közvetlenül a menedzsmentjét is elérő feladatokról lehet ilyenkor szó, de ezt az összeget még akkor is nagyon meg kell indokolni.

Ugyanezt mondta a Trócsányi és Nagy MVM Paks II-vel kötött szerződésébe foglalt ügyvédjelölti tarifáról is, amely 120 euró. Ez ugyancsak döbbenetesen magas kategória.

Egy olyan bojtárnál kerülhet elő ekkora tétel, aki külföldön végzett, számos nyelven ura a helyzetnek, és „dől belőle a tehetség”. Ám még ekkor is kell egy igen jól megírt indoklás, hiszen ezért a pénzért már tapasztalt ügyvédeket is találni.

Még azt sem tudom mondani, hogy külföldi normákat vettek alapul

– folytatta -

mert Európa döntő részén is a hasonló, 100 és 300 euró közötti óradíjak a jellemzőek.

Ott sem játszanak magasabb régiókban. Anglia és az Egyesült Államok persze más kategória, ott a 400 euró és e fölötti összegnek megfelelő tétel azért nem kirívó. „Ám az a piac valóban más kategória, és mi nem ott vagyunk” – hangsúlyozta.

Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke kérdésünkre annyit mondott, hogy utóbbi két piac valóban más kategória. A hazai viszonyokkal kapcsolatban kifejtette, hogy 1992, az első ügyvédi törvény elfogadása óta szabad verseny van. Szabad az ügyvéd- és az ügyfélválasztás.

Az ár is szabad, az a felek közötti egyéni megállapodás eredménye.

Arra vonatkozóan nincsenek szabályok vagy sorvezetők, hogy bizonyos típusú ügyekben milyen árazási normák az irányadóak. Ilyen csak a rendszerváltás előtt volt, de az az állapot 1992-vel megszűnt. Most így három módon alakulnak ki az ügyvédi díjak.

A pertárgy értéke lehet a döntő, annak egy bizonyos százaléka lesz a jogi képviselet költsége. Lehet fix összegre szerződni, illetve óradíjat kijelölni. Ma az árakat és a versenyt nem lehet korlátozni

– összegezte Bánáti János.

zoom.hu