Nyolc gyanúsítottja van eddig a három éve rejtélyes körülmények között elhunyt Welsz Tamás által hátrahagyott teherautónyi dokumentum alapján költségvetési csalás és más bűncselekmények gyanújával indult nyomozásnak. Valamennyiüket közokirat-hamisítással gyanúsítják, és egyikük sem közszereplő – tájékoztatta lapunkat Nagy Andrea, a Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője.

Welsz egyszer a Budapest–Bamako-rali szervezőjeként tűnt fel a nyilvánosság előtt, aki a verseny alatt lestrapált mentőautókat vitt Afrikába a helyiek megsegítésére, máskor a Malév utódaspiránsaként a Sólyom Airways tulajdonosaként. Legutóbb a külföldi bankszámláin parkoltatott eurószázezreivel a hatóságok szerint elszámolni nem tudó Simon Gábor volt szocialista politikus ügyében lett érintett. Minden bizonnyal ő készíttette Simonnak azt a bissau-guineai útlevelet, amellyel számlát nyitottak a politikus nevére a Magnet Bankban.

Mindeközben másokkal is bissau-guineai útlevelekkel és rendszámokkal üzletelt. Ötvenezer euróért adta az úti okmányt, pár ezerért a rendszámot, amelynek használatával el lehetett kerülni a parkolási bírságot, és a súlyadót sem kellett megfizetni. Persze ha egy ilyen rendszámmal autózót megállított a rendőr, igen jó magyarázattal kellett előállnia a sofőrnek, hogy miért egy bissaui honos autót vezet. Egyik világhírű hegedűművészünk azt felelte erre a kérdésre, hogy azért, mert így gyorsabban tud segíteni a rászorulókon.

Halála napján Welsz Tamás teherautónyi iratot adott át a rendőrségnek. Ismerősei feltételezései szerint befolyásos emberek, ismert vállalkozók és alvilági figurák adózatlan vagy éppen bűncselekményekből származó vagyona legalizálásának mikéntjét igazoló dokumentumait. Egy olyan kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező gazdasági bűnszervezet létezésének és tevékenységének bizonyítékait őrizhette, amely az évek alatt tíz-, de az is lehet, hogy százmilliárdokkal rövidítette meg az államkasszát. Kapkodással semmiképpen sem vádolható ebben az ügyben egyik nyomozó hatóság sem. Pedig ha csak a töredéke is igaz ennek, már akkor is nehezen érthető, miért nem hozott létre az ügyészség, a rendőrség és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) már közvetlenül az iratok lefoglalása után egy közös nyomozócsoportot, ahogy azt tették korábban számos nagy gazdasági bűnügyben. Miért nem siettek leleplezni a vétkeseket, és visszaszerezni az államot megillető milliárdokat?

Márpedig Welsz hagyatékának feldolgozása valamiért nem volt sürgős, és láthatóan ma sem az. Közel két és fél éven át egymásnak tologatták az iratokat a hatóságok. A dokumentumokat lefoglaló Nemzeti Nyomozó Irodától előbb a NAV-hoz szállították át az iratokat, ott leltározták és rendszerezték, majd amikor végeztek, elvették tőlük az ügyet. A Legfőbb Ügyészség a Központi Nyomozó Főügyészséget jelölte ki a nyomozásra.

De miért is olyan fontosak és kényesek Welsz iratai? A válasz Welsz regénybe illő életében található.

Welsz Tamás, vagy ahogy a világ sok országában ismerik, Tom Wallea Paar magyar–uruguayi–bissau-guineai állampolgár. Apróság, de szinte kizárt, hogy ez így igaz legyen; Bissau-Guinea ugyanis nem ismeri el a kettős állampolgárságot. Persze az is igaz, hogy abban az országban bármi megtörténhet.

Bárki vásárolhat például kitöltetlen vagy a hatóságok által bemondásra kitöltött bissau-guineai útlevelet, helyi rendszámot, csak pénz kérdése. Ahogy az is, hogy a helyi hatóságok igazolják, valaki pár millió dollárt keresett Bissau-Guineában egy gyémántbánya tulajdonosaként, és meg is fizette az előírt adókat.

Egy ilyen igazolás aranyat ér egy vagyonosodási vizsgálat során, ha mondjuk kábítószer-kereskedelemből, prostitúcióból, adócsalásból vagy éppen vesztegetésből származó százmilliókat kell legalizálni. „Honnan van a pénzem? Bissau-Guineában résztulajdonosa vagyok egy cégnek, itt vannak a hiteles igazolások.” Na, ennek nézzen utána a NAV!

Évekig működött egy „férfiklub” Budapesten a II. kerületi Csalogány utcában. Prostituáltak nem dolgoztak a műintézményben; ha valakinek efféle szórakozásra támadt kedve, máshonnan kellett lányt hívnia. Megfordultak viszont ott második vonalbeli vagy az alatti politikusok, vállalkozók és kétes egzisztenciák, akik kiugrott APEH-vezetőktől, rendőröktől és más pénzügyi guruktól kérhettek segítséget törvénytelen bevételeik legalizálására. És 20-40 százalékos sarc fejében meg is kapták.

Állítólag ezeknek a tranzakcióknak a dokumentumait gyűjtötte össze Welsz Tamás az I. kerületi Logodi utcában lévő irodájához tartozó pincében. 2014. március 20-án, amikor a Simon-ügy kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy a hatóságok ez alkalommal nem állnak le, nem hunynak szemet Welsz viselt dolgai felett, előremenekült.

Korábban valahogy minden ügye elhalt. Élete során számtalanszor felhívta magára a hatóságok figyelmét, nem csak itthon, külföldön is. Panamában például 2013-ban nemzetközi körözést adtak ki ellene okirat-hamisításért, de végül az ügyészség nem adta ki az ottani hatóságoknak. Egyszer (még az MSZP–SZDSZ-kormány idején) a Külügyminisztérium is megelégelte, hogy Welsz útlevekkel üzletel. Feljelentették. Rászállt a Nemzetbiztonsági Hivatal is, ők még vagyonosodási vizsgálatot is kezdeményeztek ellene, ami első körben többmilliárdos adózatlan jövedelmet valószínűsített Welsznél, aki persze megfellebbezte a vizsgálat eredményét. Nem tudni, mi történt ezután. Az ügy egyszerűen ad acta került.

Azonban 2014. március 20-án Welsz nem várta meg, hogy a hatóságok keressék őt. Felhívta a Nemzeti Nyomozó Irodát (NNI), hogy fontos bizonyítékokat kíván átadni részükre. Két nyomozó ment ki az irodájához, aztán amikor meglátták, mennyi iratról van szó, rendeltek egy teherautót.

Ekkor közölte velük Welsz, hogy a legfontosabb iratokat erődszerű érdi házában tartja. Kivitték hát oda is. Welsz nem volt őrizetben, ezért nem volt a kezén bilincs, és a mozgásában sem korlátozta senki.

Nem tudni pontosan, mikor vette be azt az ismeretlen mérget, amely később végzett vele, csak sejteni lehet, hogy az érdi házban lehetett. Már úton voltak a Budapest felé, amikor közölte a nyomozókkal, hogy bevett valamit, és már nem tehetnek semmit. Legalábbis ez a hivatalos verzió. Egy budai mentőállomáson halt meg. Máig rejtély, végül miért adta át dokumentumait a rendőrségnek.

Szerző: Fekete Gy. Attila / mno.hu