h i r d e t é s


A csereérték, nem pedig az igazságérték számít!

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

A csereérték, nem pedig az igazságérték számít!

2018. január 21. - 12:00

 

A gazdasági-társadalmi rend „fenntarthatóságának” következményi: gyilkos gazdasági növekedés, a kultúra, a társadalom végzete!

Ha a valóságot nézzük és nem a demagógiát a rombolás és romlás állam által vezérelt igazolására!

Ami ma végbemegy, az nem csak „egyszerűen” a magas kultúra lesüllyesztése tömegkultúrává, hanem a kultúra megsemmisítése a piaci valóság által.

A valóság meghaladta önnön kultúráját, azt a kultúrát, ami ezt az ipari valóságot létrehozta!

A magas kultúra történelmileg mindig ellentmondásban állt a társadalmi valósággal, s csak egy kiváltságos kisebbség élvezte áldásait, képviselte eszményeit. A valóság ritkán zavartatta magát a magas kultúra eszményeitől.

A ma új vonása: a kultúra, a tudomány és a társadalmi, „üzleti-piaci-fogyasztói” valóság tökéletes ellentétének „elsimítása”: az „idegen”, kritikai kulturális értékek kiirtásával a magas kultúrából, a bóvli áruk piaci, értékesítési érdekeinek megfelelően.

A kultúra fölszámolása nem a „kulturális értékek” tagadásával és elvetésével, hanem a fennálló rendbe való bekebelezésük, tömegméretű újratermelésük, és bóvliáruként történő kiárusításuk útján megy végbe.

A csereérték, nem pedig az igazságérték számít.

Benne összpontosul a gazdasági és politikai status quo, minden egyéb értelemnek, morális értéknek meg kell hajolnia előtte.

Amikor a tömegkommunikációs eszközök harmonikusan és gyakran észrevétlenül vegyítik a művészetet, a politikát, a vallást vagy a filozófiát kereskedelmi közleményekkel, közös nevezőjükre, az eladni való áruformára alacsonyítják a kulturális értékeket, ma már hihetetlenül magas színvonalú csúcstechnológiával, a hadiiparból kiszorult hardverekkel!

A szabadságról és kiteljesedésről szóló nagy szavak, amikor választási kampányt folytató vezérek és politikusok szájából hangzanak el a mozivásznon, a rádióban, televíziókban, értelmetlen hangsorokká változnak, amelyek csak a propaganda, az üzlet és a kikapcsolódás kontextusában nyernek értelmet.

Az eszmény, az értékek és a valódi kultúra asszimilációja a valósághoz, mutatja, milyen mértékben vált semmissé a lélek, a szellem, primitív fogalmakra és problémákra lealacsonyítva!

A kultúra, az erkölcsiség, bóvli anyagi kultúra részévé válik, s ebben az átalakulásban az igazsága nagyobbrészt veszendőbe megy.

A Nyugat magas kultúrája mind időrendbeli, mind társadalmi szerepét tekintve „technika-előtti kultúra volt”.

Érvényességét egy olyan, ókori és középkori világ tapasztalásából vezették le, amely nem létezik többé, és nem is hozható vissza, a technikai társadalom teljességgel érvénytelenítette.

Nemcsak azért volt feudális, mert a kiváltságos kisebbségre korlátozódott, s mert romantikus elemeket tartalmazott, hanem azért is, mert jelentős és hiteles alkotásai az üzleti és ipari szféra egészétől, annak kalkulálható, jövedelmező rendjétől való tudatos, módszeres „távoltatását” fejeztek ki.

A történelmi kultúra kibékíthetetlen ellenfele volt az üzlet rendjének, vádolta és tagadta.

Ezzel szemben a mai svindler, a nemzeti hős, a karizmatikus iparmágnás, a neurotikus háziasszony, a gengszter, a sztár egészen eltérő, sőt, merőben ellentétes szerepet töltenek be: ők már nem annyira egy másik életmód megtestesítői, mint inkább ugyanannak az életnek tipikus vagy torz alakjai, melyek a fennálló rendnek inkább igenléséül, mintsem tagadásául szolgálnak.


 

h i r d e t é s

betöltés..