Ez viszont nem elég, hiszen – hogy minden tökéletes legyen – az infláció is szárnyal rendesen, ami azt jelenti, hogy az uniós szinten egyébként sem túl magas fizetések értéke tovább romlik. Történik ez annak ellenére, hogy az üzemanyag ára tovább csökken, ami nagy általánosságban komolyan befolyásolja az infláció alakulását. De most nem. Az infláció csak emelkedik és emelkedik, ami nyilván óriási siker, csak a jó oldalról kell nézni, ugye. A legdurvább mégis az, hogy lassan oda jutunk, hogy már nem csak a minimálbérből, esetleg alacsony nyugdíjból élők, de már a jobban keresők is gondba kerülhetnek, ha nagybevásárlásra van szükség mostanság.

Az üzletekben ma már olyan árakon vásárolhatunk, amelyek simán elérik a nyugati árakat, sőt, egyes esetekben már bőven meg is haladják azokat. A helyzet tehát eddig is rossz volt, de ezután még rosszabb lesz, ami ellen úgy tűnik, a kormány nem kíván tenni semmit. A forint romlik, ezzel csökken vásárlóértéke, ami sokak számára egyre lehetetlenebbé teszi az egyszerű bevásárlást is. Amikor már egy egyszerű lecsót is több ezer forint összehozni, akkor bizony valami baj van. Hiszen az egy dolog, hogy mennyibe kerül 1 kg csirke- vagy marhahús, de ma már ott tartunk, hogy az alapvető zöldségek ára is nevetségesen magas.

Mit tegyen az a minimálbéren, vagy nyugdíjon tengődő polgár, akinek a havi bevétele nem elegendő arra, hogy a legalapvetőbb élelmiszereket megvásárolja? A kormány nem nyújt szinte semmiféle segítséget ezen emberek számára, így leginkább magukra maradnak. Mert lehet itt sikerpropagandát zengeni arról, hogy a fizetések megduplázódtak az elmúlt években, de ehhez nem árt hozzátenni, hogy az élelmiszerek és a szolgáltatások árai is megsokszorozódtak. A bérek vásárlóértéke tehát könnyen lehet, hogy alig változott, sőt, még az is elképzelhető, hogy romlott. Erről persze nem beszél a nagyon zseniális nemzeti kormányunk, hiszen ami fontos, az a béremelkedés, a munkaerőpiac feltöltése és a rezsicsökkentés. Ezeket a szavakat ismételgetik, miközben a valóság az, hogy magasabb fizetések mellett kénytelenek sokan egyre több mindenről lemondani, mert már nem engedhetik meg maguknak.

Az elmúlt egy évben az élelmiszerek ára 7,9 százalékkal nőtt. Ezen belül

• a párizsi és a kolbász 18,1,
• az idényáras élelmiszerek (ebbe a kategóriába a burgonya, friss zöldség, friss hazai és déligyümölcs tartozik) 17,1,
• a cukor 13,4,
• a szalámi, szárazkolbász és sonka 11,4,
• a tojás 10,2,
• a tej 8,9 százalékkal lett drágább.

Ez egy év mérlege, miközben maximum a képviselők fizetése emelkedett ennyit az előző évhez képest, egy gyári munkásé vagy egy postásé egészen biztosan nem. A nyugdíjakról pedig már nem is beszélek, hiszen azok értéke nevetséges. Ilyen „eredményekkel” vág neki a kormány a 2022-es választásoknak, amely nem biztos, hogy egy jó ómen. Elég csak visszagondolni, mit jelentett az MSZP-nek a 2008-as válság, amelyhez képest – az előrejelzések szerint – idén még komolyabb mértékben zuhanhat be a GDP. Ebből a válságból egy év alatt nem fogunk oly egyszerűen kimászni, pláne nem úgy, hogy a helyreállítás helyett a kormány azzal van elfoglalva, hogy hogyan lehetne még több pénzt átcsoportosítani a haverokhoz. Ennek csúnya vége lesz hamarosan, hiszen egy válság képes összefogni az embereket egy közös célért. 2010-ben pontosan ez történt, ne felejtsük el. (kolozsvaros.com)