Ezer láncot vetnek nyakadba, melyek mindegyike egy világi törvény, vagy egy hitbéli elvárás. Ha ezek közül ledobsz magadról párat, akkor törvényt, vagy hagyományt sértesz. De ha nem sértesz törvényt, vagy hagyományt, meg sem tudsz élni. Így van kitalálva.

Ez már nem az az ország, amibe beleszülettél és nem az az Isten, aki neked életet adott, elhiheted. Amióta élek csak azt látom, hogy ahányan vezették ezt az országot, annyiszor rabolták ki. Így valóban ma nem lehet ugyanaz, mint amibe születtem. Tök mindegy, hogy kommunizmus volt, vagy más, a rablás elvei nem változtak, csak a fokozatok.

Isten szerető, gondoskodó volt, amíg ketten voltunk. De ahogy templomba, majd mecsetbe jártam, később teológus lettem és egy teljesen más Istenről lett tudomásom. Egy olyanról, aki nem Ő. Egy mindig a politikai rendszerrel azonosulni tudó Istent volt szerencsém megismerni, aki csak akkor szeret engem, ha én is szeretem az adott rezsimet.

Mi a fenének hívjátok akkor ezt szekuláris világnak, ha mégis ilyen nagy az összefonódás? Országod és Istened manipulálói bűnözők, akik elmagyarázzák neked, mi a bűn. Elég furcsa, de igaz. Ha meg valaki rájön a turpisságra, kiugrik a rendszerből, saját lábra áll és sikeresen szegi meg a törvényt, akkor két választása van. Vagy meghívást kap az egyik csapatba lent vagy fent, hogy velük bűnözzön nagyban, vagy hoppá! Bukovári!

Megcsömörlöttem. Kivonultam ebből is, abból is. Bejártam a világot és láttam, hogy a helyzet sehol sem jobb. Végül maradtam a könyveknél, ahol megtaláltam azt az Istent, Aki életet adott és azt a lelkületet, mellyel világpolgár lehetek. És tudjátok hol van az a világ, ahol ezt a polgárságot élvezhetem? Magamban. Mert ott belül szabad vagyok. Ti is szabaduljatok fel a sok lánc alól, amit országod és Istened manipulálói kivetnek rád. Ha már kiestél a javak privatizációjából, legalább a saját lelkedet privatizáld Te, amíg más le nem nyúlja. Azt hiszed viccelek?

Tudjátok meg, hogy az Evilági élet csupán játék, szórakozás, tündöklés, kérkedés köztetek és versengés vagyonban, gyermekekben. Ez olyan, mint az eső, minek (gyorsan előbújó) növényei lenyűgözik a szántóvetőt, de ha jön a szárazság, látod elsárgulni azt, majd porladó kóró lesz. A Túlvilágon szigorú büntetés jár (az azt érdemlőknek) és Allahtól jövő Megbocsájtás, megelégítés (az azt érdemlőknek). Az Evilág csupán az ámítás hatalmának megtévesztése. (Korán 57:20)