Ami az első csatát illeti, még a sokat látott politikai elemzők is csak néznek, hiszen a szokásosnál is gyorsabban változott a széljárás Lázár Jánoséknál. A Heineken 2014-ben még részese volt annak, hogy „Magyarország jobban teljesít”, és Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági államtitkárként ecsetelte a magyar–holland együttműködés fontosságát. Ki gondolta volna akkor, hogy egy romániai védjegyvita farvizén a Heineken stratégiai partnerből az ország egyik fő ellenségévé válik?

A kormány ugyanis – a nemzeti érdekek és a kisvállalkozók védelmezőjeként tetszelegve – teljes mellszélességgel beszállt az „Igazi Csíki Sört” áruló romániai székely sörfőzde és a szintén Csíki sört gyártó Heineken között egyre terebélyesedő konfliktusba. A névhasonlóság miatt az ügy jelenleg ott tart, hogy a Heineken az Európai Unió luxembourgi bíróságához fordult az Igazi Csíki Sör védjegyének visszavonása érdekében. Néhány hete ez már a „mi” ügyünk is: kezdődött azzal, hogy Lázár János kancelláriaminiszter Hódmezővásárhelyen a holland gyár bojkottjára szólított fel, majd Semjén Zsolttal karöltve a Heineken logóján lévő vörös csillagot vette célkeresztbe (ennek érdekében törvényjavaslatot nyújtott be az önkényuralmi jelképpel ellátott áru vagy szolgáltatás értékesítésének büntetéséről), végül egyenesen a hazai sörpiac átrendezését helyezte kilátásba. S ezzel helyben is vagyunk: nem a kis kézműves székely sörfőzde (amely ráadásul felerészben szintén holland) és a gonosz multi ádáz harca a lényeg, hanem az, hogy a kormány megint a saját kénye-kedve szerint szeretne felosztani egy piacot.

Hasonló a helyzet a külföldi tulajdonban lévő kiskereskedelmi láncokkal. Megregulázásukkal már megpróbálkozott egyszer-kétszer a Fidesz és a KDNP, de az elmúlt néhány év bebizonyította, hogy a multiláncok elleni intézkedések általában hatástalanok, s azoknak inkább a kisebb boltok látják kárát. Ennek ellenére a kormány mintegy két hete bedobta a kiskereskedelmi láncok megregulázását szolgáló új javaslatcsomagot (parkolóadóstul-mindenestül), ami miatt egyszerre hördültek fel a szakmai szervezetek. A tervek ugyanis átgondolatlanok, és fékezik a kereskedelem egészének – így a kisvállalkozásoknak – a további fejlődését. Most épp ott tartunk, hogy a kormány kezd kihátrálni az elképzelések mögül. A tervezett intézkedések egy része talán meg sem valósul, vagy legalábbis alaposan felpuhul. Így talán nem kell aggódnunk amiatt sem, hogy különdíj sújtja az egyébként környezetbarátabb házhoz szállítást.

A fentiek mindenesetre beleillenek a Fidesz politikájába: a „nemzeti érzelmekre” és a multiellenességre rájátszva próbál támogatókat szerezni, miközben a piacok újrafelosztására törekszik olyan törvények segítségével, amelyek helyzetbe hozzák azokat a cégeket, amelyekkel jó viszonyt ápol – ők az igaz magyarok –, és kiszorítja azokat, amelyeket ellenségnek tekint. Az ország boldogulása szempontjából azonban siralmas az olyan, folyamatos harcot hirdető politika, amely látszatproblémákat kreál, hogy elterelje a választók figyelmét a valódi, de nehezen megoldható gondokról. Így például az összeomlás előtt álló egészségügyről, amelyről legutóbb már a megkérdezettek többsége úgy gondolta, hogy az Orbán-kormány felelős a kialakult helyzetért. Vagy a romló színvonalú oktatásról és a burjánzó korrupcióról.

Ha a kormány mindenáron csatát akar vívni valami ellen, hazánknak nagyobb haszna lenne abból, ha a letelepedésikötvény-biznisz, a gyanúsan gyors meggazdagodások, az új földesurak vagy az egyre szaporodó korrupciós ügyek kerülnének a figyelem és a vizsgálatok középpontjába. Azt pedig, hogy hol akarnak vásárolni, vagy milyen sört kívánnak inni, ráhagynák az emberekre.

Szerző: Facsinay Kinga / mno.hu