h i r d e t é s


A gondolat, a szellem magányossága: mégis a forradalom szele!

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

A gondolat, a szellem magányossága: mégis a forradalom szele!

2018. január 11. - 07:42

 

Az ember nem láthatja a szelet, csak azt, hogy szél van, lengenek a fák, a levelek.

Nem láthatod azt sem, hogy forradalom van, csak az küzdelmet és áldozatokat, eredményeit tapasztalhatod, ami még sokáig várathat magára!

A történelemben soha sem volt még brutálisan eredményes, határozott forradalom, amit nem előzött volna meg nyugtalanság elégedetlenség, kiábrándultság, az életöröm hiánya és nem előzte volna meg az elvont dolgokban, megértési, szellemi mozgalmakban megnyilvánuló törekvés valamilyen más, emberséges élet iránt, mint a megvilágosodás a felvilágosodás korszaka!

Ma, üresnek és reménytelennek érezzük a gondolat, az alkotó megújítás szellemi erőfeszítéseit, de nélküle nem lenne lehetséges társadalmi megújulás, igazságos világrend!

Nehezen hihető a mai anyagi és egzisztenciális bizonytalanság tömeges megjelenésének zavartságában, hogy a jobb, emberibb világ megszületése mindig absztrakciókkal kezdődött.

A szél jelen van már a fák felett anélkül, hogy a lombok megmozdulnának. Mielőtt harc lenne a földön, harc van az égben, a szellem birodalmában!

Amíg törvényes dolog az imádság, hogy eljöjjön a a Te akaratod, törvényes dolog azt is óhajtani, hogy eljöjjön a megváltó forradalom. Szabad addig is remélnünk, hogy egyszer meghalljuk a fák, erdők felett a szél zúgását. Szabad imádkoznunk, hogy legyen meg a Te haragod a földön, miképpen fent, a magasban, az égben is.

Emberi, gyermekkori hiedelem és felnőtt társadalmi dogma: a szél mozgatja a fákat. A nagy emberi eretnekség pedig, hogy a fák csinálják a szelet, a vihart.

Ha az emberek azt állítják, gondolják, hogy egyedül az anyagi körülmények teremtik meg az erkölcsieket, biztosan megakadályozzák, megakadályozták volna fontos változások lehetőségét!

Ha ugyanis anyagi körülményeim már teljesen ostobává tettek, hogyan lehetek biztos cselekedeteimben, amikor megváltoztatni akarom ezeket a körülményeket? Az ember, aki minden gondolatot az adott körülmények eredményének tart, értéktelenné teszi valamennyi gondolatát, saját és közössége erkölcsi értékeit. Ebben a fertőzésben szenved ma nép, az ország.

Az emberi elmét, szellemet, gondolkodást, ha úgy kezeljük, mint önálló autoritást, amelynek tekintélye, viszonylagos önállósága van, ez a meggyőződés szükséges a gondolkodáshoz, még a szabad, liberális gondolkodáshoz is.

Semmilyen reform nem valósulhat meg abban az országban, ahol nem fogadják el, hogy az erkölcsi elvek a közösségben mindennél előbbre valók.

Az hiszem, sokan hallottak már azokról a vég nélküli vitákról, amelyek a XX. században a szocialisták és az absztinensek között dúltak, t9öbbek között Angliában. Az absztinensek azt mondták, hogy az alkohol vezeti az embert a szegénységbe, a nyomorba, a szocialisták pedig úgy érveltek, hogy a szegénység köti ez embert az italhoz, a mértéktelen alkoholfogyasztáshoz, ma már azt is hozzátehetjük: a mértéktelen és gyilkos drogfogyasztáshoz!

Csodálkozom, hogy mindkét fél megelégedett ezzel az egyszerű magyarázattal. Hiszen világos, hogy ami az egyszerű angol vagy bármely ország népét a szegénységbe dönti, ugyanaz az ok, ami az alkoholhoz, a drogfogyasztáshoz köti!

A szilárd, polgárinak nevezhető méltóság teljes hiánya, egyúttal hiány annak az ösztönnek is, ami akadálya lehetne a mérhetetlen közösségi züllésnek!

Ha megértetted, hogy a nagyhatalmú angol földbirtokok miért nem hullottak akkoriban szét apró birtokokra, mint Franciaországban, fölfedezheted azt is, hogy miért iszákosabb az angol átlagember, mint a francia?

Az angol ember „szép erénye” között van az is, amit röviden úgy nevezhetünk: „kezet a szájra”, aminek kényszerére az átlagos munkásember tenyerével, kezével önkéntelenül a száját keresi és, nem azt teszi, ahogyan lennie kellene, nem az elnyomójának, megnyomorítójának orrát veri be!

Ha valaki azt állítaná, hogy az angol földbirtokok felosztása, egyenetlensége csupán közgazdasági okok eredménye, vagy aki azt mondaná, hogy az angolok iszákosságát csupán gazdasági tényezők okozzák, olyan lehetetlenséget állít, mintha meg sem gondolta volna, mit beszél.

Mert ugyanazon okok idézték elő a drogozást, amelyek, a társadalom nyomorát, a szegénységet állandósították!

Ehhez hasonló téveszméket hirdetnek és írnak a gazdasági történetelmélet hatására, ami lényegében nem más, mint a reményvesztettség példája!

Vannak, akik azt állítják, hogy valamennyi nagy, történelmi mozgatóerő gazdasági eredetű volt, mert ezzel akarják rávenni a modern demokráciát, hogy kizárólag a gazdasági indítékok alapján működjön.

A szélsőséges politikusok pedig ennek eredményeképpen hősies kisebbségnek tüntetik fel magukat, akik hiába igyekeznek rávenni a világot, amit a világ, éppenséggel az ő nézeteik alapján amúgy is megtesz!

Az igazság és nem a féligazság az, hogy a szociális forradalmak akkor következnek be, amikor megszűnik teljesen gazdasági okú lenni! Sohasem csinált az emberiség forradalmat azért, hogy egy demokráciát hozzon létre.

A demokráciának, mint eszménynek korábban a szellem, a tudomány birodalmában meg kellett lennie ahhoz, hogy társadalmi megújulást, emberhez méltó körülményeket hozhasson létre, a többségi társadalom számmára is!

Most felkelek a fák alól, a szél és az eső elállt, a fák gyönyörű pillérekként állnak a ragyogó napsütésben.

A szél fújása és a fák hajladozás egyszerre állt meg! Így azt kell hinnem továbbra is, hogy még mindig lesznek modern bölcselők, csalók, akik azt hirdetik, hogy a fák csinálják a szelet!

Csak azt szeretném tudni, kik és mennyi ideig hisznek nekik?

Címkék: 

 

h i r d e t é s

betöltés..