A kórházak, intézmények többsége szinte lehetetlen körülmények között "működik". Néhány kiemelt kórház kivételével, sok helyen elborzasztó állapotok uralkodnak. Naponta lehet olvasni arról, órákat töltenek a betegek a sürgősségi osztályok folyosóin, anélkül, hogy bárki hozzájuk szólna. Ezt mi is átéltük jó párszor, hiszen feleségem édesanyja, élete utolsó öt évében fekvő beteg volt. Bizony előfordult, reggel kilenckor bevitte a mentő, s délután ötkor még ott feküdt étlen-szomjan a folyosón, anélkül, hogy egyetlen vizsgálatot elvégeztek volna. Mindezt, 88 évesen. Az is előfordult, vártuk, hogy a kórházból a mentő majd hazahozza, úgy éjfél körül kiderült, elfelejtették a néninek a mentőt megrendelni. Mi, ezt követően kizárólag magánszállítókkal vittük mamát mindig a kórházba, ők tették azt, amiért fizettünk. Tudom persze, hogy ezt nem mindenki engedheti meg manapság.

Az egészségügyi intézmények többsége adósságban úszik, gyakran még az alapellátás biztosításához is hiányzik a szükséges pénz. Gondolom szinte mindenki átélte, hogy nincs a betegnek gyógyszer, a wc-k ben -ha működnek - nincs papír, a mosdók koszosak, mocskosak, esetenként mindenre alkalmasak, csak arra nem, amire kellene. Az orvosok, a szakszemélyzet fizetése messze elmarad a kívánatostól, nagyon sokan külföldön keresik -az itteni bérük sokszorosáért - a boldogulásukat. Ma, talán nincs is nagyobb büntetés annál, mint betegként, kiszolgáltatottként kórházba kerülni. Aki már volt hasonló élethelyzetben,tudja miről beszélek.

A várólisták -a sok ígéret ellenére-hosszúak, gyakran előfordul, mire a betegre sor kerül, már nem él. Megdöbbentő hallani, még a legsúlyosabb betegségek esetén is heteket, hónapokat kell várni az állami kórházakban arra, hogy a megfelelő ellátást megkezdjék. Napjainkban az egészségügyben szó sincs esélyegyenlőségről. Azok, akik tehetősek, akik megengedhetik, a magánellátás keretében lényegében azonnal hozzá jutnak a megfelelő kezeléshez, így életesélyeik is sokkal jobbak. Azok a milliók , akiknek erre nem telik, csak a jószerencséjükben bízhatnak. A szegénységben, a nyomorban élők, korán halnak. 

A közelmúltban az egyik ismerősöm pénteken délután egy kis beteggel, az egyik jó nevű fővárosi gyermekkórház, földszinti gyermeksebészeti ügyeletén járt. Elmondása szerint omladozó falak, lógó vezetékek, penészes mennyezet, igen takarékos - rezsi csökkentett - világítás, hiszen az izzók többsége nem működött. Kitért arra is, - amit nincs okom kétségbe vonni - bűz volt, sötétség a folyosón, nem látszott, hogy nagyon sűrűn takarítanának. Hasonlóval találkozott az orvosi rendelőben is. A folyosó zsúfolva volt türelmetlen felnőttekkel, fájdalmukban síró, üvöltő gyermekekkel. Ők maguk úgy öt órát vártak arra, hogy a kis beteget végre orvos láthassa. Szerinte a zsúfoltságot az okozta, hogy nem volt elegendő orvos. Miért is lenne pénteken délután elég orvos. Pártutasításba kell adni, hogy hétvégén egyetlen gyermek sem törheti el a kezét.

Valószínűleg tartom, hogy a történet mindennapi. Sajnos, talán még nem is kirívó. Ilyen áldatlan állapotok közepette,vajon hogyan lehet gyógyítani, miképp biztosítható, hogy a betegek időben szakszerű ellátást kapjanak. A körítésről már nem is szeretnék hosszasan beszélni, hiszen a közösségi oldal tele van hasonló képekkel.Nem is szólva arról, hogy az osztályokon milyen lehet az ellátás. Mi magunk is megéltük, hiszen mamának a lába másodszor a kórházban tört el, mivel nem volt olyan ágy, amelynek karfája lett volna, így leesett. Hihetetlen, de sajnos igaz, főorvosi utasításra barkácsoltak később egy ilyen alkalmatosságot úgy, hogy odakötözték az ágy két végéhez, gézzel. Emlékszem arra is, az eredetileg két ágyas szobában négy beteget zsúfoltak össze, annyi hely nem maradt, hogy a látogatók egy székre, le tudtak volna ülni.A kis szekrény a mozgásképtelen beteg háta mögött volt, így esélye sem volt még arra sem, hogy vizet igyon.

Napjainkban Magyarországon a fociba zsákszámra öntik a közpénzt. A miniszterelnök úgy viselkedik, mintha "Futbólia" nevű ország első számú vezetője lenne, a focinál talán csak a hatalmat és a pénzt szereti jobban. A közelmúltban a magyar futball és a Puskás ügyek nagykövetének nevezte ki, egyik bizalmasát. Egy kormányhatározat szerint, személyesen felügyeli az új Puskás Stadion építését.Vajon mi lenne, ha a kedves vezetőnk, csak feleannyira tartaná fontosnak a gyógyítást, a gyermekéhezés felszámolását, mint a béka feneke alatt levő nemzeti focit? Vajon miért nem vállal személyesen szerepet az egészségügy gondjainak a megszüntetésében, a gyermekéhezés felszámolásában.

Talán sokan demagógnak fognak tartani, - ha ezen múlik -, szívesen vállalom is. A Fidesz kormány több milliárdot költ - és önt a csókosai zsebébe - annak a reklámozására, hogy megvédi a magyar embereket. Könyörgöm, mondja már meg nekem valaki, a beteg kisgyermekek, felnőttek, nem szorulnak a pártunk és kormányunk védelmére? Ki a túró látott az országban az elmúlt két évben menekültet? Hiszen, nincs köztük olyan bolond, aki Orbán Magyarországán keresné a boldogulását. A hatalomhoz való görcsös kapaszkodás, a gyűlöletkeltés, az uszítás fontosabb, mint a magyar emberek élete? Ja, hogy ezzel választásokat lehet nyerni? Akkor mondja meg egyértelműen a Fidesz, hogy számukra nincs értéke az emberi életnek. Legyenek tökös, magyar kurucok,vágják ezt, az ország szemébe.Legalább tudjuk, mire számíthatunk. Akinek nincs pénze a magánegészségügyre, az mehet a "lecsóba"? 

Próbálja meg valaki kiszámolni, hogy hány százmilliárdot költ el a Fidesz, az "örökös miniszterelnök" hobbijára, a futballra. Tudja bárki, mennyiért épültek és épülnek a foci szentélyei, amelyek ott állnak üresen. Nézők elmaradtak, foci már régóta nincs, már az csodaszámba megy, ha a labdába néha belebotlanak - a gyakorlatilag közpénzből, havi 5-8 millió között kereső--magyar sztárocskák. Nem vagyok jó fejszámoló, de szerintem a gyermekkórház ügyeletén hétvégén, egy felcsúti focimeccs nézőinek a többszöröse fordul meg. Az ő "kényelmük", az ő ellátásuk nem fontos ennek a kókler, pénzéhes bagázsnak. Nekik is vannak gyermekeik - igaz van, aki már a saját lábán áll - így, hogyan veszhetett ki belőlük a jóérzés, az emberség. Higgyék el, mindannyian szeretjük a gyermekeinket, unokáinkat, fáj a szívünk, amikor szenvedni, sírni látjuk őket. Bizony, akár még "ölni" is tudnánk azért, hogy nyílt törésekkel ne kelljen órákat jajgatva tölteniük, egy kórház sebészeti ügyeletén.

A kormány szerint kis híján világszínvonalú a magyar egészségügy. Aki már járt a nép egyszerű gyermekeként közkórházban értetlenkedik: "Ezek hülyének néznek bennünket?" Igen, mert csendben tűrjük, hogy packázzon a Fidesz az életünkkel, tudomásul vesszük, hogy lélegeztető gépen vannak az intézmények, lelkiismeretes orvosokon, szakszemélyzeten múlt, hogy eddig nem omlott össze a rendszer. 

Elképzelem Orbán Viktort, amikor nem VIP betegként elmegy egy kórházba, rájön a nagydolog, s bemegy egy ilyen műintézménybe. Már végzi a dolgát, meg is könnyebbül, amikor kiderül, nincs papir amire használni szoktuk. Valós történet, velem megesett, szerencsére volt nálam újság, de ha nincs...