A Monarchia katonája című könyv egyrészt hiánypótló a diákok számára, valamint az I. világháború történései iránt érdeklődőknek, másrészt illeszkedik a XIX–XX. század tábornokai elnevezésű életrajzi művek sorába. Ugyanakkor nem csupán életrajzi „adathalmaz”, hanem mindenki számára érthető hadtörténeti szakmunka és korrajz, amely részletesen és érthetően leírja az I. világháború egyes arcvonalszakaszainak történéseit, ahol éppen Schamschula Rezső tábornok seregteste harcolt.

Az Osztrák Császárság Mähren (Morvaország) tartományából, származó Schamschula család az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után telepedett le Magyarországon, ahol Rezső apja állami (császári) szolgálatba állt, csakúgy, mint a később ízig-vérig magyarrá lett fia is. Schamschula Rezső, aki a háború kitörésekor már tábornok és dandárparancsnok, későbbi szakaszában pedig hadosztályparancsnok volt, eltérően az osztrák–magyar seregtestparancsnokok többségétől, a legtöbbször nem a hátul berendezett vezetési pontokról, hanem a csapatok körleteiből, az első vonal közeléből irányította a parancsnokait, s kritikus helyzetben nem egyszer maga vette át tőlük a harcvezetést. Előfordult, hogy megsebesülve is tovább vezette a harcot.

Kajon Árpád és Suslik Árpád kutatómunkájának, valamint a tábornok unokájának, Schamschula György családi emlékeinek eredménye az a könyv, amely egyszerre általános és egyedi, érdekes és tudományos. A kötet egyrészt megemlékezik a kiemelkedő tábornokról, emellett emléket állít a magyar katonának, aki helyt állt a hazáért a mindennapi életben, a kiképzésben, ezer veszély közt a fronton, esküjéhez híven teljesítve kötelességét.

A tábornok életútján keresztül az olvasó képet nyerhet a korabeli magyar társadalom mindennapi életéről, tagjainak lehetőségeiről, problémáiról, anyagi hátteréről, mentalitásáról s a velük szemben támasztott állami és társadalmi elvárásokról.

A könyv elkíséri a „Schamschula-honvédeket” először a galíciai, majd a kárpáti (hegyi), végül délnyugati (olasz) hadszíntérre.

„Testközelből” ismerhetjük meg útjukat az orosz frontról az olasz frontra, majd a hadifogság poklát. A kötet érzékletesen mutatja be a győzelmes előrenyomulásra felkészített osztrák-magyar hadsereg időnként kaotikus állapotokat tükröző visszavonulását, és azt is, hogy az emberveszteségek jelentős részét valójában a magyar katonák számára szokatlan időjárási viszonyok és az egészségügyi gondok, járványok okozták.

Schamschula Rezső tábornok személyén keresztül megtudhatjuk, hogy az I. világháború kitörésekor még lelkes, a frontszolgálatra gyakran önként jelentkező emberek hogyan váltak kimerült, csalódott, reményvesztett, egyre nehezebben kezelhető katonatömeggé a háború utolsó időszakára.

Az olvasmányos leírásokat, az új kutatási eredményeket még szemléletesebbé teszik a szövegközi ábrák, korabeli harcvázlatok.

A klasszikus hadtörténeti munka a Magyar Napló gondozásában jelent meg.