Az ENSZ különleges referense szerint viszont éppen annak jött el az ideje, hogy megbélyegzés és gyógyszerezés helyett végre tényleges segítséget nyújtsunk a krízishelyzetben.

Nem meglepő módon, sokkal többen keresték fel a mentális egészségügy intézményeit a kilátástalan helyzetbe került emberek közül az elmúlt hónapok során. Jelentősen megmutatkozott ez a jelenség a gyógyszerek forgalmain is, hiszen márciusban kiugró mennyiségekben keltek el – számtalan más vényköteles gyógyszer mellett – a pszichiátriai szerek is. Példának okáért az antidepresszánsok eladási mutatói a februári 630 millió forintról márciusra 860 millióra emelkedtek – ami 36%-os emelkedést jelent.

Ahogy a magyar Pszichiátriai Társaság alelnöke, Szendi István is megerősítette, ennek a feltűnően magas értéknek az oka az volt, hogy két-három hónapra előre ellátták a gondozottakat pszichiátriai szerekkel. Ilyenformán azt gondolhatnánk, hogy a következő hónapban lényegesen kevesebb szer felírása volna indokolt, áprilisban mégis a szokott forgalmakat generálták a pszichiátriai szerek. Amennyiben a pszichiátriai szakma további törekvéseket tervez arra vonatkozólag, hogy minden negyedik magyar lakost rákapcsoljon az ellátórendszerre – még ha a kapacitásuk jelen pillanatban nem is elégséges ehhez –, ezek az amúgy is szédületes számok tovább száguldhatnak a csillagászati nagyságrendek felé.

Az ENSZ egészségügyi különbiztosa, Dainius Pūras professzor a közelmúltban adott interjújában éppen ezzel kapcsolatban fejtette ki aggodalmát:
„Nem értek egyet azzal, hogy a jelenlegi járvány alatt gyarapodnának a »mentális betegségek«. Többen fognak viszont szorongani, többen lesznek szomorúak, többen szenvednek majd a bizonytalanságtól és kiszámíthatatlanságtól. Miért nevezzük mindezeket mentális betegségnek?"

Dainius Pūras, aki maga is pszichiáter, többször rámutatott már egy igen aggasztó tendenciára: a mentális egészségügyi ellátórendszer jelenleg az életbeli problémákat betegséggé nyilvánítja, hogy lehetővé tegye a tudatmódosító szerekkel történő kezelésüket, miközben az emberi jogaiktól, szabadságuktól is megfosztja a gondozottakat.

„A mentális betegség azt feltételezi, hogy az agyban történt valami baj, tehát orvosokra van szükség, hogy rendbe hozzák. Ezzel újra megerősítjük a túlmedikalizálás és a hatalmi játszmák ördögi körét" – mondta az ENSZ különbiztosa.

Pūras amellett, hogy erős kritikával illeti a pszichiátriát, a megoldást jelentő irányt is egyértelműen kijelöli:

„Itt van az ideje, hogy újragondoljuk a mentális egészségügyet. Ezt a területet nem démonizálni vagy hibáztatni kellene, a pszichiátriát fel kell szabadítanunk az idejétmúlt megközelítések alól. Ha jobb mentális egészséget akarunk, meg kell néznünk, mi történik a családokban, iskolákban, munkahelyeken, közösségekben és a társadalmunkban. Toleránsak vagyunk? Védelmezzük az emberi jogok alapelveit? Ha a válasz igen, akkor jó mentális egészségre számíthatunk.

Ha ezeket az alapelveket követjük, akkor létezik kiút a krízisből a mentális egészségügyi ellátás és a pszichiátria számára."

Egy nemzetközi jogvédő szervezet, az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért magyarországi csoportja Dainius Pūras álláspontját megerősítve arra hívja fel a figyelmet, hogy a bajba jutott emberek tudatmódosító szerezése legjobb esetben is egy gyógyszerfüggő társadalom megteremtését eredményezheti. Ha valóban segíteni akarunk az embereken, felejtsük el végre, hogy kimutathatatlan agyi rendellenességeket próbálunk tünetmentesíteni. Állítsuk helyre az emberi jogokat a társadalom legjelentősebb területein, és roppant tehertől szabadíthatjuk meg az egészségügyi ellátórendszert.