h i r d e t é s

Ahol a tudomány véget ér: Orbán téveszméi és az MTA bedarálása

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam
a- a+

Ahol a tudomány véget ér: Orbán téveszméi és az MTA bedarálása

2019. február 12. - 09:17

Furcsa módon igyekszik Palkovics László imádott miniszterelnöke hatalma alá rendelni az elviekben feltétlenül pragmatikus tudomány világát. Az amúgy is erősen vízköves pénzcsap elzárása helyett alapítványi jelleggel próbálja engedelmességre bírni a Magyar Tudományos Akadémiát. Mindezt a Tématerületi Kiválósági Programnak nevezett kutatásfinanszírozási zagyvalékkal.

Orbán Viktor és Palkovics László - Forrás: MTI

Ahhoz pedig igen vastag bőrre van szükség, hogy ezt a minőségre hivatkozva tegye meg. Mondjuk Palkovicsnak ezzel sosem volt problémája. Akárcsak a miniszterelnöknek, neki is extraréteg jutott.

Ennek kapcsán adott interjút Fábián István, a Debreceni Egyetem professzora a 168 órának. Mint rámutat, az egész intézkedés önmagában szükségtelen. Mi pedig annyit teszünk hozzá, hogy ennek megfelelően csak a fentebbiek indokolják az akciót.

– Egy akkora finanszírozási rendszeren, mint amilyen a tudományé, mindig lehet finomítani, javítani. A mostani „átalakítással” az az alapvető probléma, hogy nem indokolják meg, miért van rá szükség. Ráadásul radikálisan és azonnal akarják megváltoztatni a finanszírozást, amiből nagyon sok probléma lesz. Hiszen van egy beállt, ráadásul nem is rosszul működő rendszerünk. Palkovics miniszternek van egy munkaanyaga, amiben még ki is emeli, hogy az MTA kutatóintézetei mennyire jól teljesítenek. Mindazonáltal nyilván lehet javítani és változtatni, csakhogy nem tudjuk, mi az a probléma, amit meg akarnak oldani, s hogy az új rendszer megoldja-e a problémát, miközben komoly félelmek vannak a tekintetben, hogy alapvető értékeket fognak szétverni. Annak pedig beláthatatlan következményei lesznek.

A lényeg a félelem, a létbizonytalanság. Ez egyben az engedelmesség kulcsa is. Mert hányan vannak azok, akik szakmájuk kiválóságai mégsem keresnek egy rohadt vasat sem. Pusztán azért, mert Orbánnal szemben kritikát mernek megfogalmazni.

Különösen fontos megértenünk azt a társadalmi és politikai jellegű problémát, amit az Orbán Viktorhoz hasonló politikusok kinevelésével, vagy inkább kitermelésével teremtünk magunknak. Mert – légyen ez bármennyire vitatott nézet – a magyar miniszterelnöki székbe egy olyan ember hízott bele, akit nemcsak a hatalom közelébe engedtünk, de megjelenésének lehetőségét is mi magunk biztosítottuk.

És bár ő lenne az egyetlen.

A magyar nép általános gyengesége érzelemvezérelt, ennek megfelelően a szélsőségekig manipulálható volta. Orbán Viktor pedig egész életét e sebezhető pontunk tanulmányozásával töltötte. Nemcsak hívei elvakításáról van ez esetben szó, de kritikusai közt viszályt szítani is annyira megtanult, hogy máig nem tudjuk kivédeni, mindezt a demagógiára való különös hajlamunk miatt.

És így a tudományos értékeinket feláldozva azt kockáztatjuk meg, hogy Orbán téveszméit kell megélnünk valóságként. Attól pedig az ég óvjon bármely földi halandót.