A Facebookon megosztott történetet változtatások nélkül közöljük.

Csütörtök este (kb 8 – 10 órányi mentőre várakozást megunva, végül is fizetős mentővel hazahozva) kikerült a gyomor, tüdő és magas vérnyomás problémával két héttel ezelőtt sürgősségi esetként kórházba került anyukám a kórházból. 81 éves, önellátásra egy gerincsérv és egy lábtörés miatt két éve képtelen, folyamatos segítséget, gondozást igényel, jár hozzá (pénzért) az önkormányzat gondozó szolgálata és én is odaköltöztem hozzá, hogy segítsek.

A kórházban úgy tűnik nagy odaadással, sikeresen kikezelték a sürgős kezelést igénylő problémái túlnyomó többségéből. Egy szavunk nem lehet az ellátása kapcsán, ezúton is köszönjük.

Nem tesztelték Covidra a kiadás előtt.
Ennek a következményeiről szól a következő sok mondat.

Még csütörtökön este átküldtem a zárójelentést az egyik nagyon segítőkész gondozónak. Másnap reggel megtudtam tőle, hogy nem jöhetnek ki 2 hétig, mivel a kórházból kiadottakhoz érthető okokból csak úgy jöhetnek ki azonnal, ha van negatív Covid teszt. Ha a kerületben egy gondozó vagy bármelyik gondozottjuk Covid fertőzött lenne, akkor az egész szolgálat karanténba kerülhet és pár száz gondozott ott maradna bármilyen segítség nélkül akár több hétre is, ami nagyon tragikus lenne számukra nyilvánvalóan.

Pénteken egész nap telefonáltam. Beszéltem az osztályról valakivel, aki elmagyarázta, hogy belső kórházi utasítás szerint csak azokat tesztelik, akik találkozhattak Covid fertőzöttel vagy mutatják a fertőzöttség valamilyen jeleit illetve ha valamilyen idős vagy szociális gondozó intézménybe megy ki a beteg. Érdemes megjegyezni, hogy a nyilvánosan ismert adatok szerint nincs a kórházban fertőzött, miközben a gondozóktól kapott információ (pletyka?) szerint van (volt?) és pont azon az osztályon is, ahonnan az anyukámat kiengedték és hát ugye mivel jár az önkormányzati gondozó szolgálat (pénzért) anyukámhoz, ezért akár szociálisan gondozottnak is tekinthető. Akivel beszéltem az osztályról, azt mondta, mivel anyukámra szerintük ez egyik sem igaz, ezért nem tesztelték. Arra a felvetésre, hogy otthonában van szociális gondozás alatt, amit én többször is mondtam a kezelése során, csak annyit reagált, hogy beszéljek a főorvossal és ő eldönti, hogy mi legyen. Próbáltam, kb ötvenszer minimum telefonon keresve. Nem értem el.

Így aztán beszéltem a körzeti orvossal, hogy ő kérjen tesztelést hivatalosan, a szabályok szerint ugyanis csak ő kérhet, ha bármiféle gyanúja lenne vagy szükségét érzi. Ő nem kért persze, azt mondta inkább várjuk ki a két hét karantént. Az, hogy a kórház nem tesztelte és így nem jönnek a gondozók, nem elég ok, meg amúgy úgysem fog tudni elérni senkit, hogy két hétig mi lesz így a gondozással az meg nem az egészségügy dolga, oldjuk meg mi.

Az ügyelet csak akkor hívhatna egy hivatalos tesztet, ha anyukám mutatná valamilyen jeleit a betegségnek, és már nem lenne elérhető a körzeti orvos. Elvetettem azt az átsuhanó gondolatfoszlányt, hogy nosza keltsünk hát pánikot, hazudjunk valami tünetet, végül is a kórházat mondhatnám olyan helynek, ahol lehettek Covid fertőzöttek, hátha akkor kijönnének.

Vagyis a hivatalos, társadalombiztosított „ingyenes” lehetőségek az előírtnak hitt tesztelésre jó pár órás telefonálgatás után bezáródtak.

Maradtak a fizetős megoldások.

Megkérdeztem a gondozó szolgálatot, milyen tesztet fogadnának el negatívnak a rendelkezések alapján. Mint megtudtam, erre nincsenek előírások, gyakorlatilag bármilyet, akár gyorstesztet is.

Elkezdtem a Google alapján hívogatni mindazokat, akik a PCR teszteket csinálják. Általában 3-4-5 nap múlva lett volna lehetőség a mintavételre és további 2-3 nap a labor. Nem is értették a felvetést, hogy aznapra vagy a hétvégére is szeretném, még ha van felára akkor is. A péntek ilyen szempontból a hét legrosszabb napja.

Volt olyan intézmény, a legdrágábbak egyike ráadásul, ahol az ügyfélszolgálatos csak úgy adott volna időpontot, hogy előtte folytassak le egy telefonkonzultációt náluk egy belgyógyásszal, hogy az orvos eldöntse milyen tesztre lenne szükség. Hiába mondtam, hogy anyukám egy napja jött ki egy belgyógyászatról és egy 6 oldalas zárójelentés is van róla, meg részletes laborleletek, ez nem volt elég. Persze közel 20e Ft lett volna a telefonos konzultáció díja. Mondtam, hogy nem kérek konzultációt, ha kell kifizetem a díját így is, de ne húzzuk vele az időt, mondják meg mikor tudnak kijönni. Nem mondták meg, ragaszkodtak a konzultációhoz, még az előtt, hogy időpontot adtak volna. Így aztán elköszöntünk egymástól.

Másutt sem jártam sikerrel, még a hétfői kijövetel is necces volt és általában 2-3 napot mondtak az eredmény elkészültére, mondván, hogy nagyon le vannak terhelve a laborok (mivel? ha alig van idehaza hivatalosan fertőzött és másokhoz képest kevesebbnek tűnik a végzett tesztek száma is számomra?).

Így aztán elkezdtem az ismerősöket kérdezgetni, ki tudna segíteni, kinek van ismeretsége a mintavevő, laboros körökben, vagy bármi egyéb hasznosítható tapasztalata.

Egy nagyon segítőkész ismerőstől szereztem egy doboz otthon, saját kezűleg is használható vérvétellel működő gyorstesztet. A magam részéről negatívnak minősítettem a saját és anyukám tesztjeit is, többet is csináltam és az eredményről készített fotókat el is küldtem a gondozó szolgálatnak, de hallván, hogy esetleg lehet(ett) az adott kórházban fertőzött, úgy döntöttem, hogy megcsináltatom a hivatalos nagy tesztet is. Így aztán, megint csak ismeretségen keresztül, nem hivatalosan, sikerült elérni, hogy hétfőn reggel le lesz véve a PCR minta és kedden estére meg is lesz valószínűleg a labor eredmény. Közben a gyorstesztből rendeltem 4 dobozzal, ez 4×25 db-ot jelent, aminek egy jelentős részét neki adományozom a gondozó szolgálatnak, mert semmi ilyenjük nincs, ahogy hallom.

A tapasztalatok szöges ellentétben állnak a kormányzati kommunikációval

Az esetünk alapján következő tanulságokat vélem levonni az ügyben:

– Az a közvélekedés, hogy a kórházból kijövőket minden esetben tesztelni kell (különös tekintettel az idős veszélyeztettekre) hamis, a kórház belső utasítása ezt felülírhatja. A kórház belső utasítása nem publikus és a vele együttműködni kényszerülő szervezetek sem ismerhetik, mint a mi esetünkben a gondozó szolgálat.
– A gondozó szolgálatoknak sincs hivatalosan fogalmuk arról, hogy az adott kórházban van-e fertőzött
– A körzeti orvosok, az ügyeletek mintha úgy állnának a dolgokhoz (valószínűleg a központi elvárásoknak köszönhetően), hogy a szabályok következtében inkább gátolják a tesztelést és a feltárást és mintha nem lenne érdekük a tesztek elvégzése továbbra sem, a szimptómák hiányában az erős gyanú vagy az erős lehetőség nem elég ok
– A házhoz jövő fizetős mintavétel és labor sem gyors megoldás egy olyan helyzetre, ahol az ember szeretné a vészhelyzet kialakulását elkerülni és legalább azt elérni, hogy ha pozitívnak mutatkozna később, addig is minél kevesebbeket fertőzzön meg.
– A hivatalos szervezettség egyszerűen rettenetes. Nincsenek egyértelmű szabályok, amire az egyszerű földi halandó felkészülhetne. Félnek a dolgozók, orvosok érdemi információt adni, ami akkor amikor nem lehet látogatni, szerintem igen súlyos gond. Amikor bejelentettem a gondozó szolgálatnál, hogy lehet majd megint jönni anyukámhoz, mert 2 nap múlva otthon lesz, akkor ezt telefonon kellett megtennem, és senki nem hívta fel a figyelmet arra, hogy a kórháztól muszáj a tesztelést kérni, mert csak negatív teszt esetén folytatják a gondozást azonnal. Ez csak akkor derült ki, amikor már otthon volt és vártuk, hogy jöjjön a gondozó. Az egészségügy különböző szintű szereplői között az együttműködés inkább véletlenszerűnek, mintsem bármilyen szinten szervezettnek mondható.
– Számomra felfoghatatlan, hogy egy tüdőgyulladás gyanújával is, sürgősséggel bekerült 81 éves idős hölgyet, aki önellátásra képtelen, hogyan lehet a kiadáskor nem tesztelni???? Miféle szakmai vagy anyagi jellegű meggondolás lehet e döntés mögött? Ha ennek a „spórolás” az oka, akkor miért nem kérdeznek meg engem, vagy a beteget is akár, hogy vállaljuk -e ennek a költségét, mivel ők nem látják indokoltnak? Tőlem várja a hazai egészségügy, hogy egy kórház osztályvezető főorvosának véleménye és a gondozó szolgálat elvárásai között el tudjam dönteni, hogyan kell értelmezni a (nem publikus) rendelkezéseket és felkészüljek rájuk?
– Egy teszt kórházi költségének „megspórolása” igen rövidlátó hozzáállás, hiszen, ha kiderül, hogy mégis pozitív volt az, akit a kórházban nem tesztelve adtak ki, akkor az ő és az általa esetleg megfertőzöttek kezelésének költsége nagyságrendekkel többe fog kerülni, mint egy teszt került volna.
– Az egyedülálló idősek, akiknek nincs segítségük a család vagy a rokonság részéről, gyakorlatilag reménytelenül magukra vannak hagyatva. Ha a mentővel történő hazaszállításra várakozást is ideszámítom, kb 2 munkanapon ment el arra, hogy úrrá legyek a helyzeten. Százas nagyságrendű telefonhívást bonyolítottam, autóztam kb 50-60 km-t a városban és órákat töltöttem az internetes kereséssel. Kizárt, hogy ezt egy idős ember éppen kikerülve a kórházból egyedül meg tudta volna csinálni.
– Ennyi erőfeszítés után is csak az ismerősök segítségével sikerült legalább gyors teszthez jutnom és egyáltalán valahogy megszervezni azt hogy legyen PCR teszt is.
– A hosszú mentős várakozás miatt fizetős magán mentős szállítást és a PCR tesztelés várható költségét, plusz a gondozók kijövetelének hiányában igénybe vett más fizetős gondozási lehetőséget is ideszámítva kb 100 ezer forintomba fog kerülni, hogy a kórház szerint nem kell tesztelni.
– Vagyis azért, hogy meg legyen esetleg „spórolva” a kórház költségvetésében a teszt közvetlen és közvetett költsége, ezért nekem a „spórolás” sokszorosát kell kifizetnem és elveszíteni minimálisan két munkanapot az életemből.
– A kórházi személyzet, orvosok és a gondozó szolgálat hozzá állása példaértékű, maximálisan segítőkész mindenki és csak a legnagyobb elismerés hangján tudok róluk beszélni, anyukám sokkal jobb állapotban jött ki, mint amilyenben bevitték. Ezt itt is köszönöm minden közreműködőnek. (borsod24.com)