Az Egyetem számára, amely alapításának 30. évfordulóját készül megünnepelni 2021-ben, különös jelentőségű, hogy új otthonában, Bécsben köszönthette történetének első alapszakos évfolyamát.  

A CEU elnök-rektora, Michael Ignatieff köszöntőjében egy olyan egyetem vízióját vázolta fel a közösségnek, amelynek legfontosabb erénye az összetartozás kell, hogy legyen:  

„Mi köti össze közösségünket? Tudásszomjunk, és szenvedélyünk a tudás megszerzésére és megosztására a bölcsészet- és társadalomtudományok terén. Ezek összessége teszi a CEU-t egyedülállóvá.”  

A magyar kormány lépései kapcsán, amelyek a CEU költözéséhez vezettek, a rektor a következő figyelmeztetést fogalmazta meg:  

„A 2017-ben ellenünk intézett támadás egy nagyobb, szisztematikus offenzíva része volt, mely Magyarország független tudományos és kulturális intézményeit vette célba, így a Magyar Tudományos Akadémiát is, és most a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, melyet az épületben magukat elbarikádozó bátor diákjai védenek. Szenátusunk nyilatkozatban fejezte ki az egyetem támogatását. Most már tudjuk, hogy ami velünk történt, csak a kezdet. És nem itt fog véget érni.”  

Ezt követően az Egyetem elnök-rektora megerősítette a CEU elköteleződését a nyílt társadalom gondolatának értékei mellett, amelyeket egyre erősebben támadnak világszerte:  

„Egy járvány a nyílt társadalmak radikális próbatétele. A körülöttünk működő nyílt társadalmak elkezdtek bezárkózni, közegészségügyi érveket felhasználva korlátozzák az eddig magától értetődőnek vett szabadságjogainkat. A vezetők világszerte megkérdőjelezik a tudományos bizonyítékokat, és a tényalapú közpolitika alapjait. Az alapelvek, amelyekben hiszünk – nyílt, nyilvános vita a közösen elfogadott tények alapján – olyan kihívással néznek szembe, mint még soha. Ez nem az a pillanat, amikor visszavonulunk és védekezésre rendezkedünk be. Most minden egyetemnek - a miénknek különösen - meg kell kérdőjelezniük a szabadság és közegészségügy közötti egyensúlyról alkotott közvélekedést, és ragaszkodni ahhoz, hogy döntéseinket a rendelkezésre álló legbiztosabb tények alapján hozzuk meg.”  

Beszédét kérdésekkel zárta, hogy arra inspirálja a hallgatóságot: a jelenlegi helyzetben cselekedjenek úgy, ahogy egy egyetem tagjainak szükséges:  

„A szabadságjogaink csökkentését jelentő drasztikus kísérlet alanyaivá váltunk. Megtaláltuk a helyes egyensúlyt, vagy túl messzire mentünk? Megbízhatunk a politikai hatalomban, amely ezeket a döntéseket hozza? Megbízhatunk azokban a tudósokban, akiknek a kutatásai alapján a döntések születnek? Ezek olyan kérdések, amelyeket egy nyílt társadalomnak fel kell tennie, olyan kérdések, amelyeknek egy egyetem tantermeiben, kutatólaborjaiban és könyvtárában el kell hangzaniuk. Bízom benne, hogy ebben az évben, bármi is történik, bebizonyítjuk mi az egyetem feladata: olyan szabad közeget biztosítani, ahol virágzik a tudás, kinyílnak az elmék és a szabadság válik életünk rendezőelvévé.”  

Liviu Matei és Bátory Ágnesrektorhelyettesek beszédét követően az alapszakos képzésért felelős dékán, Dorit Geva elmondta, hogy amikor az egyetem eldöntötte, hogy új, alapszakos képzést vezet be, a vezetőség ebben lehetőséget látott „az újjászületésre és az egyetem missziójának újragondolására új otthonában. A szalagcímektől távol, összeült egy csoport professzor, és két év megfeszített munkájával elindította ezeket a programokat. Kihívásokkal teli, izgalmas, örömteli időszak, igazi csapatmunka volt.”