A méltán világhírű filozófus-szociológus társadalomtudós rövidke írását ("Zavar a magabiztossága azoknak, akik erősebb beavatkozást követelnek az ukrajnai háborúba a német kormánytól!") a Mérce közli.

Bár ne tette volna! Pontosabban: bár Habermas ne írta volna meg!

Sajnálatos ennek az embernek a szellemi hanyatlása, mely már évekkel ezelőtt tetten érhető volt, amikor 2014-ben Orbán államberendezkedését "irányított demokráciának" keresztelte el, mely eleve értelmetlen fogalmi önellentmondás, ráadásul csak azt bizonyította, hogy Habermasnak a legcsekélyebb fogalma sincs arról, mi történik valójában Magyarországon.

Sajnálatos, mert egyrészt egy hatalmas és értékes életmű össz-színvonalát, a szerző imázsát rontja, főként pedig azért, mert a világon, de legalábbis Európában ikonnak számító Habermas megnyilvánulásai mindig nagy figyelmet kapnak/élveznek, és pusztán e név kritikátlan elfogadást és emiatt tévutat generálhat, legalábbis a felületesebb olvasóban.

Ez az írása a tömény értetlenség és értelmetlenség tárháza, mely lényegileg nem szól másról, mint amiről már maga az írás címe is, azaz:

-ne keveredjünk háborúba Ukrajna miatt Oroszországgal,

-ne presszionáljuk a német kormányt határozottabb fellépésre,

-tárgyalás, tárgyalás bármilyen más lépések helyett,

-főleg azonban inkább várjunk ki, majd (a konzervatív-liberális) Macron közbelép, és véget vet a konfliktusnak!

Hát kérem!

1./ Háborúba bonyolódni Oroszországgal senki nem akar! Ez föl sem merült! Ezért ez ellen érvelni teljes mértékben fölösleges időpocsékolás!

2./ A német kormány igenis sokat hezitált azon, hogy milyen mértékben bonyolódjon bele ebbe a konfliktusba, és igenis erőteljesen nógatni kellett a harminc éve rozsdásodó, volt NDK PSZH-k és egyéb hadfelszerelések helyett érdemi fegyverszállítások, és az orosz oligarchák jachtjai lefoglalásánál komolyabban vehető embargók ügyében.

3./ Mellesleg Zelenszkijen kívül, akit válaszra sem méltatnak, az ENSZ-főtitkártól Ursula von der Leyenig, Scholzig, Biden külügyminiszteréig, Macronig, Johnsonig, Bennettig, Erdoğanig minden szóba jöhető, valamit számító politikai tényező tárgyalni, közvetíteni próbált, még hozzá a legminimálisabb eredmény nélkül.

4./ Habermas lényegileg a fal-, az alibi-, azaz a semmilyen beavatkozás mellett teszi le a voksot.

Nem más ez, mint bölcsességnek álcázott defetizmus, a "kivárásnak" nevezett időhúzás, melyet a hanyatló Róma utolsó császáraitól Chamberlainig oly sokan eljátszottak, mintegy "felhívással a keringőre" mást sem bizonyítva, mint, hogy gyengék, és nem képesek megvédeni magukat se, nem hogy másokat.

4./ Ráadásul mire vár? A "konzervatív-liberális" Macronra, aki se nem konzervatív, se nem liberális, legfeljebb Le Penhez képest, ráadásul már próbálkozott. És ki is derült, ami sejthető volt: hogy nem tud többet elérni Moszkvánál, mint bárki más földi halandó!

Jobb lenne, ha Habermas végre megülne a szakadozó-foszladozó babérjain, és hallgatna! Mindenki más mellett elsősorban ő maga határozottan jobban járna!