h i r d e t é s

A bírói korrupcióról és a hatalommal való visszaélésről: a magyar történelem XV. századában!?

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

A bírói korrupcióról és a hatalommal való visszaélésről: a magyar történelem XV. századában!?

2018. december 04. - 10:00

 

Szent Lászlóról három beszéd szól, István királyról kettő. Laskai Osvat, minorita szerzetes és hitszónok ránk hagyott gondolatai és tényfeltárása (1450-1511)

Forrás: Szent István Társulat

,,Ó minden ma élő magyar példája, ó az előkelők tökéletesedésének normája, ó minden keresztény világosságai”, László király, mennyire más ez a mi korunk!

Az első beszéd (Sermo 48) vezérgondolata az igazságszolgáltatás korruptsága, midőn az igazságot legkevésbé sem védelmezik, a jogot elnyomják.

Az író Ézsaiás próféta kemény szavait szegezi szembe „sok mostani kegyetlen bíróval szemben”, míg ezzel szemben a szent király annak idején „a bírói ítéletekben a szegények igazságát védelmezte. Ó László király, bárcsak most is elítélnéd a kapzsiakat és megmentenéd az igazakat, mivel immár csaknem mindenütt az igazságtalanság uralkodik, a csalárdság győzedelmeskedik/"

A harmadik prédikáció (Sermo 50) még mélyebbre hatol: a szociális állapotokba.

Itt a vezérgondolat a hatalommal való visszaélés, a bitorlás (usurpatio) eluralkodása.

Bárhol tekintünk szét, birtokokat harácsolnak, ártatlanokat forgatnak ki örökségükből. „Aki ilyet tesz, az tolvaj és gonosztevő, s őrök bűnben leledzik... az ilyen úrnak nem köteles egyetlen alattvaló sem engedelmeskedni és adót fizetni"!

A beszéd fokozatosan áthajlik a jobbágyságra, a hatalom „bitorlásának” ebbe a szférájába. „Ó igaz isten, tekints le trónusodról, hogyan herdálják örökségedet! Az igazságot az előkelők (principes) lábbal tiporják, midőn nem fizetnek szolgáiknak, mondván, hogy nem szerződtek velük. Továbbá nem engedik, hogy alattvalóik végrendelkezzenek halálukon javaikról, ahogy nekik tetszik, avagy a rokonok nélkül elhaltak hagyatékát maguknak foglalják le, ami rablás!

Továbbá gyakori vadászatokat rendeznek, kényszerítve embereiket a részvételre, azok sérelmére is, s még össze is tiporják a szegények vetéseit.

Kényszerítik alattvalóikat, hogy akaratuk ellenére kössenek házasságot. Továbbá kifosztják, rabságra vetik és esküre kényszerítik azokat, akik mások birtokára akarnak költözni, elvévén így szabadságukat, ami pedig semmiféle aranyon nem vehető meg.

Ezen túl súlyos adókkal terhelik alattvalóikat és behajtják azt, ha kell, fogságba vetéssel és kényszerítik őket aratásra, szénakaszálásra, szőlőhegyek leszüretelésére, várárkok ásására, falak építésére, mely terhek súlya alatt a fáradtságtól és éhségtől nyomorított szegények az Úrhoz kiáltanak bosszúért könyörögve és kiáltásuk el is jut az Úr füleihez, aki Mikeás próféta által mondotta!

„Halljátok Jákob fejedelmei és házának vezérei, vajon nem a ti dolgotok-e tudni az ítéletet, kik gyűlölik a jót és imádják a gonoszt, kik erőszakkal lenyúzzák a nép bőrét, s még csontjaikról is lerágják a húst... Ó tehát ti előkelő urak (domini principes), kik a szegények verejtékéből virultok, a szegények böjtjén és éhségén híztok, ha az elsorolt igazságtalanságokkal bűnbánóan nem hagytok fel és az elkövetetteket nem teszitek jóvá, az Úr dicsőséges arcát nem láthatjátok meg!"

A szabad költözés korlátozása, kilenced, a jobbágyterhek növekedése, paraszti jogok megnyirbálása, a robot súlyosbodása: mindez félelmes pontossággal együtt van itt (1497 előtt!), ami már a Jagelló korszak első évtizedében a bosszú éve, 1514 felé mutat.

De még az is ott van e beszédben, hogy „a természet minden embert egyenlővé tett”!

Ami ugyan közhelye a középkori gondolkodásnak, de az adott szövegösszefüggésben, amikor a konkrétumok mellett még Nagy Szt. Gergely tézise is erősíti a tételt:

„Nincs bestiálisabb annál az embernél, akinek megadatott a ráció és nem él vele. Míg ugyanis az emberek a rációval élnek, addig azonos a kondíciójuk”, azaz társadalmi állapotuk.

Elméleti megfogalmazásban is elhangzik az ellenállás tana: e közhely szilárdabb halmazállapotot ölt. Utóbbi ott van a 49. beszédben is: saját felsőbbségével szemben is védekezhet bárki, amennyiben felsőbbsége jogtalanul sérteni akarja.

Tudnunk kell, hogy az efféle beszédek egy része az uralkodó osztály lelkiismeretének felébresztését célozta!

Az erkölcsi, ostorozó, felrázó szándékú részletek nem feltétlenül hangoztak el a nép, a parasztok előtt.

Egy másik beszédében, amely az egyházi állapotokat ostorozza, maga Laskai int: „mindez a köznép előtt (in vulgari populo) nem mondandó el, nehogy [a papok] gyűlöletessé váljanak a nép előtt”.


 

h i r d e t é s