h i r d e t é s

A hozzáértés hiányát nem pótolja a jóindulat hiánya

Olvasási idő
1perc
Eddig olvastam
a- a+

A hozzáértés hiányát nem pótolja a jóindulat hiánya

2019. november 11. - 11:05

Ha jól tudom, Redő Ferenc gobelinjét a munkaszolgálatos évek ihlették, a mindenkori keretlegények végtelen ostobasága és gonoszsága, ami véres tintaként ömlött erre az országra és talán sohasem lehett lemosni róla. - írja az orulunkvincent.blog.hu.

A keretlegénység tipikus magyar foglalatosság, a sötétség és a gonoszság adott, csak le kell hajolni hozzá az édes anyaföldre, mindig találnak belőle eleget ahhoz, hogy egy újabb generáció életét tegyék vele tönkre.

Akárhogy is van, ez a mondat, ez az érzés már több mint harminc éve él velem.

Zárójelbe tehette volna az idő, otthagyhatták volna az árok szélén, de nem tehették,  mert ezt az országot a hozzáértés hiánya tartja össze. Néha rituálisan el kell kergetni a tehetségeket, hol a gázba, hol a tengerentúlra, hol csak a margóra, ahol nincsenek láb alatt, de alapvetően magától megy ez már, ez a nép megtanult őszintén hinni a tehetségtelenségben.

Ülnek a szokásos hülyék a tévében az asztal körül, az aktuális Vezér hülyéi, harmincöt-negyvenéves fiatalemberek, akik már gimnazista korukban is tudták, hogy soha az életben nem viszik semmire, és megtanultak erre büszkék lenni. Abban reménykednek, hogy egyszer olyanok lesznek, mint azok az idősebb hülyék a Vezér mellett, akik már ezrek gerincét roppanthatják meg, de ahhoz nem elég a végtelen sötétség, ahhoz kell az a magabiztos, szinte otthonos, talán még kedélyesnek is mondható aljasság, amely aljasság ezekben a fiatalemberekben még túlságosan nyers és cél nélküli.

Tudom, hogy van egy másik Magyarország,  csak pár utcányi Magyarország, egy akadémiai intézet maradványa, pár színház, az a film a Hajduk Károllyal, az az este a Kobuci kertben, a beszélgetés az Orczy úton az Esterházy-est után, az eltűnt és meglelt Ilmák, a bolond sörfőzdés, aki hangosan panaszkodott mellettem hogy nem értik meg a komlózását, mert ő a sörcsinálásra akarja feltenni az életét, ahogy más Rahmanyinovra vagy a szofikcsoportokra, mert még vannak, akik fel akarják tenni az életüket valamire, és ha majd nem lesznek, akkor is megmarad ez a gobelin, valahol távol, nem is olyan nagyon messze attól a kávéháztól, ahová M.-mel nyolc éve beültünk és jöttek a tévéből ezek a hülyék, ezek az otthoni  hülyék, és mi tudtuk, hogy valaminek vége.

orulunkvincent.blog.hu