Ünnep és kormányzati erkölcs!

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam

Ünnep és kormányzati erkölcs!

2017. október 19. - 17:41

 

Rosszul cseng ma a cím a fülekben, de ha hallatszik, ha nem, létezik!

A kép illusztráció! - Magyar menekültek az osztrák határ, Klingenbach, előtt – (1956.) - Forrás: nlcafe.hu

Güssing 1973-as évkönyvében olvasható: 1956. október 24-én a Budapestről érkező hírekkel együtt beviharzottak Burgenlandba az első menekültek.

Güssingben átmeneti tábort és konyhát állítottak fel a népiskolában és a Batthyány kastélyban, később a ferences kolostorban is.

A legnagyobb szolgálatot a menekültek ellátásában Stefan Seier iskolaigazgató vállalta magára, akinek az osztrák csendőrség egyik hivatalnoka állandóan a rendelkezésére állt.

A menekültügyi akció 1957. február elejéig tartott az akkor háromezer fős településen, ahol mintegy 25 ezer ember fordult meg! Csak a kolostor telefonszámlája 16 ezer schillingre rúgott ez idő alatt.

Ezek a szegény osztrákok Güsingben arról is híreket kaptak, hogy Budapesten rablók és gyilkosok hagyták el a börtönöket, utcai lincselések történtek, leszámolások voltak, amelyeknek a szereplői meg sem álltak a nyugati határig, és mégis nagy elkötelezettséggel és emberséggel bántak a menekültekkel.

Ausztria 1956 őszén 200 ezer magyart fogadott be átmenetileg, amíg fejkvóták alapján a többi országban szétosztották őket. És egy ország sem írt nullát át a fejkvóta rovatba.

Pedig a korabeli osztrák és nyugati társadalmak sem bővelkedtek akkor még a javakban.

1956-ban Ausztria még meglehetősen szegény volt, az emberek félthették volna a kenyerüket, a menekültek helyett költhették volna a pénzüket saját szegényeikre is.

Még sem hirdették plakátokon, hogy ne gyertek magyarok!

Emlékeztek ’56-ban még arra is a nagy többségben osztrák lakosságú Güssingben, hogy alig több mint egy emberöltővel korábban egy államalakulatban éltek velünk, és az egykori magyar főszolgabíró megkeserítette az életüket.

Ennek ellenére nem fordítottak hátat a menekülteknek.

Az 56-os magyar migránsok átlagéletkora fiatal volt, képzettség dolgában nagyon vegyes, sem a pesti hivatalnok, sem a képzetlen falusi legény nem volt igazán kompatibilis a kinti munkaerőpiaccal. Sok képzés kellett, mire ezt a (nyelvtudás nélküli)) tömeget foglalkoztatásra alkalmassá tették.

Az egész Nyugat tudta (kormányok és társadalmak is), hogy a magyar menekültek integrálásához pénz kell.

Biztosítottak is támogatást, de így sem volt sétagalopp, nem is szólva arról, hogy 2–3 év múlva olyan fiatalok is visszajöttek Magyarországra, akik integrálódni látszottak. Veszteség keletkezett a befogadók oldalán.

Mindenesetre a korabeli osztrák közvéleményben ritka volt (mondhatom: ismeretlen) az a hangütés, amelyet a magyar kormány a m


;