Mindenesetre három dolog máris leszögezhető:

1./ A kormány szokás szerint minden ízében felkészületlen, érdektelen, tétlen: a kizárólag hátráltató vízfejként szolgáló oktatási kormányzat a totálisan alkalmatlan Maruzsa Zoltán tollából mindössze egy levéllel járult hozzá a helyzet megoldásához.

Ebben kötelezte az állami iskolákat, hogy a körzetükbe költöző, menedékes státuszért folyamodó ukránok tanköteles korú gyerekeit fogadják, illesszék be, tanítsák. Ingyen, plusz feladatként.

Ehhez mindössze pénzt, státuszt, magyart, mint idegen nyelvet oktató, vagy legalább tolmácsolni képes nyelvtanárokat, tanmeneteket, taneszközöket és tantermeket nem biztosít.

Miközben rögtön mentesítette az egyházi és magániskolákat, melyek önként vállalkozhatnak, és ezért százharmincezer forintos fejkvótát kapnak.

Ők és más senki!)

Az (állami) iskoláknak mindeme hiátusokat lelkesedéssel kell pótolniuk.

A kormányzatnak halvány gőze sincs arról,

• hogyan illeszthetők be, milyen tananyaggal, milyen tárgyakból oktathatók az ukrán tanmenettel köszönőviszonyban sem lévő magyar tanmenetbe a magyarul nem tudó gyerekek, akik közül a cigányok zöme még ukránul se beszél (oroszul pedig, mely nyelv azért ismertebb nálunk, mint az ukrán, senki sem);
• elvetették azt a teljesen ésszerű javaslatot, hogy maradjon ki egy év, mely alatt a nyelvet sajátíthatnák el, helyette folytatólag kell beiratkozniuk az éppen folyó tanévben otthon végzett évfolyamra, ami totálisan használhatatlan ötlet (lásd följebb);
• előírták a középiskolában végzős évfolyamon tanulók érettségiztetését (vajon hogyan, milyen tananyagból – csak az világos, hogy történelemből és magyarból nem kell vizsgázniuk), ha pedig valakit valamilyen tárgyból nem lehet levizsgáztatni, annak is ki kell adni az érettségi bizonyítványt, miközben arról szó sem esik, hogy továbbtanulni hol és hogyan fognak;
• mi az elképzelés a felsőfokú oktatási intézményekbe jelentkezett, vagy ott tanuló hallgatókkal.

Egyszóval teljes a káosz! Igaz ugyan, hogy számos kínai, vietnami, arab, afrikai gyermek tanul magyar iskolákban, ők azonban (ha a szüleik nem is) zömmel már alapfokú nyelvismerettel kezdik itt a tanulmányaikat.

Egészen más a helyzet, és egészen mások a léptékek.

Mindenesetre: oldjátok meg!

2./ Ez a rendkívüli helyzet a sztrájkok, polgári engedetlenségek közepén érte a pedagógusokat.

A kormány, mely a választásokig már nem tárgyal a szakszervezetekkel (nyilvánvaló, hogy utána sem), megint szerencsésnek bizonyult.

Ebben a helyzetben a pedagógusok, akiknek a kormány állítása szerint eddig hét, valójában csaknem harminc százaléka sztrájkolt, vagy "engedetlenkedett", várhatóan vissza fognak térni a munkájukhoz.

3./ Nincs elég baj, színre léptek remek ötleteikkel az elméleti oktatók is, legalábbis közülük a cikkben megszólaló Schmidt Ildikó, magyar, mint idegen nyelv-oktató, aki a csöndes, szeparált tanszéki dolgozószobája félhomályából remek, életidegen ötletekkel állt elő!

Hogy aszongya: nem szabad az ukrán gyerekeket még átmenetileg sem külön a részükre nyitott ukrán iskolákba küldeni, mert akkor sosem fognak integrálódni!

Kiszithand! Pedig ez egy életrevaló ötlet volt, mely számos problémát, többek közt a magyar iskolákba járó magyar gyerekek tanításának zavartalanságát is biztosítaná (már amennyire a jelen közoktatási körülmények közt zavartalanságról beszélhetünk egyáltalán, mindenesetre külön nehézséget nem jelentene/okozna számukra az új helyzet).

Továbbá az ukrán gyerekek oktatásához szükséges tanerő is egyszerűbben lenne biztosítható.

Az amúgy is halára rémült, otthoni komfortjukból kiszakított gyerekek pedig nyilván jobban éreznék magukat – legalábbis egyelőre – az övéik közt.

Végül: a hölgy abból indul ki, hogy ezek az ukránok végleg letelepednek nálunk, holott ennek az ellenkezője feltételezhető.

A kárpátaljai magyarok kivételével a többség idő múltán tovább, vagy haza fog menni! Átmeneti integrálásuk tehát fölösleges!

Aki pedig tud, vagy megtanul magyarul, az gond nélkül beilleszkedhet a magyar iskolába.

Itt megint egy gyönyörű, magasröptű teória került elő, tétetett az asztalra, melynek az adott körülmények között előnyei nincsenek, csak hátrányai, és eredményessége javarészt az álmodozások világába tartozik. Javaslom az elméletileg kiválóan képzett ötletgazdának, hogy ereszkedjen le az Olümposzról, és töltsön el, mondjuk egy hónapot, egy átlagos magyar általános iskolában, ahol szerintem gyerekkora óta nem fordult meg

Tanítson, tanuljon! Tanulja a magyar valóságot!