Az 1908-ban Ausztriában született Otto Skorzeny (képünkön) afféle náci legendának számított, akit az amerikai és a brit katonai elhárítás „Európa legveszélyesebb emberének” nevezett, és akiről a Háárec leleplező cikkéig senki sem gyanította, hogy éveken át az izraeli hírszerzés egyik legértékesebb ügynöke volt.

Önként csatlakozott az SS-hez

Huszonhárom évesen, 1931-ben lépett be a náci pártba, majd a háborúban önként csatlakozott Hitler személyes SS testőri egységéhez, s kommandós tisztként harcolt – írta a Háárec. 1943 szeptemberében zajlott le egyik legmerészebb küldetése, Benito Mussolini olasz diktátor kiszabadítása, amely után Adolf Hitler órákon át személyesen beszélgetett vele, és lovagkeresztet kapott. Őt küldték 1944 szeptemberében Budapestre egy kommandós egység élén, hogy a kormányzó fiának elrablásával megakadályozza Horthy tervét Magyarország kiugrására a háborúból.

1944-ben egy százötven fős, angolul jól beszélő német egységet szervezett, amelylyel amerikai egyenruhákban a frontvonalak mögött támadták és zavarták a szövetséges katonákat, amiért a háború után két évig kihallgatták és bebörtönözték, de 47-ben megszökött. Később Francisco Franco tábornok Spanyolországában telepedett le, de dolgozott az argentin Juan Peron miniszterelnök tanácsadójaként és az egyiptomi kormánynak is.

Kellett egy náci

A náci háborús bűnösök elfogását is végző Moszadnál előbb megölésére, majd beszervezésére dolgoztak ki terveket, ugyanis a hatvanas évek elején szükségük lett egy bennfentesre, aki kapcsolatba tud lépni az egyiptomi rakétaprogramban dolgozó német tudósokkal. Olyan nácit kerestek, aki merész, elszánt, és számíthatnak a titoktartására. A Moszad egyik korabeli vezetője,

Dzsó Raanan – eredeti osztrák nevén Kurt Weismann – szervezte be 1962-ben Spanyolországban.
Skorzeny azt kérte, hogy szolgálataiért cserébe vegyék le a nácivadász Simon Wiesenthal listájáról. Ezt a Moszad megígérte neki, és amikor Wiesenthal nem volt hajlandó rá, egy hamis levéllel igazolták az alku létrejöttét. A Moszad mégis állta a szavát, mert 67 évesen, 1975-ben Madridban rákbetegség miatt bekövetkező haláláig Skorzenyt soha nem háborgatták háborús múltja miatt.

Beszervezése után Skorzeny Tel-Avivba repült, ahol tárgyalt a szervezetet vezető Iszer Harellel, és még a Jad Vasem Holokausztmúzeumba is elvitték. Első misszióján, Egyiptomban összeállította az Izrael ellen készülő rakétaprogramban dolgozó német tudósok listáját. Az izraeli titkosszolgálat meg akarta félemlíteni a német szakembereket, hogy ne dolgozzanak Egyiptomnak, mert attól tartott, hogy egy sikeres rakétaprogram a holokauszthoz hasonló veszélyt jelenthet a fiatal zsidó állam számára. Skorzeny egy levélbombával Egyiptomban megölt öt embert, mire a német tudósok nagy része hazamenekült. Alig két éve rabolták el Argentínában a zsidók megsemmisítésében jelentős szerepet játszó Adolf Eichmannt, és a német tudósok tartani kezdtek attól, hogy Izrael bosszút áll munkájukért.

A Heinz Krug nevű rakétaszakértő éjszakai fenyegető telefonok hatására védelmet remélt Skorzenytől, és egy találkozót kért a volt náci kommandós tiszttől. 1962. szeptember 11-én egy München melletti erdőben maga Otto Skorzeny lőtte le. Az akciónál jelen volt és a nyomok eltüntetését végezte többek közt Jichák Samir, Izrael későbbi miniszterelnöke is, aki akkoriban a Moszad különleges műveletekre szakosodott különítményét vezette.

Újabb részletekre derül fény

Az információk napvilágra kerülését követően a Bild című német lap előszedte Otto Skorzenynek a német szövetségi hírszerző szolgálatnál (BND) összeállított aktáját. Ebből pedig arra derült fény, hogy Hitler kedvence a Moszad által Argentínában elrabolt Adolf Eichmann náci háborús bűnös kiszabadítását is tervezte mielőtt elszegődött az izraeli hírszerzéshez.

A Bild szerint egyébként a BND-nél több száz oldalnyi irat keletkezetett Otto Skorzenyről. E dokumentumok alapján 1948 nyarán szökött meg egy darmstadti internálótáborból, ahová az ellene háborús bűncselekmények gyanújával indított eljárás idejére helyezték, és 1949 végén menekült el Spanyolországba. A Franco-diktatúra katonai vezetőivel szoros kapcsolatokat alakított ki, egyebek között arról tárgyalt velük, hogy miként lehetne áttelepíteni Spanyolországba nagyjából 200 ezer embert, többnyire egykori SS-tagokat, ha a szovjet csapatok esetleg Németország egészét megszállnák. A volt SS-tiszt 1951-től spanyol nevet és útlevelet használt, spanyol kormánytisztviselőnek adta ki magát.

Aktív élet emigrációban is

A BND egy 1954. szeptemberi keltezésű feljegyzése alapján a nyugatnémet hírszerzők úgy értesültek, hogy Otto Skorzeny egy illegális uránkereskedelemmel foglalkozó szervezetet vezetett, amely a háború vége felé a náci Németországban előállított urán értékesítését végezte. A dokumentum szerint a nukleáris fegyver készítésére is alkalmas anyagot 1953 tavaszán még az akkori NSZK területén tárolták.

Az iratokból az is kiderül, hogy Otto Skorzeny rendszeres résztvevője volt egykori SS-tagok nemzetközi találkozóinak, egy 1961 elején készült jelentésben pedig az áll, hogy amikor Adolf Eichmannt a Moszad elrabolta és Izraelbe szállította, egy, az SS flamand dandárjának és titkosszolgálatának (SD) több egykori tagjából álló csoport „nagyon konkrét megbeszéléseket” kezdett arról, hogy miként lehetne kiszabadítani Eichmannt. Ezeket a megbeszéléseket Otto Skorzeny vezette, aki akkoriban főleg Észak-Írországban élt. A terveket végül „áthidalhatatlan nehézségek” miatt ejtették – idézett a Bild a BND anyagaiból. Szűk másfél évvel később Otto Skorzeny a Háárec szerint a Moszad szolgálatába állt.

Otto Skorzeny egyébként Lebe Gefährlich! (Élj veszélyesen!) címen kiadta emlékiratait elsősorban a második világháborúban játszott szerepéről, de ebben nem említette meg sem a zsidók elleni valószínűsíthető bűntetteit, sem a Moszad oldalán végzett munkáját.

kronika.ro