Mert bár hivatalba lépésekor nagy hangon megígérte, hogy két héten belül fölszámolja az utcai bűnözést (ehelyett a gazdaságvédelmi osztályt számolta föl) az terjed, mint a pestis, és egyre durvább eseteket produkál.

Utcai mutogató bácsik, nemi erőszakolók nyílt színen, tömegközlekedési járműveken, nagy forgalmú közterületeken (és persze lakások mélyén is). Markecolók, prostituáltak, drogosok, a közlekedési szabályok durva megszegői ügyködnek egy közömbös társadalom szeme láttára, mely egy órán át részvétlenül, segítségnyújtás nélkül lépdel át egy rosszulléttel küzdő idős hölgy fölött (ha anyád lenne, közönyös disznó, mit szólnál?), családirtók és más gyilkosok, akik már rendőrök megtámadásától se riadnak vissza, és még ők tesznek feljelentést! Nem sorolom tovább.

Ahol a nagy hal törvény felett áll, ott a kis halak is úgy érzik, hogy bármit megtehetnek!

A politikai morál felszámolását törvényszerűen követi a közmorál züllése.

Az, hogy egy őrjöngő három rendőrt tesz harcképtelenné úgy, hogy az egyik belehal, talán a kiképzésük hiányosságai miatt fordulhatott elő.

Vagy azért, ami azzal a hónapokig vegzált, csaknem meghurcolt rendőr hölggyel történt, aki társa (és a saját) életét védve agyonlőtt egy másik, késsel hadonászó alakot.

Vajon késes támadó ellen jogos a fegyverhasználat?

Jogvégzett, de csak épeszű ember számára ez nem kérdés!

Mégis, lehet, hogy e három ember emiatt, másodpercekig habozott – vesztükre. Egy biztos: nem az ő hibájuk!

Pintér a közbiztonság helyett folytatja Kásler művét, és romhalmazzá változtatja a közegészségügyet.

Gyilkosok helyett provokatőrök által csapdába csalt orvosokra vadászik.

(Eddig legalább hármat sikerült megbuktatnia.)

Pintér a közbiztonság helyett továbbá a pedagógusok móresre tanításával van elfoglalva.

A „minősítési rendszert” rögtön követte az aljas és jogellenes, rendelettel végrehajtott törvénymódosítás (a Munka Törvénykönyvéről beszélünk!), mely ráadásul visszamenőleges hatállyal, tehát nem a jövőre nézve, kitolta a polgárilag engedetlenkedő tanárok elleni munkáltatói intézkedésre nyitva állt tizenöt napos jogvesztő határidőt augusztus 1. napjáig.

(Miközben még azt is vitatom, hogy a polgári engedetlenség bármilyen, akár munkahelyi szabályszegés lenne!

2006-ban Orbán is vitatta, sőt kifejezetten erre szólította fel a publikumot!

Ja, olyan ez, mint a 225 forintos euró esete volt Gyurcsány idején Tóth Marival: „ilyen árfolyam mellett a miniszterelnöknek le kell mondania!” A 414 forintos árfolyam miatt ilyesmi nem fogalmazódott meg.)

Ezzel az újabb törvénytelen intézkedéssel a kormány kettős célt próbál elérni: lebegteti a büntetést és biztosítja, hogy a nyáron majd kirúgott tanárok a tanév végéig maradjanak az iskolákban. További retorzióként más oktatási intézmények nem alkalmazhatják őket.

És van olyan szakkommentátor, aki ezt a szennyes, többszörösen jogellenes szabályozást kedvező fordulatként, meghátrálásként értelmezi!

(Menjen kapálni!)

Na de, mit várjunk attól a Pintértől, akinek a főnöke szerint „Brüsszel atombombát dobott a magyar felsőoktatásra”, és „a politikai nézetkülönbséget a magyar gyerekek megbüntetésére használja ki”!

Gulyás Gergely szerint pedig Brüsszel hazudott, eddig nem is támasztott olyan feltételt, amihez most, az Erasmus Pusnak magyar egyetemek általai igénybevételét és finanszírozását köti: az egyetemeket tulajdonló „közlalapítványok” kuratóriumainak összeférhetetlenségi szabályai szigorítását, nevezetesen, miniszterek ne lehessenek kurátorok.

Na, nézzük, ki hazudott!

Orbán vállalta, hogy eleget tesz Brüsszel jogállamisági kritériumainak az igazságszolgáltatás, a felsőoktatás függetlensége, a korrupció felszámolása ügyeiben.

Ne menjünk, most részletesen bele, hogy mennyit érnek a vállalásai: nyugodtan mondhatjuk, szemben a Transparency vezérkarának álmodozásával, hogy egy petákot sem!

Viszont első körben, nyáron, Navracsics büszkén jelentette, hogy a kuratóriumi összeférhetetlenségi szabályokat szigorították: még miniszterekre is kiterjed! Aztán egy hét múlva a minisztereket már kihagyták.

Brüsszel ősszel szólt, hogy nem oké! Le is írta!

A kormány pedig most, egy hónap után állt elő az üggyel.

Gulyás Gergely szerint, akitől már megszoktuk, hogy ötpercenként módosítja a verzióit, rezzenéstelen arccal az előzővel homlokegyenest ellenkező tartalommal előállva, most azt közölte, hogy Brüsszel egy határozat tizenötödik sorában elrejtve említette a követelést.

Akkor tehát szólt, sőt írt!

A salátatörvényekbe, a zellernemesítés szabályai közé dugott adózási és alkotmányozási szabályokkal elhíresült magyar kormány ne emlegessen rejtett igényeket! Ha azok, akkor tőlük tanulták el!

Megjegyzem Brüsszel is hintalovon vágtázik: tök mindegy, hogy benne van-e Varga Judit, Szijjártó, Navracsics, vagy bármely más miniszter a kuratóriumban!

Ha ki kell szállnia, majd odaül a székébe egy stróman, aki zokszó nélkül végrehajtja az utasításokat.

Legföljebb többe kerül: őt is honorálni kell!

A miniszter pedig majd oktat azért a havi másfél milláért!

Oktat, mint Deutsch Tamás a Milton Friedman Egyetemen.

(Scheiber Sanyi bácsi és maga Milton Friedman is forog a sírjában!)

Szóval a lényeget, hogy itt semmi nem változott, nem is fog, Orbán semmiben sem enged, Brüsszel nem látja, vagy mégis, csak tehetetlen.

A rendszert nem tudja megváltoztatni, azt csak megdönteni lehet(ne)!

Orbán pedig ezzel a szokás szerint rövid, tömör két hazug mondattal megint előnyt szerez: a Borsodban, a Zalában (vagy másutt) a szűkagyú, még szűkebb érdeklődésű, a legszűkebb forrásokból (Kossuth Rádió) informált hívei az egészből annyit fognak levenni, hogy Jézus, Mária, atombombát dobtak ránk? Mégis háború van? És báncsák a gyerekeinket? Kapára, kaszára Brüsszel ellen!

(Persze majd, ha másodszor is azt üzeni! Vesd össze: Kossuth -nóta. Ha még egyszer azt üzeni!)

Nem lehet, hogy az egész cirkusz azzal van összefüggésben, hogy az uniós átlag nyolc százalékos inflációhoz képest nálunk a decemberi hivatalosan is huszonöt és fél százalékos volt?

Hogy az emberek csapatostul immár Romániába járnak át dolgozni, vásárolni, tankolni?

De hát, kell az ÁFA-többletbevétel! Ki kell fizetni a Vodafone-t!

Melynek immár kisebbségi tulajdonosa a magyar állam. Aztán egyszer többségi lesz, majd kizárólagos.

Így aztán mindhárom mobilszolgáltató Orbán ellenőrzése alá kerül, a teljes adatforgalmával és hálózatával egyetemben.

Mert erre van pénz! Erre kell, hogy legyen!

A közmédia bedarálása, a közösségi média (Facebook) fölötti befolyás megszerzése után (a kormány a legnagyobb hazai üzleti partnere) a telekommunikációs hálózat fölött is korlátlan ellenőrzési, beavatkozási joga lesz!

Tudni fogja, ki kivel, mikor, miről beszél, ír, ha szükséges lekapcsolja a hálózatot, vagy egy részét, hogy például az ellenzéki tüntetésre szervezkedést, vagy hírek terjesztését megakadályozza!

És akkor mindenkinek tényleg marad a Kossuth Rádió!

Putyintól, Hszi-től, Lukasenkótól megtanulhatták, hogy megy az ilyesmi!

Egyszóval atombomba és báncsák!

Ilyen egyszerű, jól megjegyezhető, hatásos tőmondatokkal, melyeket csak hosszan lehet cáfolni, ami a kutyát se érdekli, az ellenzék már kormányzó erő korában is hadilábon állt!

Azóta pláne! De, nem is kísérleteznek vele. Mint ahogy nem használták ki az ellenzéki vezetésű városok önkormányzati médiáit sem, hogy megszólítsák a polgárokat. Inkább fölszámolták, mint Tatabányán.

Különben is, sürgősebb, fontosabb dolguk van!

Például az I. kerületben! Ahol a Jobbikos, a Momentumos és a DK-s képviselő támogatta a Fidesz előterjesztését, és kiebrudalták a jogszerűen bérelt ingatlanból a hányatott sorsú Politikatörténeti Intézetet.

Gratulálunk! Csak azt nem tudom: második fizetésért?

A Jobbikos és a Momentumos képviselőn nem csodálkozom: e két párt, csakúgy, mint az itt nem említett LMP, szemmel láthatóan Orbán szekerét tolja.

A DK? Gyurcsány úr nem óhajt rendet tenni a pártja sorai közt?

Kiszórni a „legnagyobb ellenzéki párt”-buzgalomban válogatás nélkül fölvett szemét népséget?

A sok számító megélhetési alakot Jászberénytől Pécsig, az I. kerülettől a több másikig. az egyre több önjáró, a Fideszhez közelítő trógert?

Mert, kedves Feri, ezzel ti is Orbán szekerét toljátok!