Szeged - A Nobel-díj előfutárának tartott Balzan-díjat vehette át november végén Kondorosi Éva, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont kutatóprofesszora. 

Felfedezései, amelyekért az elismerést kapta, a növénytermesztésben, de akár a rákgyógyításban is forradalmi előrelépést hozhatnak. A kutatónő évtizedeken át jóval elismertebb volt nemzetközi szinten, mint hazájában: hamarabb lett az amerikai, mint a magyar tudományos akadémia tagja.

– Az egyik legrangosabb tudományos elismerést vehette át november 23-án Rómában, amelyet 2018-ban a kémiai ökológia területén hirdettek meg.

Számított rá, hogy megkaphatja munkásságáért azt a díjat, amelyből a természettudományok területén évente mindössze kettőt osztanak ki a világ legjobb kutatói között és eddig egyetlen magyarnak ítélték oda?

– Tulajdonképpen tudtam, hogy van esélyem rá, mert amit felfedeztünk, az egyedülálló volt, és áttörést hozott a tudományterületünkön. Szimbiotikus nitrogénkötéssel foglalkozunk, amely baktériumok és pillangós virágú növények között jön létre, és lehetővé teszi a levegőben lévő nitrogéngáz felhasználását a növény növekedéséhez.

A lucerna-baktérium szimbiózis létrejöttében közel ezer molekulát azonosítottunk, amellyel a partnerek beszélgetnek egymással, felismerik egymást a talajban, beindítják egy új növényi szerv, a gyökérgümő fejlődését, és átalakítják a növényi sejteken belül a baktériumokat nitrogénkötő bakteroidokká. Különösen ez utóbbi folyamat, amelyet körülbelül 700 növényi peptid, kis fehérje irányít, teljesen egyedülálló felfedezés volt, amely azóta forradalmasította a szimbióziskutatást. Emiatt jelölt a díjra Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, de ezzel párhuzamosan jelölt a Francia Mezőgazdasági Akadémia is külön, majd csatlakozott a Német Tudományos Akadémia és az Akadémia Europea is.

A mezőgazdaság és az orvostudomány is hasznosíthatja 

– Mely területeken lehet hasznos a felfedezésük?

– A megfelelő növénytermesztéshez sok műtrágyát kell használni, mivel a talajban kevés a nitrogén. Ebből viszont csupán 45 százalékot vesznek fel a növények, a többi nitrogén a talajban marad, fertőzi a vizeinket és a levegőt, ami kutatások szerint Európa lakosságának életéből 6 hónapot vesz el. Szimbiotikus nitrogénkötés esetén viszont a növény a levegőben lévő nitrogént hasznosítja a baktériumok által, és így nincs szükség nitrogén műtrágyára. A kutatásaink egyik célja, hogy növeljük a szimbiotikus rendszerek hatékonyságát, de tudományterületünkön a jövőbeli terv az, hogy a szimbiotikus nitrogénkötést kiterjesszük a gazdaságilag fontos, nem pillangós virágú növényekre – például a búzára, rizsre és kukoricára is –, mivel így elkerülhető lenne a nagy mennyiségű műtrágyázás.

– A mezőgazdaságon kívül az orvostudomány is hasznosíthatja felfedezésüket.

– Igen, mert felfedeztünk több olyan peptidet is, amelyeknek baktérium- és gombaölő tulajdonságuk van. Ezek nem toxikusak az emberi szervezetre, de képesek megölni az antibiotikumokra nem reagáló baktériumokat is. Ezek rendkívül ígéretes új típusú antibiotikumjelöltek. Jelenleg teszteljük azt is, hogy van-e a peptideknek ráksejtölő hatásuk, és már most találtunk olyanokat, amelyek hatékonyan működtek.

Nyugdíjazták, majd jött a világszintű elismerés

– Hol zajlottak azok a kutatások, amelyek ehhez a díjhoz vezettek? Lehet szegedi sikernek nevezni?

– A szimbiotikus nitrogénkötés kutatása kétségtelenül szegedi siker. Ugyanakkor ezeknek a peptideknek a felfedezése a francia csoportomban kezdődött, de 2007 óta a kutatás nagy része már Szegeden folyik. 2013-ban adtam fel a francia csoportomat, és irányítottam 2018-ig a szegedi egység munkáját. Tavaly júniusban nyugdíjba küldtek, és 2019 januárjától egy fiatalabb kutató a csoportvezető, de a pályázataimban folyó kutatásokat változatlanul én irányítom. 

– Nyugdíjazása után pedig megkapta a Balzan-díjat, a vele járó 750 ezer svájci frankkal.

– Igen, és az Élvonal pályázaton is nyertem 300 millió forintot 5 évnyi kutatásra. Az Élvonal pályázat beadási határideje egybeesett a nyugdíjazásommal, de úgy gondoltam, hogy a kutatásaink és a csoport jövője szempontjából fontos lenne ez a támogatás. Nagy öröm és megnyugvás is, hogy a Balzan-díjból és az Élvonal pályázatból további fiatal kutatót vehetek fel, és támogathatom kutatásaikat. Így aktívan élvezhetem a nyugdíjas életemet és a kutatás újabb kihívásait.

Elég lett volna számára a férje dicsősége is

– Férje, Kondorosi Ádám is világhírű kutató volt. Együtt dolgoztak sokáig, akkoriban azonban ő volt ismertebb. Gondolt arra, hogy vajon ezt a kutatást is együtt végezték-e volna, ha ő még mindig élne?

– Minden bizonnyal. Mi egymásnak lettünk teremtve, és boldog volt a házasságunk. Azért is dolgoztunk együtt, mert nem bírtunk egy hétnél tovább távol lenni egymástól. Annak idején az volt a célom, hogy a férjemet segítsem, nekem elég lett volna az ő dicsősége is. De amikor megbetegedett, tudtam, hogy ha én nem állok helyt, akkor akár el is veszhet minden, amit addig elértünk. Engem az mentett meg, hogy továbbvittem a szellemi örökségét, úgy éltem túl a gyászt, hogy a munkára koncentráltam. Úgy érzem, ő tovább él bennem, együtt folytatjuk a megkezdett utat, hiszen úgy csináltam mindent, ahogyan ő is tette volna.

– Tudósként nehéz volt az árnyékában élni?

– Külföldön elismertek, míg itthon leginkább Ádám feleségeként tartottak számon. Az Amerikai Tudományos Akadémiának például hamarabb lettem a tagja, mint a magyarnak. Itthon háromszor jelöltek, mire végül tagja lettem a Magyar Tudományos Akadémiának, mert azt mondták, nem lehet tudni, mi az én munkám és mi a férjemé. Nőként vezető szerephez jutni sokkal nehezebb Magyarországon, mint a nyugati országokban, ahol törekednek a nők 40 százalékos részvételére. Elég csak megnézni az SZBK-t, a vezetésében, a döntéshozásban nincs egyetlen nő sem. Ez pedig szerintem nem jó irány.

Még mindig van mit megvalósítania

– Azt mondják, a Balzan-díj a Nobel-díj előszobája. Elképzelhetőnek tartja, hogy erre is esélyes lehet?

– Nobel-díjat manapság az emberi egészséghez hozzájáruló kutatásokért adnak, így nem valószínű, hogy álmodhatok erről. Az viszont jólesett, hogy magyarként és nőként a Balzan-díjat átvehettem, hiszen egy rendkívül erős nemzetközi versenyben erre sem volt sok esély.

– Említette, hogy már nyugdíjas, mégis napi szinten dolgozik. Mit szeretne még elérni?

– Szeretném még jobban megérteni a szimbiózist, és ebből a kutatásból kifejleszteni a gyógyászatban használható molekulákat, például antibiotikumokat vagy rákellenes szereket. Azt gondolom, hogy az antibiotikumok kifejlesztése pár éven belül meg is valósítható.

Névjegy

• Kondorosi Éva Balzan-, Akadémiai-, Hotchkiss- és Széchenyi-díjas, a magyar tudomány egyik legjelentősebb reprezentánsa a nemzetközi tudományos életben.
• Amellett, hogy az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont kutató-professzora, az Európai Kutatási Tanács élettudományi alelnöke volt 2018-ig, számos tudományos tanácsadó testület tagja, sőt részt vett az ENSZ főtitkára Tudományos Tanácsadó Testületének munkájában is. Szegedi munkája mellett a franciaországi CNRS Növénytudományi Intézetének volt kutatási igazgatója, amelyet férjével alapított.
• A szegedi Baygen Intézetet is ő hozta létre, amikor 2007-ben hazatért, egy francia–magyar kutatási program kapcsán. Egy lánya és két unokája van.

delmagyar.hu