h i r d e t é s

Vitanap a Parlamentben, mint a felelősség paródiája!

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Vitanap a Parlamentben, mint a felelősség paródiája!

2016. november 30. - 08:12
0 komment

Ha már az országgyűlési képviselőket - egyebek mellett - nem érdekelte az oktatás és a tudás hasznosítása!

Ennyire érdekli a parlamenti képviselőket a közoktatás - Forrás: MTI

Az „újrahasznosítható” tudástőke visszanyerése.

(Knowledge Recycling Monitoring System) 

Napjainkban szinte bármely termék, áru csomagolásán feltüntetik az újrahasznosítás jelét.  Mivel a világ nyersanyagszükséglete kimerülőben van, a környezetszennyezés szinte elviselhetetlen, fenyegető méreteket öltött, akkor nyúlnak ilyen eszközökhöz. Akkor vajon miért hagyjuk veszendőbe menni ezt a felbecsülhetetlen tudástőke értéket?
A magyar foglalkoztatottak 61%-nak nehézséget okoz a megszerzett tudás átadása. Míg ez az arány 16%-ot mutat a külföldi „best practice” alapján. Tehát ezt az elvesztegetett, „kallódó” tudást, hatalmas gazdasági erőforrást kell hasznosítani.
A társadalomtudományok érintőlegesen vizsgálják azokat az embereket, akik a munka világából kikerültek, kicsúszott a biztosnak vélt talaj a lábuk alól. Csak elképzeléseink vannak, de nem tudjuk pontosan felmérni, mekkora lelki teher nehezedik a munka világából kikerülő, addig rendszeres „dolgos hétköznapokat” élő emberekre. Ismereteink szerinti eddig még nem foglakoztak a „kallódó” tudástőke „iparágszerűen megszervezett” visszanyerésével, hasznosításával az egyén, a vállalatok és természetesen a társadalom hasznára. Ennek módszerét, elméletét és technikáját nevezzük „Knowledge Recycling Monitoring System and Analysis” megjelöléssel.

A tudásvisszanyerés jelentősége azért is fog nagyobb súlyra szert tenni, mert a tudástőke, a humántőke újratermelésének társadalmi költségei nagymértékben növekednek. A finanszírozás állami (társadalmi) forrásai viszont nagymértékben csökkennek. A vállalatok a saját „vállalati egyetemein” folyó képzés (humántőke beruházás) mellett kell, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyenek a munkaerőpiac, a gazdasági konjunktúra ingadozásai, a műszaki fejlesztés következtében tapasztalható munkaerő fluktuáció miatt is „elveszített” tudástőke visszanyerésére. Ez a folyamat a vállalati gazdálkodás integráns részévé fog válni, mint a nyereségesség, hatékonyság, versenyképesség egyik legfontosabb, költségkímélő forrása. Ennek a kezdeteire utal a tudásmenedzsment nemzetközi gyakorlatának gyors terjedése.
A tudásvisszanyerés ezeken a gazdasági tényezőkön túl teljes mértékben konvergál a „fenntartható növekedés” nemzetgazdasági keretek között értelmezett doktrínájának alapelveivel.
A humán tudományok szakirodalmát vizsgálva nem találkozunk a tudástőke visszanyerés gondolatával, legfeljebb „outplacement” elemként kezelt, úgynevezett „távozási interjú” formális és sikertelen próbálkozásaival.

Mit jelent a tudástőke visszanyerés a gyakorlatban?

Állami (társadalmi) szinten.

  • A befektetett társadalmi humántőke (oktatási, nevelési költségek) foglalkoztatását, tudásának iparszerű visszanyerését a munkaviszonyon kívül.
  • Ennek következtében a kvalifikált, munkanélküli munkaerő foglalkoztatását, a munkanélküliség társadalmi, gazdasági következményeinek csökkentését.
  • Ebből adódóan a szociálpolitikai feszültségek mérséklését.
  • Feltehetően a pszicho-szociális okokra visszavezethető megbetegedések csökkenését, a gyógyítás költségeinek mérséklését: pl.: a munkanélküliek, nyugdíjasok, inaktív népesség körében növekvő major depresszió csökkentését.
  • A társadalmi szolidaritás erősödését, a szakszervezetek együttműködését a kallódó népesség problémáinak gazdaságos kezelésében.
  • A humántőke visszanyerés az inaktív és az aktív szakképzett munkaerő foglalkoztatásának bővítését, a tudástőke visszanyerés rendszerének működtetésében (elsődleges információk gyűjtése, információk feldolgozása, szabadalmak szakszerű elkészítése, a tudástőke értékesítése stb. folyamatában).

Vállalati (szervezeti) szinten.

  • A vállalatok (szervezetek) számára elveszett tudástőke újrahasznosíthatóságát.
  • A vállalati K+F és innováció kiegészítő forrását, költségeinek kímélését.
  • A vállalati munkaerő racionalizálás gyakorlatának humanizálását: aki nem kell a vállalatnak pillanatnyilag, tudástőkéjét „kívülről” vissza lehet vinni hasznosításra.

A módszer leírását és elméleti megalapozását, bevezetésének kipróbálását a Magyar Tudományos Akadémia elnöke szakmai és szervezeti támogatásáról biztosította.
A módszer szabadalom formájában, mint magyar találmány, értékesíthető lehet, mint a tudásalapú gazdaság alternatív, költségkímélő, foglalkoztatáspolitikai szempontból szociális érzékenységű, a fenntartható gazdasági növekedés tartaléka, erőforrása. Az eddigi, kisléptékű pilot vizsgálat a módszer életképességét a felsorolt területeken igazolta.

h i r d e t é s

h i r d e t é s

h i r d e t é s

;