h i r d e t é s

A tőkés hatalma a munkaeszközök tulajdonától függ és nem a műveltségétől

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

A tőkés hatalma a munkaeszközök tulajdonától függ és nem a műveltségétől

2018. december 06. - 07:42

 

Nyitott marad a kérdés, hogy az emberi munkaerő, a munkás munkája és képességei a vállalkozó tulajdonát képezhetik-e?

Forrás: KSH

M. Friedman, aki 1976-ban Nobel-díjat kapott, nevéhez fűződik a fogyasztás jövedelem elmélete. Vizsgálta a pénz és az emberi tőke (tudás, munkaképesség színvonala) gazdasági "esemény meghatározó" szerepét is, a gazdasági válság viszonyai között.

Az emberi tőkével (az embertanulással, neveléssel és gyakorlattal megszerzett munkaképessége, illetve annak összegzett, egyéni és társadalmi költségei) kapcsolatban a következőket mondja: bármely személynek a piac útján szerzett jövedelmét az a különbség határozza meg, amely árujának és szolgáltatásának az eladásából származó bevétele és az ezen áruk és szolgáltatások előállítására fordított költségei között áll fenn. (Ráfordítás-bevételezés).

 A munkabérek esetében nem ennyire egyszerű a helyzet! A bevételek ugyanis túlnyomórészt az általunk birtokolt termelési erőforrásokkal való közvetlen kifizetésekből állnak - kifizetések a munkáért, vagy az épület és más tőke használatáért. Az emberi tőke azonban kifizetetlen marad, használatáért „üzemeltetési” költséget számol fel a vállalkozó, a tőkét ingyen kapja!

A vállalkozó esete – mint mondjuk a ceruza gyárosé - formájában ettől eltérő, de a lényeget nézve nem az. Az ő jövedelme szintén attól függ, hogy a termelési erőforrásokból mennyit birtokolt, valamint attól, hogy a piac miként értékeli ezeket az erőforrásokat.

Jóllehet az ő esetében a legfőbb általa birtokolt termelési erőforrás az a képessége lehet, hogy megszervezzen egy vállalatot, koordinálja az irányításával felhasznált erőforrásokat, kockázatot vállaljon, stb. Ezen túl birtokolhat a vállalatnál felhasznált néhány egyéb erőforrást is, ebben az esetben jövedelmének egy része ezen erőforrások szolgáltatásainak a piaci árából származik.

A modern korporációk, nagyvállalatok léte, gyakorlata sem változtat ezen a helyzeten. Pontatlanul a "korporáció jövedelméről " beszélünk ugyan, vagy arról, hogy a "business" bír valamilyen jövedelemmel. Ez azonban csak képes beszéd. A korporáció pusztán közvetítő a korporáció tulajdonosai - a részvényesek - és a részvényesek tőkéjén kívüli erőforrások. azon szolgáltatások között, amelyeket ez a tőke megvásárol. Jövedelmük csak az embereknek van, s ezek a piacon keresztül az általuk birtokolt erőforrásokból származnak, öltsék bár ezek részvénytőke, vagy kötvények, vagy föld, vagy személyes képességeik formáját.

A legfontosabb termelési erőforrás a személyes termelési képesség, amit formálisan "emberi tőkének" hívnak. A létrehozott összes jövedelemnek mintegy háromnegyed része a piaci ügyleteken keresztül a foglalkoztatottak fizetésének formáját ölti bérek, pótlékok formájában, a maradék jövedelem fele pedig a farmerek illetve vállalkozók jövedelme, amely a személyes szolgáltatásokért és a birtokolt tőkéért való kifizetések keverékét alkotja.

A fizikai tőke - gyárak, bányák, hivatali épületek, bevásárló központok; közutak, vasutak, repülőterek, gépkocsik, teherautók, repülőgépek, hajók; gátak, finomítók, erőművek; házak, hűtőszekrények, mosógépek - és így tovább ­felhalmozása fontos szerepet játszott a gazdasági növekedésben. E nélkül a felhalmozás nélkül az a fajta gazdasági növekedés, amelyet élvezhettünk, nem mehetett volna végbe. Az örökölt tőke fenntartása nélkül az egyik nemzedék által elért gyarapodást a következő elherdálta volna.

De az emberi tőke felhalmozása - a megnövekedtet tudás és szakképzettség, a megjavult egészségi állapot és hosszú élettartam - szintén lényeges szerepet játszik. A kettő erősíti egymást.

A fizikai tőke lehetővé tette, hogy az emberek sokkal termelékenyebbek legyenek, mert ellátta őket a munkához szükséges eszközökkel. Az embereknek az a képessége, hogy a fizikai tőke új formáit találják fel, hogy megtanulják, miként használják fel a fizikai tőkét, hogyan hozzák ki belőle a legtöbbet, hogy egyre nagyobb méretekben megszervezzék mind a fizikai, mind az emberi tőke felhasználását - mindez lehetővé tette, hogy a fizikai tőke termelékenyebb legyen.

Az emberi tőke esetében még nehezebb és költségesebb - ez az egyik fontos oka annak, hogy az emberi tőke hozadéka miért nőtt sokkal gyorsabban, mint a fizikai tőkéé.

Ugyanez vonatkozik - természetesen a szakképzettség, a képzettségi " örökölt képzettségi tőke fenntartására " amely nélkül a következő nemzedékek - a megfelelő közvetítő intézmények, oktatási-nevelési intézmények - ezt a tőkét „elherdálták” volna.

Honnan erednek a bérkülönbségek, a mai felfogás és gyakorlat szerint?

A kiegyenlítő bérkülönbségek elemzésekor arra keressük a választ, rzért Friedman elmélete kissé hézagos, miért kapnak, illetve kaphatnak azonos képzettséggel, gyakorlattal rendelkező, s azonos képzettségét és gyakorlatot igénylő munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók különböző bért.

Az emberi tőke elmélete ezzel szemben arra a kérdésre keres választ, miért alakulnak ki bérkülönbségek a különböző képzettségű, és eltérő gyakorlattal rendelkező munkavállalók között.

Ez az elmélet (innen az elnevezése) az iskolázottságot illetve a képzettséget az „egyén emberi tőkéjeként” (egyszersmind saját tulajdonaként) értelmezi, amelyre különféle korábbi ráfordítások ("emberi tőke beruházás") eredményeként tett szert, s amelynek az elvén által elérhető bér nagyságában megnyilvánuló hozadéka van. (Milton Friedman).

Vajon így van ez a munkaerő esetében? Koránt sem. Ez így alakult ki a tőkés társadalom hajnalán és így is maradt napjainkig. A munkaerő "előállítási" költsége a kultúra, a tudás fejlődésével mindinkább társadalmi lett, viszont a felhasználása a magánszférába került. Ezt a felfogást és gyakorlatot az állami szféra, sőt az államszocializmus is elfogadhatóvá tette.


 

h i r d e t é s