h i r d e t é s

A mai erkölcsi magatartás nem racionális, nincs közvetlen magánhaszna

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

A mai erkölcsi magatartás nem racionális, nincs közvetlen magánhaszna

2018. augusztus 10. - 10:36

 

A mai, tudománynak nevezett „elmezavar” elválasztotta a valóságot minden, benne megvalósítható, emberi, szolidaritási és humánus céltól! Mert ezek nem „racionálisak.”

Forrás: pxhere.com

A tudomány „semlegesítése” az erkölcstől, a gyalázatos, önző emberi célok szolgálatába állította az értelmet!  A természet matematikai leírása, ami elvezetett a természetnek matematikai, fizikai, tudományosan egzaktnak, pontosnak, azaz ellenőrizhetőnek tekinthető elméletekkel történő leírásához és igazolásához (verifikáció)!

Elválasztotta az igazat a jótól, a tudományt az etikától, ezek nem objektív valóságok, egzakt tudományos, matematikai, vagy egyéb metodológiával nem írhatóak le.

Bárhogyan is határozza meg ma a tudomány a természet objektivitását és részeinek kölcsönviszonyait, „cél-okok” tekintetében tudományosan a „célok” a természetben nem létező dolgok!

Kivéve, ha a teológiához, a dogmatikához fordulunk, ahol minden természeti jelenséget az ember számára, mint célt, teremtette a szellem, az Isten. De ez már régen túlhaladott szemlélet ahhoz, hogy bármire is hasznunkra lehetne.

Bármilyen konstitutív is az ember szerepe a megfigyelés, a mérés és a számítás, a megismerés területén, tudományos szerepében nem léphet fel etikai, esztétikai vagy politikai személyiségként!.

A filozófiai és tudományos gondolkodás kezdete óta fennállt a feszültség egyfelől az Ész, másfelől az alávetett népességnek a szükségletei és vágyai között (s e népesség az Észnek objektuma volt, csak elvétve szubjektuma).

A „dolgok természetét”, a társadalom természetét is ideértve, úgy definiálták, hogy tökéletesen racionálisként nyert igazolást az agresszió, a kegyetlenség, sőt az elnyomás.

A Logosz és az Érosz egysége már Platónnál elvezetett a Logosz elsőbbségéhez. Később azután el is szakad a Logoszt és Éroszt összekötő gyenge ontológiai szál, s a tudományos racionalitás lényegileg semlegesként alakul ki. Bármi felé törekedjék is a természet (az embert is beleértve), csak az általános - fizikai, kémiai vagy biológiai - mozgástörvények értelmében lehet tudományosan racionális?

Ezen a racionalitáson kívül az ember értékek világában is él, az értékek pedig, az objektív valóságból kiemelve, attól elválasztva, szubjektívvé lesznek.

Úgy tűnik, az egyetlen mód, ahogyan némi elvont és ártalmatlan érvény megmenthető számukra, a metafizikai szankcionálás (isten és természetjog).

Ez a megállapítás azonban nem igazolható és ezért nem valóságosan objektív.

Lehet, hogy az értékek (erkölcsileg és szellemileg) magasabb méltósággal bírnak, de nem valóságosak, s ezért a valóságos életvitelben kevesebbet számítanak! Annál kevesebbet, minél inkább a valóság fölé emelik őket.

Ugyanez a „valótlanság” minden olyan eszmét érint, amelyek természetüknél fogva nem igazolhatóak tudományos módszerekkel. Ám éppen objektivitás-hiányuk teszi őket a társadalmi kohézió tényezőivé. A humanitárius, vallási és erkölcsi eszmék csupán „eszmeiek”; nem zavarják túlságosan a kialakult életmódot, s nem fosztja meg őket érvényüktől az, hogy az üzlet és a politika napi szükségletei által diktált viselkedés ellentmond nekik.

Ha a Jó és a Szép, a Béke és az Igazságosság sem ontológiai, sem tudományos-racionális feltételekből nem vezethetők le, akkor logikailag nem tarthatnak igényt általános érvényre és megvalósulásra. Ezeknek az eszméknek a tudománytalan jellege végzetesen gyengíti a fennálló valósággal szembeni oppozíciót, az eszmék puszta eszményekké válnak, s konkrét kritikai tartalmuk az etikai vagy metafizikai atmoszférába menekül.

Paradox módon azonban az objektív világ, amelyből csak kvantifikálható minőségek maradtak meg, objektivitásában mindinkább a szubjektumtól függővé válik. A mai tudományfilozófia egyes koncepcióiban a fizikai tudomány minden anyaga oda tendál, hogy matematikai vagy logikai relációkban oldódjék fel. Úgy látszik, maga a szubjektummal szemben álló objektív szubsztanciának a fogalma hullik szét.


 

h i r d e t é s

h i r d e t é s

betöltés..