Az 56 éves James Robertson 1988-as Honda Accordja nagyjából tíz évvel ezelőtt tönkrement, és nem volt pénze másik autóra, ezért azóta gyalog és tömegközlekedéssel jár munkába.

Ebben semmi szokatlan sincs, viszont Robertson Detroitban lakik, és a közeli Rochester Hillsbe jár dolgozni, ami oda-vissza összesen 90 kilométer. Ebből naponta 33-at tesz meg gyalog – írja a Huffington Post.

Fröccsöntőként dolgozik egy gyárban, óránként 10,55 dollárt keres (2800 forint), délután kettőtől este tízig dolgozik. Ennyi pénz Magyarországról nézve elég jól hangzik, viszont az USA-ban pont arra elé, hogy Robertson megéljen belőle, de például új autót már ne tudjon venni, és a költözés sem merülhet fel benne. A barátnőjével azért élnek Detroitban, mert a barátnője ott örökölt egy lakást, amit nem akarnak feladni.

Ahhoz, hogy beérjen dolgozni délután kettőre, reggel nyolckor indul el otthonról. Hazafele pedig elkapja az utolsó buszt visszafele, majd kezdődik megint a gyaloglás, nagyjából hajnali négyre ér általában haza. Alapvetően otthon és a buszon szokott aludni. Panaszkodni sosem szokott, sem a főnökének, sem másnak, megszokta már a helyzetet.

Robertson élete viszont a napokban markáns és örömteli fordulatot vett az internetnek, és egy 19 éves, empatikus diáknak, Evan Leedynek köszönhetően, aki miután elolvasta Robertson történetét, elindított egy közösségi gyűjtést a Go Fund Meoldalon.

„Először ötezer dollárra állítottam be, hogy mennyit szeretnék összegyűjteni, hogy besegítsünk a buszjegyeibe, esetleg taxizásba. Elmentem készülődni, és láttam, hogy egy óra alatt máris összejött kétezer dollár. Úgyhogy felnyomtam az összeget tízezer dollárra. Négy óra alatt az is megvolt. Utána megint feltoltam, és a nap végére több mint harmincezer dollár gyűlt össze” – mondta Leedy az ABC Newsnak.

Két napja indult a gyűjtés, jelenleg 271 ezer dollárnál, vagyis nagyjábül 73 millió forintnál jár. Az eredeti sztorit közlő Detroit Free Press találkozott Robertsonnal a gyűjtés beindulása után is.

„Mindenki azt mondja, hogy mennyire inspirálóan hatottam árjuk, de ti, akik adakoztatok, nem is tudom, mit mondjak, annyira boldog vagyok. Srácok, ti vagytok az igazi hősök. [...] Felejtsétek el Los Angelest, Detroit az igazi angyalok városa. Ha ez a történet legalább egy ember szívét megérintette, hogy jót cselekedjen, akkor boldog vagyok, hogy élhettem. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen támogatást kapok, nem tudom kifejezni, mennyire hálás vagyok” – mondta a köszönővideóban.

velvet.hu