h i r d e t é s

A munka, mint szenvedés?

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

A munka, mint szenvedés?

2018. október 09. - 17:50

 

Nyelvészet, etimológia a politikai sovinizmus szolgálatában!

Forrás: pxhere.com

Sok mindennel foglalkoztam már, nyelvészettel alig. Most megpróbálom, elnézést kérve az olvasótól, amatőr eszmefuttatásomért. Azért teszem, mert fontosnak érzem a probléma felvetését!

Nem szakembernek furcsa lehet ezeknek a tudományoknak és a politikai önigazolásnak a kapcsolata. Pedig annyira egyszerű, hogy én is, mint laikus, megértette, amikor Ungváron találkoztam régi ismerősömmel és a különböző vegyes lakosságú települések elnevezéséről beszélgettünk.

Tudni kell, hogy ismerősöm, akivel még a szovjet időkben, Leningrádban ismerkedtem meg, (most éppen újra Szentpétervár), diákszokás szerinti, hétvégi vodkázás közben harciasan kiállt amellett, hogy ő nem ukrán, származása ellenére sem, hanem szovjet ember. Tudvalevő, hogy ilyen, mint etnikum nem létezett, mint Nyugaton belga sem létezik, de nem folytatom, nem szeretnék eltérni nagyon a lényegtől.

Most, egykori diáktársam, egyetemi tanár, olyan ukránná vedlett, hogy azt még a hazai szittya fideszes főemeberek is megírigyelnék, nem említek neveket, nem érdemelnék meg.

Szóval beszélgettünk nyelvészetről, konkréten Munkács város neve került szóba, ami most Mukacsevo. Mondom, hát igen, hasonlít a név a magyar kiejtésre, de mégis csak más.

Kifejtette részletesen, hogy a magyar elnevezés, a „munka-cs”, lényegében nyelvtörténeti (fogalmi, etimológiai) szempontból ugyanaz a fogalom, mint most a névben található ősi, szláv szó illetve fogalom: a múka szláv eredetű szó. Mondom én, viccre fogva a dolgot, szellemes analógia, hiszen a magyarok, mint általában az emberiség jeletős része a munkát gyakran a szláv Múka fogalommal azonosítják, érzelmileg mindenképpen.

Ugyanis a szláv nyelvekben a Múka: kínt, szenvedést jelentő szó. A munka szóval formailag összhangzik!

Így lesz a magyar munka szóból, fogalomból eredeti szláv nyelven kínlódás, szenvedés.

Nem is rossz, mondom, sokszor valóban a munka nem jelent mást mint szenvedést.

Azonban sántít ez ügy, mert ha Munkács nevében a Múka szláv szó található, ebben az esetben előbb volt a Múka, (kín, szenvedés) mint a magyar nyelvben a Munka, tehát, eredeti ukrán városról van szó.

Lehet, bonyolult ez az érvelés, de inkább vicces!

Akkor is, ha több szakirodalmi tanulmány jelent meg arról, hogy a magyar elnevezések későbbiek, mint az ukránok. Következésképpen semmi közünk a városhoz, tulajdonjogilag és történelmileg egyaránt.

Azon gondolkoztam hazafelé, vajon mikor jut eszébe a Szlovák Tudományos Akadémiának, hogy dunántúli településekre igényt tarthatnak, mint mondjuk Csornára, ami színtiszta szláv szó, akár Visegrád is szóba jöhet, mint szlovák város? Arról már nem beszélve, hogy mondjuk a Felvidéken Nové Zámky vagy Érsekújvár a régebbi elnevezés. Tartok tőle, hogy nem az elnevezésekkel van itt a baj, hanem egy korlátolt, nemzeti, nacionalista, ma már lassan idejétmúlt világszemlélettel. Akkor is tartom magam ehhez az állásponthoz, ha a mai nemzetállamok erőltetett megtartása maffiaháborúk középpontjává válik. Semmi értelme, mert ha van történelem és annak Istennője, maga fogkja eldönteni, hogy az emberi butaság, személyes érdekek, vagy az emberiség sorsa fontos. Igaz, nem tudom, hogy ő, a történelem istennője milyen nemzetiségű.

Vannak itthon újságírók, akik beadagolnák a magyar televízión keresztül az istenadta népnek, hogy Kleó, (Klió) még a Naprendszer keletkezése előtt is magyar volt.

Ez persze már más lapra tartozik, mint az etimológia, vagy a lingvisztika politikai szűk politikai érdekek iránti vonzalma.

Nem is a tudományé, inkább a tudományt képviselő „piacorientált” zavaros gondolkodású, de jól megfizetett tudósoké.

Őket kell tisztelni a kedves közvéleménynek. eszi, nem eszi, nem kap mást.

Szóval megtanultam, a magyarok, amikor dolgoznak, ukrán szemléletben kínlódnak. Van ebben is olykor igazság, csak semmi köze a nyelvtudományokhoz.


 

h i r d e t é s