Ceglédi Zoltán jegyzete

Legyen kedves a politika tervezni, felkészülni, előre gondolkodni.

Tény, hogy lassan egy éve Magyarországon előbb egészében, majd felsőbb részeiben, de megszűnt a közoktatás. Nincs. Az állam nem látja el ezt a feladatát, odadobta a diákoknak, szülőknek, és a lelkiismeretesebb tanároknak. Ezek a szereplők pedig kármentésben vannak, dicséretes, helyenként hősies módon, de ami ekkor történik, az nem közoktatás. Nem, mivel nem iskolában, nem korosztályi csoportban, nem személyes jelenléttel valósul meg.

Mindez pedig azt jelenti, hogy van itt egy növekvő restancia, egy közelítő humánkatasztrófa, hogy tudniillik komplett generációktól vettek el valamit, amire az egészséges, teljes és sikeres élethez szükségük lenne.

Vártam, vártam, hogy erről majd a szakpolitikusok beszélnek, legkésőbb a tavaly őszi újabb, részleges iskolazár után; elméletileg az ellenzékben is elég magas polcon vannak oktatáspolitikusok, de nem. Nyilván az a fontosabb, hogy zalakettőben kivel mérkőzzék majd tizennégy hónap után Manninger Jenő. Mindenesetre szívesen veszem, ha a mai cikkem után kiderül, hogy ó, nagyon is dolgoznak ezen, és sokkal több, sokkal jobb ötletük van. Addig is elmondom, mire gondoltam.

Ha bármely párthoz aktuálisan közöm lenne, akkor azt a blikkfangos elnevezési javaslatomat kéne leverniük, hogy Nagy Őszi Diákmentő Program. Tényleg ez a lényege ugyanis. Annyi kiegészítéssel rögtön, hogy ha az ellenzék nem rettegne annyira a pedagógus szakszervezetektől, akkor már rég azzal bombázná a kormányt, hogy mi a terve annak a tavaszi félévvel, milyen számok mellett mit enged vagy sem a középiskolákban (illetve az egyetemeken). Ebben az esetben ugyanis lehetne azzal számolni, hogy esetleg még a nyár előtt lesz valódi oktatás is, ehhez kapcsolódó prompt feladatokkal. Ami viszont biztos, hogy ősztől nem egy hétköznapi tanév veszi kezdetét. Már most el kellene kezdeni készülni rá, ugyanis dupla-tripla feladatokat hoz majd. Mondok pár fontosabbat.

A lehető legszélesebb körű állapotfelmérés

Gondoljunk bele: kiskamaszok tömegei lehetnek ősszel, akik közel egy évre eltűntek minden hivatalos és szakértő szem elől. Nem látta őket a testnevelő, miközben nőttek tíz centit, ülve és beltérben töltöttek hónapokat, így lép, úgy tartja magát, ami egy tornaórán azonnal feltűnt volna, míg az otthon udvari tornaszerű karlengetés során senkinek és sehogy. Nem látta iskolaorvos, és talán másféle sem, ha szegényebb a sora, nem tudjuk, nem kell-e neki szemüveg vagy lúdtalpbetét. Nem tudjuk, mit evett. És gyerekpszichológus sem látta, holott a be- és összezártság hónapjai után biztosan kéne beszélnie valakivel. Továbbá minden tantárgyból fontos lenne egy aktuális kép arról, hogy az egyes diáknak mit sikerült a képernyő mögött megtanulni, elfelejteni, félreérteni.

Célzott felzárkóztató és fejlesztő programok

Ezzel is elsősorban az oktatási kormányzatnak, annak hiányában és kritikájaként pedig az ellenzéknek kellene előállnia. Újra egy osztályba, egymás mellé ül le kéttucatnyi olyan gyerek, akik az elmúlt időszakot nagyon különböző viszonyok közt, különböző „házi oktatásban” töltötték. Nagyon fontos lenne már most kidolgozni azokat a programokat, amelyek talán egy kegyelmi későtavaszi iskolai oktatáson, de legkésőbb ősztől megmentik és szintre hozzák a lemaradókat.

Hibrid módszerek egységesítése és stabilizálása

Nyomás alatt, kényszerből kezdtek online oktatni és tanulni az érintettek, és hősies a küzdelem, amit a diákok és szüleik folytatnak azért, hogy tartani tudják a lépést. Ha ősszel megint normálisan, azaz az iskolákban folytatódik az oktatás, akkor immár nyomás nélkül, de annál nagyobb felelősséggel kell nekilátni a valódi digitális oktatás kereteit kiépíteni. Maradjon a rutin része egy-egy hibrid megoldás – azért is, mert előfordulhat még egy hetedik hullám a tadzsik mutáció miatt, de inkább azért, mert a jól alkalmazott online megoldás segít a hátrányok csökkentésében, az oktatás eszközkészletének bővítésében. Erre fejlesszék az iskolai felszereléseket, a diákok eszközeit és a tantervet is! Emellett őszre az eddig esetleg spontán szülői együttműködéseket is érdemes formalizálni és segíteni.

No és a felsőoktatás?

Hát mondjuk lehetne a pompás modellváltás mellett szóló érv, hogy pénzt és állami szabályozói segítséget kapnak ahhoz, hogy a koronavírus miatt felszámolt egyetemi oktatás kárvallottjai, az ősszel visszatérő egyetemisták számára is minden szakon időben kidolgozzák a kiesett idő és tudás pótlásának forgatókönyvét. Ezer hasonló javaslatom akadna még, mind ugyanazon igény mentén. Azt szeretném, ha a politika végre nem esne át folyamatosan a lába elé kerülő akadályokban, hanem időben észlelné, és meg is tervezné, miként lép át ezeken. Unalmas, tudom, de szerintem ez az egyik legfontosabb dolga – a sajtótájékoztató meg a legkevésbé az. Hiába egyszerűbb és élvezetesebb az utóbbi.

Készüljetek az őszre, mentsétek meg a diákokat!

Ceglédi Zoltán / szeged.hu