Bár kétségtelenül nem rázta meg a világot, hogy Ön lemaradt a Karinthy-gyűrűről, az Ön számára azonban lehet fontos, hogy reparálják a sérelmét!
De ennyire?

Galla úr, az a helyzet, hogy az Ön kolduló műveletsorozata több szempontból is kritika alá esik.

Magánügy, hogy Ön, a kilincselésével/kérincsélésével végtelenül szánalmas módon megalázkodik a hatalom előtt, ezzel a humorista tízparancsolatának legelső pontját sérti. Hogyan nevettethet és nevethet ki egy politikai kurzust az, aki alamizsnáért könyörgve kopogtat a hatalom ajtaján?

Önnek humoristaként sikerült teljes mértékben hiteltelenítenie magát!

Magánügy, hogy Ön olyan körülmények közt kívánja kicsikarni az elismerést, mely körülmények közt a legkíválóbb művészek, írók, általában társadalmi-közéleti szereplők arra büszkék, hogy kihagyják őket a díjazottak közül.

Magánügy, hogy Ön olyan elsimerésben kíván részesülni, mely elismerés most már, a díjazottak névsorát figyelve inkább selejtező csopornak tűnik, mivel nem a tehetség, a teljesítmény, hanem, klasszikus kontraszelekcióval a politikai lojalitás és a hatalomnak hasznot hajtás a kiválasztás egyetlen szempontja. Gondolok itt elsősorban a Bagi-Nacsa duóra. Velekük óhajt egy brancsban szerepelni?

Ez mind az Ön magánügye, és mint ilyen, legföljebb sajnálatot válthat ki a szemlélőból aziránt, hogy hogyan süllyedhet valaki ilyen mélyre.

Közügy azonban, hogy Ön a potentátokat zaklató, elismerésért könyörgő leveleivel és siránkozásával lejárat mindenki mást is, aki nem a hatalom kegyeltje, és a hatalomnak ugyan kiváltképp tetsző, mégis nagyon rossz példát mutat a közembernek is, aki adott esetben tehetetlenségében, fontos, esetleg létkérdésben próbálna magának befolyásos támogatót szerezni, mint annak idején a Kádár-Titkársághoz, vagy régen és most a tévé nyilvánosságához fordulók.

A Bizottságot, Orbánt és most már Ádert is kétségtelenül mély elégtételllel tölti el, hogy a művész úr, szuverén alkotó, porig alázkodik előttük! Hiszen ez a céljuk mindenkivel! Meg kell szerezni nekik ezt az örömöt?

Egyéni megítélés kérdése, de szerintem magára valamit adó ember ettől a rezsimtől nem kér, sőt el sem fogad semmilyen elismerést!

Mivel mégis fontos Önnek, javaslom, hogy próbálja beszerezni a gyűrűnek egy hamisított originál példányát az Ecserin (feltéve, ha még üzemel).
Narkó, lőfegyver, lopott autóalkatrész mellett sokan szereztek ott diplomát, nyelvvizsga-bizonyítványt, személyi okmányokat is.
Amennyiben az Ecseri már bezárt, vagy sima, mezítlábas lengyel bazárrá alacsonyodott, esetleg próbálkozzon a kínaiaknál. Ötezer éve kereskednek, nyilván ilyesmivel is szolgálhatnak!

Csak okulásul említem Önnek, hogy a Melbourne-i utcákon "közadakozásból élők" egyáltalán nem kéregetnek.
Mindenféle, a helyszínen készült tárgyakkal, origamival, lufi-kötözéssel, pálcika-emberek, marionett-figurák előálításával foglalatoskodnak, vagy zenélnek, és a többi.
Vagyis nem alamizsnát várnak el, hanem, legalább pro forma csereüzletet kínálnak.
Mennyivel kevésbé megalázó ez a módi! Önnek is javaslom, hogy dolgozzon új produkciókon.

A New York-i koldusok méltósággal végzik létfenntartó munkájukat.
Jó napot kívánnak, mindenkitől egyszer kérnek, ha nem kapnak, szép napot kívánva békén hagyják a delikvenset.
Nem nyomulnak, nem vegzálnak, nem levakarhatatlanok, nem erőszakoskodnak, mint a hazai születésű kollégáik, vagy a Romániából Pestre importált bérkoldusok. Vagy mint Ön.